Mondd, te hogyan választanál?
Megszokhattuk, hogy a szlovákiai politikában időről időre napirendre kerül a választási törvény módosítása. Robert Fico kormányfő ezúttal a költségvetési konszolidációval, vagyis a takarékoskodással indokolta legújabb reformjavaslatát.
Kormányzati nadrágszíjhúzás idején a politika előszeretettel él azzal az üzenettel, hogy magán kezdi a takarékoskodást. Mivel a választók jelentős részét sajnálatos módon nem kell túl sokat győzködni arról, hogy a parlamenti politizálás úri huncutság, jó eséllyel népszerű üzenet, hogy harmadával kevesebb képviselő nyomkodja a szavazógombokat a pozsonyi törvényhozásban. Ugyanebben a választói körben az egymással veszekedő pártok is csupán felesleges kellékei a rendszernek, vagyis igencsak üdvös, ha kevesebb párt jut a parlamentbe, vagy kap pénzt a működésére.
Robert Fico múlt heti felvetését, miszerint a költségvetési megszorításokra hivatkozva a parlamenti képviselők számát 150-ről 100-ra csökkentené, illetve a bejutási küszöböt ötről hét százalékra emelné, érdemes a fenti kontextusban értelmezni.
Ugyancsak múlt héten fogalmazott meg olyan javaslatot a belügyi tárca, hogy csak azok a pártok kapjanak állami támogatást, amelyek bejutnak a parlamentbe. A javaslat kitér arra is, ha az államháztartási hiány eléri vagy meghaladja a GDP három százalékát, a pártok támogatásának összege 30 százalékkal csökkenne. A parlamenti választáson induló pártok 17 ezer euró helyett 50 ezer eurót fizethetnének, az európai parlamenti választáson indulóknak pedig 1700 helyett 25 ezer eurót kellene befizetniük. A javaslat szerint a pártok öt évig nem változtathatnák meg a nevüket vagy a nevük rövidítését.
Jegyezzük fel azt is, hogy a politikusi osztály „karcsúsítása” nem csupán a választók tekintélyes hányada felé csomagolható jól, a kezdeményezők részéről a politikai haszonelv legalább ennyire fontos szempont.
A legerősebb kormánypárt, a Smer-SSD láthatóan a szlovákiai pártrendszer tömbösítésében érdekelt, ezzel indokolható, hogy a kormányfő az utóbbi hónapokban immár több alkalommal is a parlamenti küszöb felemelése mellett érvelt.
A pártok állami támogatását „megvágó” javaslat sem tekinthető új kezdeményezésnek, hasonló felvetést a most folyó ciklusban is hallhattunk már.
A javaslat szintén a nagy, vagy legalábbis a biztos parlamenti belépővel rendelkező pártok esélyeit növeli. Hatásait tekintve zártabb klubbá tenné az előző ciklusokban nagy fluktuációt mutató parlamenti (párt)politizálást, hiszen a jelenlegi szabályozástól eltérően megfosztaná az állami támogatástól a küszöb alatt rekedt, de három százalék felett teljesítő pártokat.
A jól bejáratott demagógián és a politikai haszonelven túl vegyük szemügyre azokat az érveket, amelyek a fent taglalt javaslatoktól a szlovákiai pártrendszer stabilitásának megerősítését várják. Tényszerűen ismerjük el, hogy Szlovákiában három és fél évtizeddel a rendszerváltoztatás után még mindig nem alakult ki stabil pártrendszer, ciklusról ciklusra üstökösként bukkannak fel, majd tűnnek el politikai pártok.
Vagyis nem eleve ördögtől való célkitűzés, hogy a pártrendszer és végső soron a kormányzás is stabilabbá és kiszámíthatóbbá váljon. Az már más lapra tartozik, hogy a „virágozzék minden virág” helyett aligha a fűnyíróelv lenne az ide vezető kívánatos út. Márpedig a parlamenti küszöb emelése és a törvényhozáson kívül rekedt pártok állami támogatásának egyidejű megvonása pontosan ilyen hatást érne el.
Jegyezzük fel, hogy a pártrendszer stabilitásának megerősítése mellett szintén kívánatos cél a régiók hangjának megerősítése, a Pozsony-központúság mérséklése a parlamenti padsorokban. Az ördög azonban ebben az esetben is a részletekben lakozik.
Felvidéki magyar szemmel tekintve a választási szabályok esetleges változtatására, óhatatlanul ide kívánkozik, hogy a magyar képviseletnek, amely az elmúlt másfél évtizedben a maga dolgát nehezítette meg, egy ilyen módosítást követően hegynek felfelé kellene befutnia a célegyenesbe. Vagyis közösségi szempontból akkor is érdemes és fontos felhívni a figyelmet a választási szabályok módosításával kapcsolatos aggályokra, ha azok jóváhagyása alkotmányos többséghez kötött, és a jelenlegi ciklusban elfogadásukra a parlamenti matematika miatt nincs reális esély.
Ennek kapcsán jegyezte meg a tervezett módosításra reagálva Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, a párt támogatja, hogy a régióknak és a nemzeti közösségeknek erősebb parlamenti képviseletük legyen, a politikai verseny korlátozásával azonban nem ért egyet.
Gubík hangsúlyozta, takarékosságra szükség van, de ezt a politikai verseny akadályozásánál hatékonyabb és demokratikusabb módon is el lehet érni. A pártelnök emlékeztetett, nem azok a pártok a stabilitás ellenségei, amelyek öt százalék körül, vagy éppen az alatt vannak, hanem éppen az a két politikai tábor, amely már régóta patthelyzetet teremt.
A Magyar Szövetség Országos Tanácsa áprilisi kassai ülésén 13 pontba szedett cselekvési tervet fogadott el. A felvidéki magyar közösség jövőképét felvázoló, lokálpatrióta program egyik pontja éppen a választási törvény módosítását célozza.
A Magyar Szövetség kezdeményezi, ha a választási törvényt módosítják, vezessék be a regionális alternatív küszöb és ezzel párhuzamosan, vagy egy másik alternatívaként az ún. nemzetiségi természetes mandátumot.
A regionális alternatív küszöb lehetővé tenné, ha egy párt legalább két megyében a szavazatok hét százalékát begyűjti, az országos eredménytől függetlenül biztosított lenne a mandátumszerzés. Tegyük hozzá, a magyar párt a 2023 őszi választásokon, noha országosan csak a szavazatok 4,38 százalékát szerezte meg, Nyitra és Nagyszombat megyében magabiztosan megugrotta volna a regionális alternatív küszöböt, és ezáltal csoportos parlamenti képviselethez jutott volna a magyar közösség.
A nemzetiségi kedvezményes mandátum bevezetése esetén a nemzeti közösségeket képviselő pártok, amilyen a Magyar Szövetség, 50 ezer szavazat felett az ahány mandátumnyi szavazat, annyi mandátum elve alapján jutnának képviselethez. A magyar párt elképzelései szerint, ha ez a feltétel nem teljesül, az adott közösséget nemzetiségi szószóló képviselné. Jegyezzük fel, a legutóbbi parlamenti választások alkalmával mintegy 16 ezer voks ért egy parlamenti mandátumot, vagyis a magyar pártot a listájára érkezett mintegy 130 ezer szavazat nyolc mandátumra jogosította volna.
Azt is jegyezzük meg, hogy a Magyar Szövetség programjában szereplő módosítási javaslatok nem példa nélküliek európai összevetésben. Romániában a regionális alternatív küszöb lehetővé teszi, hogy egy párt az országos eredményétől függetlenül képviselőket juttasson a bukaresti törvényhozásba, ha legalább három megyében a listájára leadott szavazatok aránya meghaladja a húsz százalékot. Bár az eddigi választásokon a magyar közösség helyi képviselete, az RMDSZ rendre megugrotta az öt százalékos küszöböt, a választási szabályok biztosítékot adnak arra, hogy a három székelyföldi megyében elért 20 százalék feletti eredménnyel is biztosítható legyen az országos magyar képviselet.
A nemzetiségi természetes mandátum alkalmazására is találunk jó példát. A Szerbiában élő magyarok, akiknek aránya a teljes népességen belül mélyen öt százalék alatt van, éppen a nemzetiségi természetes mandátum alkalmazásának köszönhetően tudnak képviselőket delegálni a belgrádi parlamentbe.
Zárásul tegyük hozzá, ha a szlovák politikum valóban érdekelt a stabilitás és a régiók hangjának erősítésében, akkor nem hagyja figyelmen kívül a magyar közösség politikai reprezentációja által javasolt szempontokat. A Magyar Szövetség számára a következő időszak egyik legfontosabb feladata, hogy ezeket az érveket elfogadtassa a potenciális szlovák partnereivel.
Megjelent a Magyar7 2025/21. számában.
