„Naď“ nyári öngól és a magyar kampányeligazítás
Az álmoskönyvek szerint nem szerencsés a nyári hónapokban az urnákhoz szólítani a választókat, mert garantáltan kongani fognak az ürességtől a szavazóhelyiségek. A fenti tétel fényes bizonyítást nyert múlt szombaton is. Noha meglepetés nem történt, tanulságokkal azért szolgált a fiaskóval zárult referendum.
Ha visszatekintünk a rendszerváltást követő bő három és fél évtizedre, joggal állíthatjuk ki a bizonyítványt, Szlovákia nem a közvetlen demokrácia hazája. Svájccal összevetve, amely az ellenkező véglet, Szlovákiában a helyi kezdeményezések, népszavazások nem, vagy csak kivételes alkalommal számítanak társadalmi ügynek. Jól igazolja ezt, hogy a megnevezett időszakban a múlt szombatival együtt tíz országos népszavazás közül egyedül az uniós csatlakozást megerősítő referendumon vett részt a választókorú népesség több mint fele, megfelelve ezzel az érvényességi kritériumnak.
A Demokrati által kezdeményezett népszavazás kudarca borítékolható volt: a közjogi méltóságok, így Robert Fico kormányfő életjáradákának eltörlése vagy a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) visszaállítása önmagukban aligha olyan kérdések, amelyek egy nyári hétvégén tömegesen mozgatnák meg az embereket. Nemcsak a civil kurázsi fentebb említett hiánya és a kedvezőtlen időpont, hanem a tétnélküliség is érdektelenné tette még a kormánnyal szemben kritikus választói tömegeket is. Ahogy persze az is kijelenthető, valószínűleg némileg nagyobb választói érdeklődés mellett, de ugyancsak bőven érvénytelen lett volna a referendum akkor is, ha a kezdeményező eredeti szándéka szerint a ciklus lerövidítéseről is szavazhattak volna a választópolgárok.
2023 januárjában, egy a jelenleginél jóval felfokozottabb közhangulatban, a Smer által hasonló kérdésben kezdeményezett népszavazáson is mindössze bő egymillió választó jelent meg, az érvényességhez szükséges sokaság alig fele. Igaz, múlt szombaton még ezt is sikerült alulmúlni, hiszen a jogosultak alig 16 százaléka, mintegy 700 ezer ember érezte fontosnak, hogy az urnákhoz járuljon. 2023-ban a kormányzás visszavételére készülő Ficóék komoly sikerként tudták kommunikálni a referendum eredményét, a múlt szombati referendum után borítékolhatóan kommunikációs színtéren is vereséget könyvelhetnek el a kezdeményezők.
Jaroslav Naďék legfeljebb azzal vigasztalhatják magukat, hogy a parlamenti kívüli Demokrati népszavazási kezdeményezése néhány napon át uralta a közéleti híreket, reflektorfénybe állítva a pártot. Összellenzéki szinten azonban sokkal fontosabb súlyt nyom a latban, hogy a kezdeményezés kudarcot vallott, és a népszavazási fiaskó a kormányoldal számára jár kommunikációs előnyökkel. Amit, tegyünk rögtön hozzá, ki is használtak a kormánypárti politikusok: Matúš Šutaj-Eštok belügyminiszter egyenesen arról beszélt, a kezdeményezők fizessék vissza a kudarcba fulladt népszavazás mintegy 12 millió euróra rúgó költségeit.
A kommunikációs csatavesztés azért is nyilvánvaló, mert a Demokrati, de a tágabban vett ellenzék sem tudja igazolni, mi szükség volt erre a népszavazásra, amelyhez jól láthatóan a parlamenti ellenzék pártjai is félszívvel viszonyultak. A kudarc azonban rájuk is árnyékot vet, hiszen a kormányoldal kevés erőfeszítéssel tudja a referendumot övező érdektelenséget úgy bemutatni, hogy Szlovákiában nincs kormányváltó hangulat.
Az oppozíció számára nyilvánvaló tanulság az is, amíg egymás bukására várnak, addig az ellenzéki választók aligha fognak lelkesen a közös ügy mellé beállni.Azt persze szögezzük le, a július 4-i referendum csak egy könnyen felejthető epizód volt, az ellenzék szerencséjére perdöntő hatása a jövő őszi parlamenti választások eredményeire aligha lesz. Az adatokat böngészve azonban legalább a gyenge pontokat felfedhetik, ahol mindenképpen erősíteniük kell.
Ha a múlt szombati referendum részvételi adatait területi lebontásban nézzük, jól kirajzolódnak a már ismert sémák, az ellenzék leginkább a nagyvárosi közegben tudja megszólítani a választókat. A legmagasabb részvétel a fővárosban és a szűkebb vonzáskörzetében volt, a kistelepüléseken pedig gyakorlatilag teljes érdektelenségbe fulladt a népszavazás. Ugyancsak szembetűnő, hogy a keleti országrészekben jóval kisebb arányban vettek részt a referendumon, mint nyugaton.
Vagyis, ahogy azt már a korábbi választási eredmények is igazolták, az ellenzéknek 2027 őszén legalább a közepes és a kisebb városokban kell áttörést elérnie ahhoz, hogy a masszív vidéki bázissal rendelkező kormányoldallal szemben eredményesen álljon csatasorba. Mindez azonban a szervezetileg széttagolt, személyes konfliktusokkal küzdő ellenzéktől összehangolt kampánystratégiát követelne meg. A július 4-i pofon után még nem lenne késő rendezni a sorokat, de az is jól látható, Naďék fiaskója ehhez a felismeréshez egy lépéssel sem vitte közelebb az összellenzéki tábort.
A választók mozgósítása a magyar képviselet számára is kulcskérdésnek ígérkezik a következő időszak választásain. Nem meglepő, hogy a múlt szombati népszavazást a magyar választók körében még az országosnál is nagyobb érdektelenség övezte, a felvidéki magyar közösség számára jól megfogható téttel az októberi összevont önkormányzati és a jövő évi parlamenti választások bírnak. Bár a nyári időszak behatárolja a politikai aktivitást, a pártoknak, így a Magyar Szövetségnek is a következő hetekben kampányüzemmódba kell kapcsolniuk.
Múlt pénteken Martoson találkoztak a Magyar Szövetség megyei és helyi jelöltjei, Gubík László pártelnök a közéleti piknikről és a párt jóváhagyott kampánystratégiájáról nyilatkozott lapunknak. Gubík hangsúlyozta, az idei találkozó központi célja az őszi voksolás kampánystratégiájának felvázolása, a kampányfelépítés és az arculati elemek bemutatása, továbbá a párt hivatalos politikai szlogenjének ismertetése volt.
„Megvan a kampánystratégia, megvan a szlogen. Innentől kezdve egységesen fellépve, a nyári heteket végigdolgozva kell felvennünk a versenysebességünket” – húzta alá a pártelnök, hozzátéve, „a választókat abban kell megerősítenünk, hogy ránk a következő négy évben is számíthatnak”. Gubík emlékeztetett, „a párt megyei képviselőinek köszönhetően a déli járásokba érkező támogatások mértéke kiemelkedő volt minden olyan megyében, ahol a Magyar Szövetség kormányzó erőként tevékenykedett”.
Június 20-án a Magyar Szövetség Országos Tanácsa jóváhagyta a párt regionális szerveinek jelöléseit, így tulajdonképpen felállt a csapat az őszi helyhatósági választásokra. Kérdőjelek azonban így is maradtak, máig nem született egyértelmű döntés, indít-e önálló megyeelnök-jelöltet a magyar párt Kassán, vagy esetlegesen melyik szlovák párt mögé áll be. Jelen pillanatban az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a Magyar Szövetség a két legnagyobb választói potenciállal bíró megyében – Nyitrán és Nagyszombatban – indít önálló megyeelnök-jelöltet.
Az OT ülését követően kérdőjelek merültek fel azzal kapcsolatban is, vállalja-e a jelöltséget Nagyszombat megye elnöki posztjára Berényi József. A jelenlegi nagyszombati alispán újságíróknak úgy nyilatkozott, nem érzi a pártelnök támogatását, emiatt nem biztos benne, hogy elindul a megyeelnöki székért. Gubík lapunknak nyilatkozva leszögezte, „Berényi József nagyszombati megyeelnök-jelöltsége kapcsán a személyes álláspontom és az Országos Tanács döntése is világos és egyértelmű. A járási konferenciák véleménye minden döntés esetében figyelembe lett véve – ezeket a döntéseket én nemcsak elfogadom, de támogatom is. Annál egyértelműbb jelét a támogatásomnak, hogy az Országos Tanács ülésén a döntést magam is megszavaztam, nem tudom felmutatni”.
Gubík hangsúlyozta, „a politikai sikernek nemcsak a munka, hanem a kommunikációs fegyelem is része. Ez alól nem kivétel sem az elnök, sem a pártvezetés, ahogy egyetlen jelölt sem”. A pártelnök emlékeztetett, „a kampányban elsőbbséget élvez a mozgósítás. Hasonlóképpen fontos elvárás a jelöltektől az online jelenlét. Nemcsak a terepen kell ott lenni, a kiváltott hatást sokszorozni kell azzal, hogy olyanokhoz is eljusson az üzenet, akikkel személyesen nem tudtunk találkozni”.
Az őszi választásokon remélt sikerrel a Magyar Szövetség lendületet nyerne a jövő évi parlamenti választásokra. Ahogy a pártelnök többször hangsúlyozta, a legfőbb cél az A-ligába való visszatérés, vagyis a magyar közösség parlamenti képviseletének visszaszerzése. Négy éve a sikeres helyhatósági választásokat követően a parlamenti megmérettetésen a kitűzött célokat nem sikerült elérni. A nagy kérdés, ahogy akkor, most is az, megelégszik-e a magyar párt a helyi ambíciók kielégítésével, vagy ezúttal apait-anyait beleadnak a jelöltek, hogy sikerüljön visszajutni a pozsonyi törvényhozásba.
Az írás a Magyar7 2026/28. számában is olvasható.
