Mit várhatunk a Matovič-kormánytól a magyar ügyekben?

A demokráciákban íratlan szabály, hogy a hivatalba lépő új kabinet száznapos türelmi időt kap, amely alatt a véleményformálók, de még az ellenzéki pártok is méltányosságot gyakorolnak. Nem véletlenül alakult ki ez a szokásjog: a hatalom átvételét követően hosszú hetekre van szükség, hogy az új apparátus berendezkedjen, és zökkenőmentesen gyakorolhassa a végrehajtó hatalmat. Igor Matovič kormányának ez a méltányosság a rendkívüli helyzet miatt most nem adatik meg.

Az új kormány mozgásterét, a rájuk váró feladatok nagyságát maga Zuzana Čaputová fejezte ki a legérzékletesebben az új kormány beiktatását követően:

a felálló Matovič-kabinet nem a hatalmat, a felelősséget veszi át. Közjogi értelemben persze a hatalom mellé rendelődik a felelősség, amely ebben az esetben példátlanul nagy.

Ha elemzőként értelmezzük az államfő kijelentését, rögtön megértjük: a kormány olyan bizonyítási kényszerben van, amelynek tétje százezrek élete vagy halála. Múlt szombattól ugyanis kizárólag a Matovič-kormány felelőssége, tekintet nélkül a kormányzati átadás-átvétel folyamatára, hogyan kezeli a széles társadalmi csoportok egészségét, de akár életét fenyegető járványveszélyt.

Az új kormányfő beiktatási beszédében fontos, de nem konkretizált ígéretet fogalmazott meg a szlovákiai kisebbségek felé. Olyan országot szeretne, ahol „minden polgár egyenlő”, illetve „amelyben a nemzetiségekhez tartozókat sem fogjuk a sarokba állítani csak azért, mert az édesanyjuk más nyelvre tanította őket”

– fogalmazott Igor Matovič.

Múlt szombaton határozott, lendületes beszédet hallhattunk az új miniszterelnöktől, amely üzenetében s vélhetően kommunikációs hatásában is jócskán különbözött a kormányalakítást megelőző napok sokszor ingerült, bizonytalanságot tükröző megnyilvánulásaitól. 

– üzente Matovič arra a józan észre apellálva, amely a következő hetekben, hónapokban csatasorba kell szólítson mindenkit nemzetiségtől, párthovatartozástól függetlenül, mindannyiunk, az itt élők érdekében.

Az előzetes várakozásokhoz képest Grendel Gábor helyett Roman Mikulec kapta a belügyi tárcát. Az OĽaNO magyar nemzetiségű politikusa a parlament első alelnöke lett. A felálló kormányban azonban így is lesz magyar nemzetiségű szakpolitikus. Filip Mónika, aki az SaS listáján indult a februári választáson, az oktatási minisztérium egyik államtitkára lesz, meglehetősen széles portfólióval, beleértve a kisebbségi oktatás területét is.

Természetes, hogy ezekben a napokban mindannyiunk figyelme a fenyegető járványveszélyre fókuszál, de a most kezdődő parlamenti ciklus egyik fő kérdése az lesz, mire számíthatnak a felvidéki magyarok az Igor Matovič vezette kabinettől.

A múlt héten kinevezett új kormányban sokáig kérdéses volt, ki kapja meg a külügyi tárcát. Korábban olyan diplomata neve is felkerült a várományosok listájára, aki a sajtóban nemrég arról híresült el, hogy élesen bírálta a jelenlegi magyar kormány politikáját. A választásokat megelőzően ráadásul egyáltalán nem volt kizárható olyan forgatókönyv, hogy az új kabinet éles fordulatot hajt végre a szomszédságpolitikájában, kockára téve ezzel az elmúlt években jól működő partnerségig fejlődő szlovák–magyar viszonyt.

A külügyi tárca élére végül, követve a szlovákiai hagyományokat, karrierdiplomata kerül Ivan Korčok személyében. A koronavírus-járvány azonban ebben az esetben is felülírta az előzetes forgatókönyvet: az eddigi washingtoni nagykövet az Egyesült Államokban ragadt, így átmenetileg pártelnökként Richard Sulík miniszterelnök-helyettes, gazdasági miniszter vette magához az SaS-nek jutó külügyi tárcát (Időközben Ivan Korčoknak sikerült hazaérkeznie, ám mivel külföldön tartózkodott, rá is 14 napos karantén vár - szerk. megj.). Ebből adódóan nem várható éles váltás a szlovák–magyar kapcsolatokban: várhatóan megmarad Szlovákia erős atlantista elköteleződése, de a szlovák diplomácia a jövőben is fontos pillérnek fogja tekinteni a közép-európai együttműködést.

Nem várható a nemzeti kisebbségek jogainak direkt szűkítése sem, mint amilyet legutóbb a 2006 és 2010 közötti időszakban élhetett meg a felvidéki magyarság. Vélhetően ugyanakkor a következő ciklusban érdemi jogbővítéssel sem számolhatunk, sőt gazdasági megfontolásokkal indokolva újabb veszélybe kerülhetnek a magyar tannyelvű kisiskolák.

Ennek kivédésében fontos szerep juthat a magyar nemzetiségű államtitkárnak.

A kisebbségi jogok bővítése helyett esély mutatkozik arra, hogy már eddig is létező jogszabályokat következetesebben alkalmazzanak, hiszen például a közszolgálati televízióban a nemzetiségeknek járó arányos műsoridő ignorálásával mulasztásos jogsértést követ el a szlovák állam.

Esély kínálkozik arra is, hogy a kisebbségi jogokat keretbe foglalva fogadjon el a törvényhozás egy jogszabályt, amely ugyan várhatóan nem megy tovább a kisebbségi jogok jelenleg érvényes szintjén, de már ez is előrelépésnek számítana, hiszen könnyen visszavonható rendeletek helyett törvényi garanciát jelentene.

Ugyancsak megoldásra váró probléma a kettős állampolgárság kérdése, hiszen a Brexit miatt szlovák állampolgárok tízezreit fenyegeti honosságuk elvesztése. A jelenleg hatályos törvényt persze szűkkeblűen úgy is lehet módosítani, hogy az ne tegye lehetővé a felvidéki magyaroknak, hogy felvegyék a magyar állampolgárságot.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/12. számában)