Nem csak az energiaválság fenyegeti az önkormányzatokat
Korábban több alkalommal foglalkoztunk azzal, miként hat az energiaárak drasztikus emelkedése a kis- és középvállalkozásokra, a nagyipari szereplőkre és a lakosságra. Arról viszont kevés szó esett, az önkormányzatok mindennapi működésére milyen hatással van a válság.
Érdemes az elején tisztázni, egy települési önkormányzatnak milyen forrásokból lehet bevétele. Mivel a rezsiköltségek, különösen most, az energiaválság közepén, éves költségvetésük jelentős hányadát elvihetik, egyáltalán nem mindegy, honnan és mennyi bevételhez juthatnak.
Az érvényes közigazgatási törvény ma már önálló költségvetéssel bíró jogi személyként definiálja az önkormányzatokat. Korábban, a kilencvenes évek végéig, a települések tulajdonképpen eseti, célirányos állami támogatással biztosították működésüket. Állami pénzből finanszírozták a közvilágítást, fűtötték az iskolát, vitték el a szemetet és fizették ki az önkormányzatnál dolgozók bérét.
Az arány változó, az évek során volt 65 százalék is, jelenleg 70. Hogy aztán az adott település lakossága, a nyugdíjasok, illetve az iskoláskorú gyerekek aránya és a sokat bírált magassági kvóta alapján mennyi pénzt kap egy-egy település, az már más kérdés.
Érdemes megjegyezni, hogy a közigazgatási törvény átalakítása óta a rendszer állandó konfliktus tárgya a kormány és az önkormányzatok között. Nemcsak azon vitáznak, az államkasszába befolyó személyi jövedelemadó hány százaléka kerüljön vissza a településekhez és a megyei önkormányzatokhoz, de rendre felmerül, az állam más adóbevételeiből is osszon vissza az önkormányzatoknak.
Emlékezhetünk, 2022 egyik legforróbb aktuálpolitikai témája volt a Matovič-féle adóbónusz miatti, önkormányzatokat sújtó bevételkiesés.
A jövedelemadóból származó bevétel persze nem az egyetlen forrás. Ennél ugyan jóval kisebb, de fontos szerep jut a helyi adókból és illetékekből (hulladékgazdálkodási díj, ebadó és hasonlók) befolyó, az ingatlantulajdonosoktól és vállalkozóktól érkező, valamint az ún. állam által átruházott kompetenciák (alapiskolák működtetése, választások levezénylése, anyakönyvi rendszer üzemeltetése, stb.) után járó pénzeknek.
Az egyszerűség kedvéért az alábbiakban egyetlen település, Csallóközcsütörtök példáján mutatnánk be a számokat. A mintegy 1700 lakosú település évente nagyjából 1,3-1,4 millió euróból gazdálkodik a fent bemutatott forrásokból. Ez az önkormányzat és a hozzá tartozó költségvetési intézmények működési költségeit, az alkalmazottak bérköltségeit és mindazokat a kiadásokat tartalmazza, amelyek nélkül egyetlen falu sem működhet. Ebbe a bonyolult egyenletbe rakott egy új ismeretlent az energiaválság.
Előtte évente nagyjából 11 ezer euró ment el közvilágításra, 2022-ben ez az összeg már elérte 31 ezer eurót.
A korábban viszonylag állandó energiaárak biztosították minden költségvetés legfontosabb „tulajdonságát”, a tervezhetőséget. Egyik évről a másikra az önkormányzatok viszonylag, hozzávetőlegesen pontosan számolhatták ki rezsiköltségeiket, így nagyjából tudták, az adott évben lesz-e pénz járdafelújításra, új köztéri lámpákra vagy a régi iskolaépület hőszigetelésére.
– magyarázza Őry Péter, Csallóközcsütötök polgármestere, hozzátéve, ők ennél azért szerencsésebb helyzetben vannak.
Őrynek egészen más módon gyűlt meg a baja a gázszolgáltatóval, de erről lejjebb lesz szó. Előbb tisztáznunk kell, milyen rendszerben fizetik rezsiköltségüket a települések! Míg az elektromos energiánál mindinkább havi elszámolás alapján történő díjfizetés vált bevett szokássá, addig a gázszolgáltatókkal általában hosszú távú, egy-, kettő-, ritkábban hároméves szerződéseket kötnek az önkormányzatok. Már, ha ez lehetséges!
Az energiaválság kirobbanása óta ugyanis egyre nehezebb hosszú távú szerződéseket kötni a gázszolgáltatókkal. Míg 2021-ben nagyjából tízezer eurót fizettek a gázért Csallóközcsütörtökben, tavaly januárban már ennek a 2,5-szereséért tudtak szerződni. Nem véletlen hát, hogy Csallóközcsütörtök a nyáron mintegy száz jogi személlyel, főként környékbeli önkormányzatokkal közösen írt ki közbeszerzést a 2023-as gázigényük biztosítására. Miután Őry Péter kézhez kapta a győztes gázszolgáltató által kínált ajánlatot, látva az árlistát, inkább úgy döntött, önállóan próbálja meg lekötni a jövő évi gázdíjakat, ugyanis kiderült, 2023-ban a 2021-es árak több mint négyszeresét, mintegy 47 ezer eurót kellene fizetnie. Itt kezdődött a probléma, meséli Őry.
A polgármester ezt az ajánlatot már elfogadta volna, hiszen némi spórolással a 2022-eshez hasonló szinten tudta volna tartani a költségeit. Őry Péter kérte a lekötési szerződést, csakhogy a szolgáltató azt követelte tőle, a közös közbeszerzés részeseként az eredeti, előnytelenebb árajánlatot fogadja el.
A szolgáltató közölte ugyanis az önkormányzattal, ha nem írják alá a drágább szerződést, a február elsejével lejáró gázszerződésük után a település jogosulatlanul vételezné a földgázt. Csakhogy ez ellentmond az eredeti megállapodásnak, hiszen abban benne van, lejárta után nem szűnik meg a szolgáltatás, a település piaci áron vételezheti tovább a földgázt.
A polgármester tehát nem engedett a vállalat egyre erősödő nyomásának, a közbeszerzési hivatalhoz (ÚVO) fordult, amely igazat adott a polgármesternek, aki azzal érvelt, hogy a közbeszerzési eljárás lényege épp a gazdaságosság és az átláthatóság, így elfogadhatatlan, hogy településvezetőként egy drágább ajánlat elfogadására kényszerítsék.
– mondja Őry Péter.
Története is szemlélteti, válságos időkben az önkormányzatoknak nemcsak az energiaköltségekkel kell megküzdeniük, hanem a gátlástalansággal is.
