Van-e értelme az etnikai politizálásnak? Szakértői panelbeszélgetés Gombaszögön

Petőcz Kálmán a fenti kérdésre egyértelmű igennel felelt, szerinte ugyanakkor fontos a fogalmi tisztánlátás, egészen pontosan az, hogy mit értünk etnikai (magyar) párton, politizáláson. Olyan magyar pártot értünk a fogalom alatt, amely csak tipikusan magyar (kisebbségi) ügyekkel, vagy például olyat, amely általában a Dél-Szlovákiában élők (szlovákok és magyarok) problémáival is foglalkozik?

Petőcz úgy látja, hogy olyan etnikai pártra mindenképpen szükség van, amely amellett, hogy kiemelten foglalkozik a magyar ügyekkel, még országos problémákat is felvállal. "Egy ilyen típusú pártnak van létjogosultsága, ezt az elmúlt harminc év igazolta" – jelentette ki Petőcz, aki szerint ez azért van így, mert a szlovák pártok nem igazán értik „legmélyebb gyökereinket”, azt, hogy egyáltalán mi a gondja, baja a szlovákiai magyarságnak, és mi lenne a feladata a magyar érdekképviseletnek.

Fiala-Butora János válaszában arra mutatott rá, hogy noha sokszor azt halljuk, a felvidéki magyaroknak is jól meghatározható ideológiák mentén kellene politikai pártokba szerveződni, ez azért álságos, mert ilyen ideológiákat a szlovák pártok esetében sem tudunk megkülönböztetni – ideológiai szempontból a szlovák pártok majd’ mindegyike meghatározhatatlan.

Megjegyezte, fejlett demokráciákban is léteznek etnikai pártok, ez "teljesen bevett gyakorlat" (Dél-Tirol és Finnország példáját említette), hiszen – ott, ahol a nemzetiségi elv számít – az etnikai pártok tudják leginkább egy adott nemzetiséghez tartozók érdekeit képviselni.

Egy magyar etnikai pártnak akkor van értelme, ha számot vet az etnikai különbözőségekkel, ha a felvidéki magyarság problémáira valódi megoldásokat kínál, és ennek kezelésére átfogó programot dolgoz ki

– hangsúlyozta.

Horony Ákos szerint több szempontból is szükséges Szlovákiában az etnikai elvű politizálás. Többek között azért is, mert a felvidéki magyarság egy jól behatárolt területen él, és ez sajátos problémákat és igényeket hordoz magában.

Az etnikai politizálás célja az kell, hogy legyen, hogy a Dél-Szlovákiában élők érdekei, jogai megfelelő hangsúllyal képviselve legyenek – ezeket ugyanis ma Szlovákiában nem vállalja fel senki, nincsenek biztosítva – emelte ki Horony.

A felvidéki magyarság politikai céljairól szólva Petőcz Kálmán kifejtette, csak úgy lehet célkitűzésekről beszélni, ha „tudjuk, kik azok a szövetségeseink, akikkel együtt akarjuk építeni Szlovákiát, mert nem mindegy, hogy milyen országban élünk.” Céljaink elérése érdekében ugyanakkor – hangsúlyozta – meg kell tudnunk szerezni a többségi nemzet támogatását.

Fiala-Butora János szerint a kisebbségben élők elemi érdeke a jogállamiság, valamint a demokratikus állam (és intézményrendszerek) kiépítése, ugyanis „minden más rendszerben ők járnak rosszul.” A célokat egyrészt ennek alapján, másrészt a jelenlegi helyzetünkből kiindulva kell meghatároznunk. Ma ugyanis a felvidéki magyarság számos – etnikailag meghatározott – problémával néz szembe: sem kulturális, sem gazdasági értelemben, sem a nyelvhasználat vagy a közigazgatási beosztást tekintve „nem beszélhetünk egyenlőségről" - mondta.

A legfontosabb cél, hogy kitűzzünk egy tervet, amely arra irányul, hogy az állam egyenlőként kezelje az állampolgárait. Egy jogi-politikai egyenlőségen és igazságosságon alapuló állam kiépítéséhez kell konkrét javaslatokat rendelni – hangsúlyozta Fiala-Butora.

Horony Ákos válaszában kiemelte, Szlovákia ugyan egy multietnikus ország (hiszen több nemzetiség is él az országban), de maga az államberendezkedése nem az.

– fogalmazott.

Horony szerint a felvidéki magyar érdekképviselet küldetése az kell legyen, hogy ez a képviselet intézményesítve is megjelenjen. Erre – mint rámutatott – több példa is létezik más országokban, például Magyarországon (nemzetiségi önkormányzatok) vagy Szerbiában (a kisebbségi pártokra nem vonatkozik a parlamenti küszöb).

„Lehet, hogy közhely, de igaz: arra kell koncentrálni, ami összeköt, nem arra, ami elválaszt. Tudni kell, hogy mit akarunk, a politikai elitnek pedig ezt meg kell fogalmaznia” – adott választ a fenti kérdésre Horony Ákos, hozzátéve:

Fiala-Butora szerint vannak fontos kérdések, amelyekben konszenzusra tudunk jutni, és vannak olyanok, amelyek megosztják a felvidéki magyar társadalmat.

Ha az utóbbiakkal foglalkozunk, szétesik a képviselet, ám nem mindig lehet ezt elkerülni. Előbb-utóbb ezekkel a kérdésekkel is szembe találkozunk. A kérdés az, képesek vagyunk-e a másik véleményét tolerálni – vélekedett Fiala-Butora, aki szerint, ha elnyomjuk és nem nézünk szembe az eltérő véleményekkel, az egy olyan antidemokratikus kultúrához vezethet, amely megint csak sokakat eltántoríthat az egységes magyar párttól, ez pedig szintén az érdekképviselet széteséséhez vezet.

Petőcz Kálmán úgy vélekedett, érdemes az egység és összefogás fogalmait nem összekeverni.

 – jelentette ki Petőcz, megjegyezve: a legnagyobb gondja a szlovákiai magyarsággal az, hogy miközben elvárja a szolidaritást a többségtől, nem szolidáris más kisebbségekkel.

Emlékeim szerint minden egyes korábbi választás felvidéki magyar szempontból arról szólt, hogy ez most már valóban sorsdöntő, mert ha most nem lesz érdekképviseletünk, akkor mindennek vége lesz. Én azonban ennek már nem hiszek, szerintem "mindig van lejjebb"

– adott választ Fiala-Butora János arra a kérdésre, mi történik akkor, ha a felvidéki magyar pártok végül nem fognak össze.

Szerinte benne van a pakliban, hogy a szlovák pártok elkezdik majd „ha nem is a magyar érdekeket, de a magyar szempontokat” politikájukban megjeleníteni (sőt ez már meg is jelent), ám ez addig nem lehet sikeres, amíg a szlovák pártok nem ismerik meg mélységeiben is a mi problémáinkat – ebben azonban (ahogyan erre az elmúlt évtizedek rámutattak) nem bízhatunk. 

Petőcz Kálmán felvetette, meg kell próbálni elérni, hogy a parlamenti küszöböt levigyék három százalékra, hiszen azok az érvek (meggátolni a szélsőségesek parlamentbe jutását és a parlament szétforgácsolódását), amelyekre hivatkozva ezt korábban öt százalékra emelték, ma már nem érvényesek. Petőcz szintén úgy véli, a szlovák társadalom nem ismeri a magyar problémák gyökerét, és amíg ez így marad, addig a szlovák pártok magyar platformjai nem jelenthetnek megoldást a szlovákiai magyarság sajátos problémáira.

Hangsúlyozta, a parlamenti küszöb módosítása és az összefogás megteremtése nem zárja ki egymást, a kettőre egyszerre is kísérletet lehet tenni.

Horony Ákos úgy vélekedett, „a matematika nem enged, és ha marad az öt százalékos küszöb, akkor a parlamenti érdekképviseletet csak az egy közös lista tudja biztosítani. Szerinte, ha ezt a politikai elitünk elmulasztja, felerősödhetnek azok a kezdeményezések, amely szlovák pártok magyar platformjaiban látják biztosítani a felvidéki magyarok érdekképviseletét.

– jegyezte meg.

A vitát vasárnap teljes terjedelmében megtekinthetik portálunkon!