Nagy József: "A nem éppen diplomatikus Facebook-posztot a nem éppen diplomatikus ultimátum szülte"

Megérte?

Ha a múlt heti sajtótájékoztatón történtekre gondol, el kell mondanom, nagyon sajnálom, hogy ez így alakult…

Meg az egy nappal korábbi Facebook-posztjukra.

A nem éppen diplomatikus Facebook-posztot a nem éppen diplomatikus ultimátum szülte. Mi sem hagyhatjuk magunkat bedarálni. Az Összefogás nem azért vett részt négy hónapon át az egyeztetéseken, hogy aztán még csak el se mondhassuk a véleményünket, amikor éppen ki akarnak zárni bennünket az összefogásból, amit magunk kezdeményeztünk.

Bedarálást emleget. Miért?

Sok sorsdöntő dologban nincs közös nevező, például az önkormányzati választásokon való közös fellépés mechanizmusában és az egyes platformok Matovičhoz, az OĽaNO-hoz, a SaS-hoz vagy éppen Pellegrinihez való viszonya sem lehet homlokegyenes ellentétben. Ehhez képest mellékes, hogy nincs meg a párt neve, szervezeti struktúrája, tagsági alapelvei. Alapkérdésekben minden párttagnak előre tudnia kell, hogy mibe megy bele a pártja. Ha utólag akarnánk lenyomni egy platform torkán értékrendbeli többségi álláspontot szavazással, az könnyen végső széthulláshoz vezetne. A nehéz döntésekhez pedig kiegyensúlyozott befolyásra van szükség.

Nem csak azért élezték ki a hangulatot, mert – ahogy ez a sajtóban már több helyen is megjelent – nem voltak elégedettek a pozíciók 3:2:1 arányú leosztásával?

Egyrészt: nem mi éleztük ki a hangulatot. Másrészt: túl sokat beszélünk az arányokról, miközben azt sem határoztuk meg a tárgyalásokon, hogy ezek az arányok pontosan mit jelentenek. Hol, melyik testületben lesznek érvényesek? Milyen jogosultsággal járnak? Vagy van-e vétójog? Mi egy kiegyensúlyozott döntéshozatalt szeretnénk. Ha ez így működött az MKÖ kampánya idején, pedig ott sem egyenlő súlyú pártok voltak, akkor itt is működnie kellene. A jelölteket pedig úgy is rátermettség alapján kell majd minden szinten kiválogatni. Mellesleg az AKO friss országos felmérése szerint az MKP mellett az Összefogás a legerősebb magyar párt, egyformán 1,3 százalékos támogatottsággal, míg a Híd már csak 0,9 százalékon áll. Összehasonlításként: a december eleji belső, csak magyarok bevonásával készített felmérés szerint is 1,3 százalékon áll az Összefogás, ott 2,4 százalék jött ki az MKP-nak és 0,6 százalék a Hídnak. Szerintünk ez egy hiteles kép a mai párttámogatások helyzetéről és bízunk benne hogy az Összefogás továbbra is marad a felmenő ágban.

A felmérések hitelességéről később, előbb beszéljünk az ultimátumokról! Azt, hogy a Híd ultimátumokat fogalmazott meg, többször elmondták. Arról azonban, hogy ennek mi volt a pontos tartalma, kevesebb szó esett. Jól értjük, az volt az ultimátum, hogy ha karácsonyig nincs megegyezés, akkor a Híd kiszáll az egészből?

Azt, hogy minden áron nagyobb befolyást szerezzenek a közös pártban, nem lehet zsarolással elérni. A csak magyarok közt végzett felmérés és az általános közhangulat, a szociális hálókon látható támogatottság ezt az igényt nem indokolja. Ezért nem tehettünk mást, mint elutasítani az ultimatív kommunikációt.

“Nakázással” és vádaskodással? Politikai partnerek között elég ritka az ilyen éles kommunikáció. 

Nem szabad összetéveszteni az okot az okozattal. Kedden, a Facebook-poszt megjelenése előtt már az MKP elnöksége arról tárgyalt, hogy kétoldalú tárgyalásokat kezdenek a Híddal. Ennek reális okára nem kaptunk magyarázatot, csak az ürügyét ismerjük, miszerint minden áron be kell tartani egy nyáron kigondolt, jóhiszemű, de teljesíthetetlen határidőt a pártegyesítésről. Az, hogy a siettetéssel vajon egy esetleges rendőrségi vádemelést akarnak-e megelőzni, ami ronthatná a Híd alkupozícióját, nem csak a mi köreinkben merült fel más magyarázat hiányában. Annyi biztos, hogy nem csak az Összefogás tagjait és szimpatizánsait  tölti el aggodalommal, hogy a leendő egységes magyar párt morálisan mennyire lesz tiszta. Erre legalább ugyanolyan szükség van, mint magára az egységre.

Ezt értjük. De nem gondolja, hogy ezzel olyannyira kiélezték az ellentéteket, hogy négy hónap munkáját dobhatják most a kukába?

A most kialakult feszültség feloldására az Összefogás javaslata a következő: a leendő politikai egységnek az összes résztvevője tegyen egy vállalást, legyen az  politikus, szakértő vagy párttag, akivel szemben komoly etikai vétség vagy korrupció miatt az ügyészség vádat emel, az ügye rendezésééig függessze fel párttagságát, ne induljon semmiféle tisztségért, illetve ha valamilyen tisztséget betölt, azt függessze fel. Ez a feltétel nem ultimátum, de ha belefoglaljuk a hárompárti egyezségbe, ezzel megnyugtatnánk a közvélemény nagy részét.

Miért nem vetették fel még ezt a tárgyalóasztal mellett?

Erre még nem került sor, de ismerve a pártok új vezetését, ez már a politikai kultúra természetes része, ezért beterjesztjük, ha újra tárgyalóasztalhoz ülünk. Hangsúlyozom, ez nem valaki ellen, hanem a választók megtartása, és az elpártoltak visszaszerzése érdekében fogalmazódott meg. Mi tudatosítjuk, hogy minden magyar érzelmű emberre szükség van az új pártban, senkinek sem szabad elengedni a kezét. Ezért szorgalmazzuk az elejétől a hárompárti megállapodást, amiben szeretnénk, ha a Híd is méltányos feltételek mellett benne lenne.

De csak úgy, ha az Összefogás mondaná meg, melyik hidas politikus jöhet és melyik nem? Kádereznek?

Szó sincs erről. Egy – ha úgy tetszik – objektív mércéről beszélek, ahol nem pletyka, újságcikk, kivizsgálás, tanúvallomás, hanem vádemelés az objektív határ. Amely nemcsak a Hídra, hanem az MKP-ra és ránk is érvényes kell, hogy legyen.

Nagy Józsefre is? Beszélgetésünk előtt jelent meg a sajtóban, hogy gyűjtőudvarokra szánt uniós pénzek hűtlen kezelése miatt több önkormányzatnál is vizsgálatot folytat a NAKA. Ezeket a támogatásokat részben az ön minisztersége idején utalták ki.

Természetesen rám is érvényesnek kell lennie. Ami pedig az esetet illeti: ahogyan azt korábban már önöknek is lenyilatkoztam, mivel nem voltam bevonva a kivizsgálásba, nincsenek részletes információm. A kilenc év alatt engem sem a rendőrség, sem a sajtó nem keresett meg. A csalás a kérelmezőnél, a versenytárgyaláson történhetett, de amennyiben ezt a minisztérium alkalmazottja fedezte, a tettest kézre fogjuk keríteni. Az európai pénzek elbírálásánál akkora bürokratikus mechanizmus működik, hogy az garanciát mutat, hogy csak hibátlan projektek kerülhessenek a miniszter asztalára, mégsem kizárható, hogy az apparátusba csalók is beépülhetnek. Ezeket kiszűrendő, a pályázatok nagyon szigorú és komplikált, négylépcsős pontozáson és bizottsági EU-s elbírálásokon keresztül jutnak el miniszteri aláírásra, akinek arra sincs lehetősége, hogy a sorrendbe belenyúljon. Ha pedig a projekt teljesítette a pontszámot és van rá keret - tetszik, nem tetszik - alá is kell azt írnia.

Az imént azt mondta, sok vitás kérdésben nem tudtak még megállapodni. Ki a felelős ezért? Mégiscsak négy hónapig tárgyaltak…

Senki nem felelős: sem mi, sem az MKP, sem a Híd. Mindössze arról van szó, hogy a már említette alapkérdések mellett annyi ki nem tárgyalt kérdés és fel nem dolgozott feszültség van a pártok között, főleg a szakmai és regionális, önkormányzati szinten, hogy erre nem volt elég a négy hónap. Fontos, ha a pártok vezetői tesznek jelképes lépéseket, de amíg a régiókban nem kapnak kielégítő válaszokat a választók (például a kritikus jelöltek, funkciók sorsáról) addig folyni fog a bozótharc. Mi az Összefogásban ebből leginkább azt érzékeljük, hogy a csalódott polgárok, párttagok, polgármesterek mindkét pártból szívesen vennének egy harmadik, neutrális magyar alternatívát, még mielőtt szlovák pártokhoz kényszerülnek. Ezért is döntöttünk úgy, hogy megnyitjuk a regionális struktúrák kiépítését, amit eddig az egység érdekében az MKP-val tavasszal kötött  megegyezés értelmében elutasítottunk. Mondhatom, sajnos hasztalanul, hiszen ma éppen a regionális struktúráink hiányát vetik a szemünkre.

Jól látható, hogy a fő törésvonal az Összefogás és a Híd között húzódik. Ha valaki, akkor egy egykori hidas politikus ebben az elmérgesedett viszonyban igazán felvállalhatná a közvetítő szerepet.

Végig ezt tettem, igyekeztem közvetíteni, rámutatni a fiatal generáció elszántságára, ami nem jelent gátlástalanságot. Megtalálni a kompromisszumot.

A jelek szerint nem járt sikerrel.

A Híd sajnos nem volt hajlandó elfogadni, hogy megjelent egy új mozgalom, egy új generáció, amely valós ereje alapján szeretne beleszólást a döntéshozatalba.

Ön szerint mik a valós erőviszonyok? Mondjuk egy 2:1:1 arányú leosztással elégedettek lettek volna?

Egy sor kérdést nem tisztáztunk ezzel kapcsolatban. Végig úgy beszéltünk az arányokról, hogy nem tudtuk, pontosan mi is az, amit át lehet általuk ültetni. Semmiképpen sem elfogadható a tavaszi választások eredményeiből kiindulni, hiszen azóta rengeteg dolog változott. Ha a választások mai résztvevőinek karikaszerzési eredményeit nézzük, ott is megelőzi az Összefogás a Hidat. Én az előválasztást vagy a magyar választók közt végzett felmérést tartanám relevánsnak, de úgy, hogy egyik választói csoport se érezze magát az eredmény miatt kiszorítottnak.

Azzal egyetért, hogy az MKP adja az egységes párt leendő elnökségének felét?

Mi azt gondoljuk, hogy az egyik pártnak sem szabadna különleges blokkoló pozíciót kapnia, mert ez deformáló, hegemonikus törekvésekhez vezet, de ezt részben kompenzálni lehet azzal, hogy bizonyos kérdésekben mindenkinek legyen vétójoga. Végeredményben szerintem eddig az MKP konstruktív módon járt el, hiszen erősebb pozíciókat is követelhetett volna magának, de belátta, hogy nincs értelme túldominálni egy együttműködést, mert elveszti a hiányzó támogatást. Azt viszont nem értem, hogy a maradék ötven százalék elosztásánál miért álltak a Híd oldalára.

Ön szerint milyen arányban kellene elosztani a maradék ötven százalékot a Híd és az Összefogás között?

Ha azt akarjuk elérni, hogy senki ne legyen kiszorítva a döntéshozatalból, én az egyensúlyt támogatom.

Az Összefogás úgy érzi, hogy ki van szorítva?

A december elején végzett magyarok közti felmérés, de az AKO napokban közzétett országos felmérése is az Összefogást magasan a Híd fölé mérte. Ezért úgy gondoljuk, hogy legalább olyan súllyal kellene szerepelnünk az egységes párt döntéshozatalában, mint a Hídnak. Éppen azért, mert ebben a kérdésben vita van köztünk, kidolgozzuk a felvidéki magyar előválasztás mechanizmusát és kísérletet fogunk tenni annak elfogadtatására a partnereinknél. Meg fogjuk keresni a többi pártot is – és ha kell, mindazokat a tagokat, polgármestereket, politikusokat az MKP-ból és a Hídból, valamint civil és társadalmi szervezeteket is, akik ezzel a gondolattal rokonszenveznek. Azt pedig kár lenne tagadnom, hogy igen, mi arra számítunk, hogy egy ilyen előválasztás pontosabb képet adna az egyes pártok, köztük természetesen a mi támogatottságunkról is. Emellett, ha időben nekirugaszkodunk, jelentős mobilizációs hozama lehetne a választások és a népszámlálás előkészítésében is.

A nagy közvélemény-kutató cégek egyikénél sem áll jól az Összefogás támogatottsága. Mégis miért bíznak abban, hogy egy előválasztáson jobban szerepelnének?

Érezzük a támogatottságunkat, nemcsak a virtuális térben, de az emberek között járva is. A szlovák felmérések semmitmondók a magyar pártok számára, hiszen 80-90 megkérdezett struktúrálatlan magyar minta semmitmondó. Gondoljunk csak a Híd 6-7 százalékos felméréseire a választások előtt, amiből lett 2 százalékos eredmény. További objektív okai, hogy legtöbbször egy pártban mérnek bennünket MKP vagy MKÖ alatt. S ha mégse, akkor mivel a felmérések szlovák nyelven zajlanak: a választók a Spolupatričnosť elnevezéssel nem igazán tudnak mit kezdeni. Mindezt nem orvosoltuk ezidáig, hiszen mi az összefogáson dolgozunk és nem a saját felméréseinken és struktúráink kiépítésén.

Miért nem? Egészen érthetetlen.

Mi azért alakultunk meg, hogy létrehozzuk a magyar egység platformját. Hogy teret adjunk olyan civileknek, szakembereknek, akik a másik két párttal valamilyen oknál fogva nem tudnak azonosulni. Ezért sem kezdtünk el regionális struktúrákat építeni, holott kaptunk erre vonatkozó megkereséseket. Sokan jöttek hozzánk, hogy megalapítanák az Összefogás helyi szervezeteit, mi azonban mindenkit visszautasítottunk, mert nem akartuk tovább felaprózni a politikai képviseletet. Annál megdöbbentőbb volt számunkra, amikor a MKP a Híd mellé állt a múlt heti vitában és éppen azt róják fel nekünk, hogy nincsenek alapszervezeteink, regionális struktúráink, s hogy nincs mért támogatottságunk. Ezekre hivatkozva szorítanának minket most ki a leendő párt döntéshozatali szerveiből.

Az Összefogás maga ellen dolgozik?

Miért tenne ilyet?

Szándékosan nem építettek ki struktúrákat, nem foglalkoztak a szavazóbázisuk megerősítésével? Mindezt pusztán “jófejségből”?

Ahogy már mondtam, nem ezért alakultunk, és nem akartuk, hogy a partnereink vetélytársként tekintsenek ránk. De talán naivak voltunk. Meglátjuk, mit hoz a közeljövő.

Mekkora esély van arra, hogy a másik két párt az előválasztásra igent mondjon?

Úgy látom, sajnos nem sok. A belső felméréseink ugyanis valóban azt mutatják, hogy az előválasztással reálisabb képet kapnánk a pártok jelenlegi erőviszonyáról a mi javunkra. Nekik ez nem érdekük, de mi sem szeretnénk “túlnyerni” magunkat, hogy az legyen a magyar egység elrontója.

Jól értjük, nem szeretnék magukat túlnyerni? Mitől ilyen magabiztosak?

A "túlnyerést" arra értettem, hogy nem szeretnénk, ha az esetlegesen pontatlan közvélemény-kutatások lennének gátjai az egységnek. Véleményünk szerint az erőviszonyok meghatározására az előválasztás lenne a legalkalmasabb. 

Mit gondol, mekkora népszerűsége lenne az előválasztásnak a politikát egyre inkább bizalmatlanul szemlélő szlovákiai magyar választók körében?

Van egy erre vonatkozó belső felmérésünk, amely szerint a szlovákiai magyar választópolgárok 68 százaléka menne el biztosan szavazni. Ennek mintegy háromnegyede úgy nyilatkozott, hogy részt venne egy olyan szlovákiai magyar előválasztáson, amelyen arról dönthet, melyik párt milyen súllyal vegyen részt a leendő párt döntéshozatalában. Az előválasztáson részt venni kívánók közül 63 százalék érzi úgy, hogy ha csak egyetlen magyar párt verseng majd a szavazatokért, akkor joga lenne beleszólni a párt elnökének kiválasztásába.

Jelen pillanatban mekkora esélyt lát arra, hogy az MKP és a Híd az Összefogás nélkül folytatja?

Bízom benne, hogy ez nem történik meg. És bízom abban, hogy a józan ész győzni fog, hiszen ha objektíven felmérik ennek a párosnak a népszerűségét, rá fognak jönni, hogy a kétpárti egységnek nincs meg a kellő támogatottsága. A már említett, saját használatra készített felmérésünkből tudjuk, hogy az MKP-Híd kettős december elején országos szintre átszámítva mindössze 2,8 százalékot kapna, 2,3 százalék szlovák pártoknál kötne ki és az egyébként választani hajlandó magyarok 40 százaléka egy ilyen paktum miatti csalódottságában el sem menne szavazni.

És ha az Összefogás is része az egységnek?

Ne szépítsük, akkor sem beszélhetünk eget verő számokról, de azért sokkal jobb a helyzet. A hármas összefogás 5,5 százalékot mutat, ami még mindig komoly veszélyzónában van és a Híd nélkül az Összefogás és az MKP 5,1 százalékot hozhatna a felmérés alapján.

Erre éppen a februári választások cáfolnak rá. De mondjon egy érvet, hogy miért higgyük el ezeket a számokat!

Eredetileg nem is akartuk közzétenni az eredményeket, mivel azonban más is nyilvánosságra hozta a saját méréseit, jobbnak láttuk közölni mi is a sajátunkat. Nyilván mindenki annyit hisz el belőle, amennyit szeretne, de reméljük, hogy elgondolkodik mindenki a személyes felelősségén, akinek van beleszólása a továbbiak alakulásába. Nem szeretnénk, ha a torz és valótlan adatok ragadnának meg az emberek fejében. A friss AKO felmérés némileg hitelesíti az adatainkat, de ahogyan mondtam az országos felmérések eredményei sajnos 200 százalékos hibahatárral dolgoznak.

Ezek szerint az Összefogásnak 1,3 százalékot mérő AKO-nak sem hihetünk.

Ahogyan azt elmondtuk, mi ennek a kutatásnak pont annyira nem hiszünk, mint a korábbi országos felméréseknek. Azért nem, mert kevés magyart kérdeznek meg, rossz struktúrában. Még egyszer hangsúlyozom: ezért szorgalmazzuk az előválasztást.