Mikor választunk legközelebb, avagy 2025 sarokkövei
2025 elvileg békeévnek ígérkezik a hazai politikában, hiszen a 2023 szeptemberétől múlt júniusig tartó voksmaraton után a legközelebbi tervezett választás, amikor a települési és a megyei önkormányzati képviselőkre szavazhatunk, 2026 őszén várható. A Fico-kabinet parlamenti hátterének múlt év végi megrendülése azonban felülírhatja a várakozásokat.

Szögezzük le rögtön, a hatalmon lévő koalíciónak a múlt év végén megszavazott költségvetési megszorítások miatt aligha lenne kifizetődő egy idei előrehozott választás megrendezése. Ahhoz, hogy 2025-ben mégis az urnákhoz járuljunk, nem elégséges feltétel, hogy a törvényhozásban papíron elfogyjon a koalíciós többség, a honatyák háromötödének egybehangzó szavazatára van szükség a parlament idő előtti feloszlatásához.
A saját magát megbuktató koalíció a döntéssel szerette volna elkerülni, hogy az akkori államfő, Zuzana Čaputová a saját emberét jelölje kormányfőnek Heger helyébe. A folytatást ismerjük, a korlátozott jogkörű Heger-kabinet végül a 2023 szeptemberéig kitolt idő előtti választásokig sem volt képes elvezetni az országot, Čaputová hivatalnokkormányt nevezett ki Ódor Lajos vezetésével.
Vagyis a parlament egyszerű többsége, azaz 76 képviselő ugyan bizalmatlanságot szavazhat az aktuális kabinettel szemben, de a ciklus lerövidítéséhez, azaz az idő előtti választások kikényszerítéséhez további 14 honatya támogatása szükséges. Lefordítva mindezt a jelenlegi parlamenti erőviszonyokra, feltételezve, hogy a teljes ellenzék megszavazza a törvényhozás idő előtti feloszlatását, a javaslat csakis akkor mehet át, ha a két nagyobb koalíciós párt közül legalább az egyik felsorakozik mögé.
Mindez persze pusztán elméleti okfejtés, ahogy az imént leszögeztük, újra érdemes hangsúlyoznunk, ha a szereplők racionálisan cselekednek, kizárt egy idei előrehozott választás, hiszen az szemben áll az elemi politikai érdekeikkel. Feltétlenül igaz ez a legnagyobb kormánypártra, amely a saját választóit is érintő megszorítások miatt súlyos kockázatokat vállalna egy idei választással. A 2026-os évben azonban már nyílhat olyan időablak, amelyben a Smer úgy érezheti, az idő előtti voksolással a kormányzás folytatásához szilárdabb parlamenti hátteret tudna biztosítani.
A koalíció rövid- vagy középtávon való felmondására irányuló szándék a zérusnál nagyobb valószínűséggel legfeljebb a Hlas, vagy annak bizonyos képviselői részéről képzelhető el. Rögtön tegyük hozzá, egy ilyen lépés azonban szinte teljes bizonyossággal a párt szakadásához és jó eséllyel a képviselőinek más pártokba való betagozódásához vezetne.
A Hlas belső ellenzékéhez sorolható képviselők azonban létező törésvonalat jelenítenek meg, amely nem pusztán taktikai szavazásokban, hanem esetenként markáns ideológiai különbségben is megmutatkozik, leképezve a párton belüli nemzeti baloldali és szociálliberális vélemények szembenállását. Ennek jelét láthattuk, amikor az óév végén Samuel Migaľ Hlasos képviselő nyíltan bírálta Robert Fico kormányfő Vlagyimir Putyinnál tett látogatását.
A decemberi parlamenti szavazások során négy Hlasos honatya nyilvánított különvéleményt. Ez a csoport, ha a létszámuk nem is bővül, már önmagában blokkoló kisebbséget jelent, hiszen a koalíciós pártok listáiról 79 képviselő jutott be a törvényhozásba, és négy képviselő kiszavazása (ahogy Huliakék esetében is láthattuk) már a koalíciós többség elveszítését jelenti. Az már más lapra tartozik, hogy a Hlas belső ellenzéke elviszi-e kenyértörésig az egyre inkább látható ellentéteket, átlépve akár a kormányoldal és az ellenzék közötti vörös vonalat.
A koalíció szakítószilárdsága szempontjából a 2025-ös év egyik fontos sarokköve lesz, hogy milyen belső mozgások zajlanak a Hlason belül. Ennek kapcsán érdemes lesz figyelni a párt jelöltjeként megválasztott államfő, Peter Pellegrini megnyilatkozásait is. Az idei évre a koalíció törvényalkotásával szemben a szigorú osztályfőnök szerepét ígérő mondatai legalábbis ezt sejtetik. Kérdéses persze, hogy Pellegrini ezzel pusztán önálló arcélt épít, magát a koalíció és az ellenzék napi konfliktusai fölé emelve, vagy tudatosan korábbi pártja stratégiáját is segíti ezáltal.
Azt is érdemes mérlegre tenni, hogy a Hlas a 2023. évi szeptemberi eredményéhez képest a koalíciós alku során jócskán túlnyerte magát, kihasználva a királycsináló szerepét. Elevenítsük fel, a koalíció második legerősebb pártjaként megkapták a tárcák felét és a házelnöki széket, és mindezt megtetézve a koalíciós szerződésben rögzítették, hogy a Hlas jelölhet a kormányoldal nevében államfőt. Mint tudjuk, a múlt tavaszi köztársaságielnök-választás után Peter Pellegrini be is ülhetett a Grassalkovich-palotába.
Átfordítva az idő kerekét 2025-be, a Hlas jelenleg „királymegtartó” pozícióban van, amely legalább annyira jól kamatozhat, mint a királycsináló szerepe 2023 őszén. A Pellegrini államfővé választásával megürült házelnöki széket a koalíciós kötélhúzás után minden bizonnyal megtarthatja a párt, miután a nemzetiek vezére, Andrej Danko is észlelte, hogy ambíciója ugyan van a parlament elnöki székére, ereje azonban nincs ahhoz, hogy azt megszerezze magának.
Az idei évben – hacsak a szlovákiai politikában oly sokszor látott irracionalitás nem kerekedik felül – szinte bizonyosan nem rendeznek előrehozott választásokat. Ez azonban nem kényelmesítheti el a következő megmérettetésre készülő pártokat, így a Magyar Szövetséget sem. 2025-ben a felvidéki magyaroknak is érdemes lesz megfogadni Oliver Cromwell intelmét, és szárazon tartani a puskaport, vagyis úgy építkezni, hogy a párt minél előbb készen legyen akár az előrehozott választásokra is.
Megjelent a Magyar7 2025/1. számában.