Nemzetközi korlátok, magyar mozgástér
Az Európai Unióval folytatott viták, a háború és az azzal összefüggésben kialakult gazdasági válság talán a rendszerváltoztatás utáni három évtized legkomolyabb kihívása elé állították a magyar külpolitikát.
Ezeket a kihívásokat, feladatokat és megoldandó problémákat jártuk körül a Gombaszögi Nyári Tábor egyik panelbeszélgetésén. Segítségünkre volt ebben két tapasztalt külpolitikai szakember, Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet korábbi igazgatója, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkára, valamint Berényi József, a szlovák kormány korábbi külügyi államtitkára, a Régiók Európai Bizottságának egyetlen felvidéki magyar tagja, Nagyszombat megye alelnöke.
– jelentette ki bevezetőjében Ugrósdy Márton. Ahogy ő fogalmazott, „az igazodás vált meghatározóvá”, márpedig a magyar kormány számára az Unió és a NATO által megfogalmazott elvárásokhoz való, sokszor az ország érdekeivel nem teljesen egyező igazodás sosem ment könnyen. Ugrósdy szerint alapvetően ez a változás okozza, hogy az utóbbi időben látszólag kiéleződtek a konfliktusok Magyarország és nyugati szövetségesei között. Mivel Közép-Európa Unión belüli jelentőségét a háború csak fokozta, ezek a konfliktusok kezelhetőek és feloldhatóak, de azt be kell látnunk, hogy a különböző érdekellentétek jellege és „mérete”, éppen e tényezők miatt, megnőtt.
A szakember ugyanakkor azt is kiemelte, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy az uniós tagállamok előtt álló, korábban is meglévő strukturális kihívások (a belső piac egyenlőtlenségei, a szabad munkaerő-áramlás, az ukrán gabona jelentette problémák) kezelésében ma is akadnak szövetségesei a magyar kormánynak. „Ezek az ügyek ugyan ritkábban kerülnek a címlapokra, de számos területen továbbra is komoly együttműködés tapasztalható” – hangsúlyozta Ugrósdy, kiemelve például az ukrán terményeknek fenntartott európai szolidaritási folyosót, vagy a migrációs kérdésben mutatott közép-európai összhangot.
– tette hozzá, arra utalva, a helyes irány meghatározása mindig személyes prekoncepciókon alapul. „Az EU-val is ez a legnagyobb probléma. Van egy elvárt viselkedés Brüsszel részéről, amely nem feltétlenül szolgálja a magyar nemzeti érdekeket”.
A Régiók Bizottságában tapasztaltak általában lakmuszpapírként szolgálnak az EU-s közhangulat megállapítására – kezdte Berényi József.
– fogalmazott, kiemelve, hogy a nyugat-európai politikusok nagy része nem mer szembemenni a mainstream áramlataival. Számos magánbeszélgetés során hallotta, hogy egyes szereplők, bár nem értenek egyet az uralkodó irányzattal, egyszerűen ódzkodnak attól, hogy kiálljanak az általuk is helyesnek vélt álláspont mellett. „Magyarország ebben is kivétel” – tette hozzá. „Könnyebb lenne a magyar kormány helyzete, ha beállna ebbe a kórusba, de nem teszi. Azzal, hogy ezzel a képmutatással szemben tükröt tartanak, óhatatlanul kivívják az érintettek haragját” – magyarázta Berényi József.
Érdekes kérdés, vajon a szlovák és a magyar külpolitika elmúlt harminc éve miben mutatott egyezést és, ha voltak egyáltalán ilyenek, mik voltak az alapvető stratégiai nézetkülönbségek. Abban mindkét szakember egyetértett, hogy a kilencvenes évek elején mind a szlovák, mind a magyar külpolitikát, az aktuális kabinettől függetlenül, a nyugati integráció vágya határozta meg – nagyon helyesen.
– jelentette ki Berényi. Álláspontja szerint korábban nem, vagy sokkal kevésbé terhelték ideológiai holtsúlyok az együttműködést. A kis országok érdekérvényesítése, például a vállalati konzorciumok elleni küzdelemben, ma is csak uniós keretek között képzelhető el, más kérdés – tette hozzá –, hogy mára szinte nincs olyan területe a közös munkának, ahol ne jelent volna meg az ideológiai nyomás.
Az utóbbi években viszont érezhetően eltávolodott egymástól Magyarország és Szlovákia külpolitikai irányvonala, ahogy az megmutatkozott például a szankciókkal kapcsolatos álláspont kapcsán. Miközben Magyarország, Szlovákiához hasonlóan, megszavazta az összes szankciós csomagot Oroszországgal szemben, tartalmukkal kapcsolatban Budapest rendre kritikával élt, a pozsonyi kormánnyal ellentétben.
– fogalmazott Ugrósdy, a sorok között utalva arra, a szlovák érdekérvényesítés vonatkozásában ugyanez nem mondható el. „Amikor azzal jönnek, így nem szokás viselkedni, akkor mi erre csak azt tudjuk mondani, valóban nem. Csakhogy a nemzeti érdek nem szokásjogon alapul!” – emelte ki a helyettes államtitkár.
Ha kíváncsi Ugrósdy Márton és Berényi József teljes gombaszögi beszélgetésére, megtalálja azt a www.ma7.sk oldalon és a Ma7 – Hírek youtube-csatornáján.
Megjelent a MAGYAR7 31. számában.
