Nem ígérnek sokat
A kisebbségi résznél legalább a status quo megmaradását ígéri Robert Fico negyedik kormányának programja, pedig tudjuk, a stagnálás nem fejlődés. A 88 oldalnyi kormányprogramból egy oldal jutott a nemzeti kisebbségeknek. Lesz viszont progresszív adó, véget ér a rendőrháború, és magasabb lesz a 13. nyugdíj.
Viszonylag kevés konkrétumot tartalmaz a kormányprogram nemzeti kisebbségekre vonatkozó része. A hátrányos helyzetű, marginalizált roma közösségekre vonatkozó résszel együtt is csak szűk másfél oldalt tesz ki, na de ne lovagoljunk a mennyiségi mutatókon – annál is kevésbé, mivel az előző, szintén sok magyar szavazó által támogatott kormány programjában még ennél is csekélyebb volt a terjedelem, hát még, ami megvalósult belőle… –, hisz, ha ilyen mondatokból állna, hogy eltörlik a Beneš-dekrétumokat, kárpótolják a kitelepítettek és deportáltak utódait stb., ki lehetne ekkora terjedelmet is értelmesen tölteni. Ilyen mondatok természetesen nincsenek benne, de nézzük, milyenek vannak.
Ha a mindenkori kormányprogramok genezisét vesszük górcső alá, az általában úgy szokott kinézni, hogy a koalíciós pártok a saját pártprogramjaikkal a kezükben asztalhoz ülnek, és próbálják összefésülni azokat. Ebből a szempontból 2012-ben, az SaS első kormánybuktatását követően volt a legkönnyebb dolga Robert Ficónak, ugyanis csak önmagával kellett egyeztetnie. Most azonban itt van a hűtlenné lett szekundánsa, valamint korábbi, pártszinten már kétszer bevált koalíciós partnere is, nekik szintén vannak elképzeléseik az ország irányításáról, illetve elhelyezendő káderei.
Ami a kisebbségi részt illeti, itt azért annyira nehéz dolguk nem volt a tárgyaló feleknek, nehezen hihető, hogy éppen ebben a témában ugrottak volna egymás torkának, másrészt a Smer és a Szlovák Nemzeti Párt választási programjában eleve nem is volt kisebbségekkel foglalkozó rész, szűkkeblű értelmezés esetén tehát elég lett volna a Hlasére rábólintani, javukra írandó, hogy nekik volt ilyen.
A kormányprogram kisebbségekre vonatkozó része felidézi a szlovák alkotmányt, amely szerint a kisebbségeknek joguk van ápolni a kultúrájukat, anyanyelvükön tájékozódni és tájékoztatni, egyesületeket és kulturális intézményeket alapítani. Továbbá garantálja az anyanyelven való oktatás, a hivatali nyelvhasználat, és a kisebbségi döntéshozatalban való részvétel jogát is.
A kormányprogram felidézi, hogy 2016 és 2020 között a „a legerősebb nemzeti kisebbséget képviselő párttal közösen kormányoztak". Az idő mindent megszépít, három év elteltével úgy emlékeznek vissza erre az időszakra, mint a kisebbségek aranykorára. Hogy volt-e ilyen 1920 óta, azt azért nehéz lenne egyértelműen kijelenteni, mindenesetre „az előző kormányzati időszakban gyakorlatban bevált" kisebbségi támogatási rendszert szeretnék tovább vinni. Ilyenkor a kormányprogram-olvasó elgondolkodik, hogy mire is gondolhatott a költő, de ez valószínűleg a Kultminort jelenti.
A kormány felismerte azt, amit a választási kampányban egyedül a Szövetség hangoztatott, hogy a kisebbségek felemelésének az egyik lehetséges módja az általuk is lakott régió megerősítése. Erről is megemlékeznek a kormányprogramban.
2016 és 2020 között főként a magyar kormány támogatásával újultak meg az óvodák a Felvidéken, örömteli, hogy kormányzati szinten is felismerték az oktatási rendszer ezen lépcsőfokának fontosságát.
Az jó, hogy a kormány természetes feladatának tekinti a kisebbségek fejlesztését, illetve, hogy az alkotmány és a nemzetközi szerződések által garantált jogokat biztosítani kívánja – ez volt a Smer–SNS–HZDS koalíció idején is a fő mantra – és körülbelül ennyiben ki is merül a fejezet.
Azaz, még azt sem tudjuk meg, hogy legalább az első kormányülésen menesztett kisebbségi kormánybiztos hivatalát meg szeretnék-e tartani, és ha igen, akkor a jelenlegi formájában-e, avagy másmilyenben.
(Igaz, ennek nyílt felszámolásával csak egy párt indult a választási küzdelembe, de az szerencsére nem jutott be a parlamentbe.) Ezt a részt tehát bajos lesz számonkérni a kabineten.
Populista módon folytassuk a pénzügyekkel. A pénzügyi tárca élére újfent Ladislav Kamenický került, aki ezt a tisztséget már a múltban is ellátta. Kamenický nem az a tipikus technokrata, többször bizonyította, hogy ideológiailag is kellően elkötelezett. A hármaskoalíció az országot nem a legjobb pénzügyi kondíciók között veszi át, ilyen körülmények között ígérnek gazdasági növekedést, és stabil makrogazdasági fejlődést.
2024-ben az államháztartási hiányt a GDP 0,5 százalékával szeretnék csökkenteni, mindezt úgy, hogy a lakosság életszínvonala – mely egyike a legalacsonyabbaknak az Európai Unióban – ne romoljon tovább.
Tipikus balos pénzügyi program a sávos progresszív adózás. A jelenlegi, Mikuláš Dzurinda reformkormánya által bevezetett egyenadót felváltaná egy sávos rendszer, tehát a magasabb jövedelműek többet adóznának. Ennek függvényében módosulna a gyermekek után érvényesíthető adókedvezmény is.
Szintén magasabb adót vetnének ki a nagyobb értékű ingatlanokra, valamint a második és további lakáscélú ingatlanokra.
Robert Fico korábban már megsarcolta a bankokat, akkor ez bevált, és a pénzintézetekkel vállalt szolidaritás miatt nem vonultak tömegek az utcára, így ebbe a kormányprogramba is bekerült a bankadó, természetesen azzal a kitétellel, hogy áthárítását a fogyasztókra külön fogják figyelni.
A választási kampányban nagy hangsúlyt kapott a lakáshitelek kérdése. Mint ismeretes, a romló kamatkörnyezet, a megugró kamatok rendkívül hátrányosan érinthetik azokat, akik nem fixált kamatozású hitelt választottak, vagy a fixáció már lejárt.
Természetesen a hitelfelvétel, annak minden pozitív és negatív következményével együtt mindenkinek az egyéni döntése, de mivel emberek széles csoportjáról van szó, a téma a kormányprogramba is bekerült. Egyelőre annyit tudunk, hogy a kormány intézkedései a lakáshitellel rendelkezők kamatterheinek csökkentését fogják célozni.
Emelnék a dohány és az alkohol adóját, sőt, bevezetnének egy újabb különadót is, az édesített üdítőitalokra.
Ha volt minisztérium amelyért az osztozkodás során nem kapkodtak, az az egészségügyi tárca volt. Alig volt olyan kormány az önálló Szlovákia történetében, amely egy egészségügyi miniszterrel húzta végig a választási ciklust. A minisztérium most a Hlasnak jutott, Zuzana Dolinková vezeti, aki 2020-ban még a Tomáš Drucker vezette Dobrá voľba színeiben próbált mandátumhoz jutni, ám a párt elért eredménye leginkább kerekítési hibára hasonlított. Aztán fuzionáltak a Hlasszal, és két minisztériumuk is lett, ami nem olyan rossz üzlet.
A Dolinková vezette minisztérium hosszú távú egészségügyi stratégiában gondolkodik. Stabilizálni akarják az egészségügy személyi állományát, növelnék az orvostanhallgatók számát, valamint az ágazat átlátható finanszírozását ígérik.
A kormány elő akarja készíteni a járóbeteg-szakellátás reformját, és megvalósítani az általános járóbeteg-ellátás elfogadott koncepcióját. Új kórházakat is építenének, amit politikai előjel nélkül, minden kormány szívesen tüntet(ne) fel a programjában, ám ennek bődületes költségei vannak, így ezt akár magántőke bevonásával is finanszíroznák.
Egységesítenék a gyógyszerek és egészségügyi segédeszközök beszerzését is, valamint tovább folytatnák az ágazat digitalizálását.
A 88 oldalt kitevő dokumentum teljes ismertetésére a rendelkezésünkre álló terjedelem nem elegendő, portálunkon viszont külön cikkekben foglalkozunk az egyes részterületekkel. Az alábbiakban ezek közül csak néhányat érintünk, széles ecsetvonásokkal.
A nyugdíjasok stabil választórétegnek számítanak, a nekik címzett ígéretekkel tele van a padlás. A 13. havi nyugdíjat az előző évi átlagnyugdíj szintjére állítanák be.
A kormány javítaná az oktatás minőségét, az alapiskoláktól a felsőoktatásig, és, ahogy illik, tanárbéremelést is ígér.
A környezetvédelmi minisztériumban nem tétlenkedtek, a nemzeti vezetés gyorsan lecserélte a nemzeti parkok vezetőit. A környezetvédelem terén az előző kormány által hozott intézkedések egy részének felülbírálását is szeretnék elérni.
Ami a külpolitikát illeti, nem lehet nem észrevenni némi trumpi beütést, a kormány külpolitikai jelmondata a „Szlovákia van az első helyen".
S bár a programnyilatkozat hitet tesz az uniós tagság mellett, határozottan elutasítja az uniós tagállamok döntési szabadságának korlátozását, a vétó eltörlését az egységes döntést megkívánó kérdésekben, ahogy a tagállami kompetenciák megalapozatlan átruházását is az Európai Unióra.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/46. számában.
