Milyen elnök lesz Peter Pellegrini?
Múlt szombaton beiktatták az államfői tisztségbe a tavasszal megválasztott Peter Pellegrinit. Adódik a kérdés, mit várhat a mély árkokkal szabdalt szlovákiai társadalom az új államfőtől, és miképpen tekinthetünk a most kezdődő elnöki ciklus elé felvidéki magyarként?
Öt évvel ezelőtt a hivatalba lépő Zuzana Čaputovára nagy várakozásokkal tekintett a magyar közösség egy jelentős hányada. Čaputová a magyarlakta járásokban nagy fölénnyel előzte meg az akkori Smer által dominált koalíció jelöltjét. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, mára nemcsak a szép szavak konganak visszhangtalanul, de az elnöki ruhatár kosztümei is megfakultak a legtöbb magyar szemében.
Az elmúlt fél évtized ettől aligha függetlenül átrajzolta a felvidéki magyar közösség többségének politikai attitűdjét. Idén tavasszal az államfőválasztás második fordulójában a magyarlakta járásokban már a Smer dominálta koalíció jelöltje volt a befutó a progresszív-liberális elnökaspiránssal szemben, ugyanott, ahol öt éve még Čaputová verte utcahosszal Maroš Šefčovičot.
Egy pillanatra sem elfeledve, hogy Pellegrini a kormányoldal jelöltje volt, évek óta gondosan épített karaktere révén képesnek bizonyult átlépni a társadalmat megosztó, egyre mélyülő árkokon. A kampányban is felvállalt „nemzetegyesítő”, az árkokat betemetni igyekvő szólamai elnöki programjának is központi elemét képezik. Az államot, a nemzetet, a családot és magát az embert jelölte meg legfőbb értéknek.
A beiktatási beszédében elhangzott és a köztelevízió vasárnapi műsorában megismételt vállalása, miszerint minden polgár elnöke szeretne lenni, kétségkívül gesztus a magyar közösség irányába is.
Pellegrini arra is ígéretet tett, hogy a tanácsadói között magyar nemzetiségű személy is helyet kap majd, akit a magyar közösség képviselőit meghallgatva fog kiválasztani. Mindez politikusi virágnyelven nyilván azt jelenti, Pellegrini a választások során őt támogató Magyar Szövetség egyetértésével választja ki a magyar tanácsadóját.
Visszatérve az előző gondolathoz, egy jövőbeli konszenzus kialakítása finoman szólva sem csak a Grassalkovich-palota lakójának igyekezetétől függ. Ez még akkor is így van, ha Pellegrini az államfői székbe ülve hiánytalanul begyűjtötte a szlovák politika Grand Slamjét, hiszen korábban már volt kormányfő és házelnök is. Innen nézve érthető, hogy Pellegrini megfogalmazása szerint aktív, kezdeményező államfői szerepre törekszik.
Čaputová a Heger-kormány parlamenti bukása utáni lépéseivel és a hivatalnokkormány kinevezésével egyenesen alakítójává vált a politikai folyamatoknak. Más lapra tartozik, hogy ezek a döntései mennyiben kezdték ki a társadalmi elfogadottságát, és vezettek oda, hogy nem indult újra az elnöki mandátumért.
Nagy kérdés, milyen államfői szerepet szán magának Peter Pellegrini. Külpolitikai célkitűzései egybecsengenek a kormánykoalíció vonalvezetésével. Az új államfő elkötelezett az ország szövetségi politikája mellett, de megfogalmazása szerint ezeken a fórumokon elnöki ciklusa során arra törekszik majd, hogy aktívan kiálljon Szlovákia érdekeiért.
Ha Peter Pellegrini a jövőben konfliktusokat vállal a koalícióval, annak nyilvánvalóan belpolitikai oka és tétje lesz. Aligha véletlen, hogy múlt vasárnap a köztelevíziónak adott interjújában arról beszélt, bár pártok feletti elnök szeretne lenni, baloldaliságát, nemzeti meggyőződését köztársasági elnökként sem adja fel.
Az első lehetséges konfliktus a házelnöki szék betöltése kapcsán már körvonalazódik is. A koalíciós szerződés értelmében a parlament elnöki széke a Hlas SD-t illeti meg, vagyis Pellegrini utódja ennek értelmében Richard Raši lenne. A Smer viszont szívesen kihasználná a helyzetet a koalíciós alku során a királycsináló szerepét alaposan kihasználó Hlas visszaszorítására. Ficóék ezért táplálják Andrej Danko ambícióit, aki 2020 után újra visszatérne a házelnöki székbe.
Az államfő hátráltathatja a legnagyobb kormánypárthoz kötődő káderek jóváhagyását is, mérlegelheti például az ellenzék célkeresztjébe került Pavol Gašpar kinevezését a Szlovák Információs Szolgálat vezetőjévé. A köztelevíziónak adott interjújában Pellegrini ezekben a kérdésekben sokat mondóan nem foglalt egyértelműen állást.
Megjelent a Magyar7 2024/25. számában.
