2024. december 27., 09:35

Mire fogunk emlékezni 2024-ből?

Fordulatos, eseményekben gazdag évet hozott 2024 a szlovákiai belpolitikában. Az államfőválasztás és az európai parlamenti voksolás mellett véres rovátkát húzott az esztendő történetébe a Robert Fico elleni merénylet. A költségvetési konszolidáció és a szaporodó koalíciós viták mellett magyar szemmel az óév krónikájában leginkább a Magyar Szövetség őszi tisztújítása, a korszakváltás ígérete és reménye érdemel helyet.

fico
Véres rovátkát húzott az esztendő történetébe a Robert Fico elleni merénylet
Fotó: TASR

A 2023-as parlamenti választásokat követően felálló Smer–Hlas–SNS kormánykoalíció nehéz éven van túl, és a kabinet számára az új esztendő sem ígérkezik könnyűnek.

2024 első akadályát, a tavaszi köztársaságielnök-választást még magabiztosan húzta be a kormányoldal, igaz Peter Pellegrini államfővé választása utóbb hozzájárult a koalíción belüli feszültségek kiéleződéséhez.
Pellegrini győzelme és a magyar tanulságok

A március 23-i első fordulóban még az ellenzék által támogatott, később nyíltan a PS-hez csatlakozó Ivan Korčok végzett az élen, április 6-án azonban Pellegrini az első körös 124 ezer szavazatnyi hátrányát 165 ezres fölényre változtatta. A Grassalkovich-palota új lakója 1 409 255 voksot gyűjtött be, bő 125 ezer szavazattal meghaladva a kormányrúdnál lévő Smer–Hlas–SNS koalíció pártjaira múlt szeptemberben leadott összes szavazat mennyiségét. Vagyis a sikerhez jócskán hozzátett Pellegrini személyes népszerűsége, integratív politikusi karaktere.

Forró Krisztián, a Magyar Szövetség államfőjelöltje az első körben a negyedik helyen végzett, a 2,9 százalékos eredmény azonban messze elmaradt a minimális célkitűzéstől, a négy százaléktól. A vártnál gyengébb szereplés elsődleges oka a magyar választók passzivitásában keresendő, hiszen a magyarlakta járásokban a részvételi hajlandóság ezúttal is elmaradt az országos átlagtól.

Április 6-a eredménysorát magyar szemmel nézve nyilvánvaló, hogy a magyar közösség által lakott déli és keleti járásokban egyértelműen a győztes jelölt, Peter Pellegrini dominált. Pozsonyt, Kassát és a már szórványnak számító Szenci járást leszámítva minden magyarlakta régióban Pellegrini végzett az élen.

Vagyis az adatok tükrében kijelenthető, hogy Forró Krisztián felsorakozása a második fordulót megelőzően Peter Pellegrini mögé, találkozott a magyar választók többségének akaratával. Azaz, bár a döntés házon belül vitákat váltott ki, a Magyar Szövetség jó érzékkel tette le a voksát a győztes jelölt mellett. Az már más lapra tartozik, hogy a magyar párt az EP-választások kampányában nem tudott lendületet nyerni abból, hogy április 6-án végre nem elszenvedője, hanem tényleges alakítója volt az országos politikai folyamatoknak.

Peter Pellegrini
A tavaszi köztársaságielnök-választást magabiztosan húzta be a kormányoldal. A képen Peter Pellegrini beiktatása
Fotó:  TASR
Túl az elképzelhetetlenen

Az európai parlamenti választások kampányának hajrájában rázta meg az országot a Robert Fico elleni merénylet. Május 15-e, szerda fekete betűkkel íródott be Szlovákia történetébe. Bő fél év távolából is elmondható, a kormányfő elleni nyitrabányai merénylet töréspontot jelent a szlovákiai demokráciában, a hosszabb távú következményei pedig még ma is beláthatatlanok.

Bár maradtak elvarratlan szálak, nagyon valószínű, hogy a kormányfő biztonságáért felelős szervek hibáztak a merénylet napján. Ami persze nem magyarázat arra, miért történhetett meg a Robert Fico elleni fegyveres támadás. A merénylet kiváltó oka ugyanis semmiképpen sem magyarázható a testőrök esetleges mulasztásaival vagy ballépéseivel. Legfeljebb arra elégséges magyarázat, hogy a merénylőnek, Juraj Cintulának lehetősége volt az eltervezett támadás végrehajtására.

Bár a merénylet sokkolta még a hazai politikát közelebbről figyelőket is, a társadalmi feszültségek felgyülemlése a szemünk láttára zajlott. Vagyis már jó ideje megvolt a gyúanyag egy politikai indokból elkövetett merénylethez, és jó eséllyel erre rakódott rá az a frusztráció, amelyet az elveszített parlamenti és államfőválasztás nyomán élt meg a kormányoldallal szemben kritikus választók tömege.

Ezt a frusztrációt erősítette fel a progresszív-liberális ellenzékkel szimpatizáló sajtó, és ezt a hamu alatt izzó parazsat élesztgették a tűzzel játszva az ellenzéki pártok a kormányellenes demonstrációkon. A történtek magyarázatára már csak emiatt is fontos leszögezni, maga a merénylő ismerte el, hogy tettében politikai indokok vezérelték.

A kormányfő életét a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően sikerült megmenteni. A lábadozó miniszterelnök még az EP-választások előtt a kamerák elé állt, megnevezve a merénylet politikai felelőseit, amivel az eredmények ismeretében inkább az ellenzéki szavazókat mozgósította. Robert Ficót munkaképtelensége idejére Robert Kaliňák védelmi miniszter helyettesítette.

A kormányfő végül a vártnál hamarabb, már nyár közepén visszavette hivatalát. Fico sietős visszatérésében valószínűleg komoly szerepet játszott az a megfontolás, hogy távollétében a Smer „erős emberei” között rövid időn belül megindult a frakcióharc. Visszatérésével azonban ezek az ellentétek – legalábbis a nyilvánosság előtt – hamar elsimultak.

Visszavágó a szlovák politika főutcáján

A júniusi EP-választásokon a múlt őszi parlamenti és a tavaszi államfőválasztás visszavágóját futották le a főszereplők, szlovákiai viszonyok között egészen magas, 34 százalékos választói érdeklődés mellett. Június 8-át követően az első helyezett PS és a második helyre szoruló Smer is győztesnek érezhette magát. A progresszívek urbánus közönsége hazai pályán futotta le a legnagyobb kormánypárt Brüsszelt jóval távolabbról szemlélő híveit. A Smer pedig ugyanilyen lendülettel verte a saját pályáján a kormánykoalíció kisebb pártjait.

A június 8-i választás némileg átrendezte a múlt szeptemberben kirajzolódott párttérképet. A két „nagy” mellett a dobogó harmadik helyére felkapaszkodva a Republika is bemasírozott az Európai Parlamentbe, miközben az SNS a nagyító alatt is alig látszott Dankóstul, Tarabástul. A Hlas-SD szerény egy mandátuma a Smer öt képviselői helye ellenében pedig a koalíciós mérlegen billentette meg a súlyokat.

A KDH a megszerzett egy mandátummal hozta a kötelezőt, nem úgy a vonal alatt milliméterekkel maradt SaS. Az eredménysort böngészve méltatlan lenne megfeledkezni az önmagát szerényen csak Slovenskónak nevező mozgalomról, és annak elnökéről. A 2020-ban még választásokat nyerő Igor Matovič június 8-ára két százalék alá dolgozta le az Za ľudí nevet viselő fantompárttal kiegészített mozgalmát.

A nyár eleji választás a Magyar Szövetség számára is komoly kudarccal végződött. A párt, noha egyedüli magyar formációként indult a választáson, a 3,88 százalékra jogosító 57 ezer szavazatot begyűjtve, messze elmaradt a mandátumot érő küszöbtől. A választási fiaskó hosszú hetekre megbénította a pártot, amely csak a szeptemberi tisztújítás után kezdett felocsúdni a sorozatos pofonokból.

Stabilitás helyett koalíciós viták

Az EP-választásokkal lezárult a múlt ősz óta tartó voksolási maraton, a „békeidőben” pedig hamar megmutatkoztak a kampányok által részben eltakart koalíciós törésvonalak. A júniusban választási betlibe szaladó nemzetiek elnöke nyíltan kiterítve lapjait koalíciós szakítópróbává tette, hogy személyesen ő maga ülhessen Peter Pellegrini megüresedett parlamenti elnöki székébe. A Pellegrini utódlása körüli huzavona év végéig sem zárult le, Andrej Danko azonban alighanem lemondhat házelnöki ambícióiról, mivel összetákolt parlamenti frakciója időközben bomlásnak indult.

A Rudolf Huliak körül tömörülő képviselők kiválásával a koalíció parlamenti többsége a minimálisra zsugorodott, amely az év utolsó hónapjaiban látványosan megakasztotta a törvényalkotás menetét. A koalíció papíron még meglévő többségét tovább morzsolta, hogy több esetben is a koalícióval szemben szavazott a Hlas belső ellenzékét alkotó négy honatya.

A Fico-kabinet a parlamenti háttér megingása dacára a legfontosabb szavazásokat sikerrel vette. A honatyák elfogadták a költségvetési hiányt lefaragó konszolidációs csomagot éppúgy, mint a jövő évi költségvetést. Ezzel együtt is azonban nehéz év vár a koalícióra, hiszen a kényszerű megszorítások súlyosan érintik a kormánypártok szavazótáborát is. A koalíció ráadásul a parlamenti háttér megingásával, az állandósuló torzsalkodásokkal legfontosabb választási ígéretét, a stabil kormányzást teszi kockára.

A sokszor félrevezető közvélemény-kutatásokból leginkább csak a trendeket érdemes figyelni. Ezek alapján az év végére a PS átvette a vezetést a Smer előtt, a Hlas jócskán lemaradva még felférne a dobogó harmadik fokára. A felmérések tükrében biztos bejutónak mutatkozik a múlt szeptemberben a küszöb alá szoruló Republika, és jó eséllyel ismét parlamenti párt lenne a KDH és az SaS. Matovičnak ellenben már igencsak meg kellene küzdenie a bejutásért, Dankóék számára pedig egyre távolodik a küszöb. A szeptemberi tisztújítás egyelőre a Magyar Szövetség támogatottságában sem hozott trendfordulót, a magyar pártot a legtöbb felmérés a parlamenti küszöb alá méri.

A korszakváltás esélyei
magyar szövetség
Magyar szemmel az óév krónikájában leginkább a Magyar Szövetség őszi tisztújítása, a korszakváltás ígérete és reménye érdemel helyet
Fotó:  Gubík László Fb-oldala

Szeptember végén Félben tartotta tisztújító kongresszusát a Magyar Szövetség. A párt új elnökévé az Esterházy Akadémia alapító igazgatóját, a 37 éves Gubík Lászlót választották, Pandy Péter az Országos Tanács elnöke maradt. A pártvezetés alaposan kicserélődött, a visszatérők mellett, amilyen Őry Péter, nem vállalt tisztséget a korábbi pártelnök Forró Krisztián, illetőleg az előző időszak meghatározó politikusai közül Berényi József, Gyimesi György és Orosz Örs sem. A 16 tagú elnökség a következő parlamenti választásokig, vagyis három évre kapott mandátumot.

Gubík László elnöki programjában az egymást követő kudarcok időszakának lezárását, korszakváltást hirdetett meg. Gubík számára a legfőbb kihívást nyilvánvalóan az jelenti, hogy a személycserékkel a párt új lendületet kapjon. A tisztújítást követő hetekben a Magyar Szövetség valóban feltápászkodott a választási fiaskók okozta sokkból, a magyar közösség számára fontos szakmai javaslatokkal, illetve az SNS-es kulturális tárca által kidolgozott, a mečiari időket idéző nyelvtörvény tervezetével szembeni határozott kiállással formálva új arcélt. Az új pártvezetést érő bírálatokra – nincsenek kapcsolataik a szlovák politika első vonalával – csattanós választ adott, hogy Robert Fico személyesen fogadta Gubík Lászlót és Őry Pétert, garanciát adva arra, hogy a nyelvtörvény tervezett módosítása nem fogja hátrányosan érinteni a magyar közösséget.

Az új pártelnök által meghirdetett korszakváltás sikeréhez ugyanakkor tanulni kell az elmúlt időszak kudarcaiból, az ismétlődő hibákat minél inkább ki kell küszöbölni. Noha a politikai környezet valóban nem kedvez egy etnikai gyűjtőpárt működtetéséhez, de az elmúlt években így is jócskán maradtak tartalékai a felvidéki magyar nemzeti politikának. Az erőket elfecsérlő személyi konfliktusokat és az el nem végzett politikai és szakmai munkát nem lehet pusztán a külső tényezőkre fogni.

A magyar közösség világnézeti megosztottsága aligha fog varázsütésre megszűnni, de a magyar választók gondjainak, érdekeinek következetes felvállalása és képviselete megszólíthat olyan csoportokat, amelyek elfordultak a politikától és az elmúlt években távol maradtak az urnáktól. A korszakváltás alapfeltétele, hogy a sokszor személyeskedő viták helyett a szakmai felkészültséget, a problémamegoldó-képességet, egyáltalán az érdekképviseletet kösse a választó a Magyar Szövetséghez.

Megjelent a Magyar7 2024/51-52. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.