Michal Deraj, a Dunaszerdahelyi járás új elöljárója: „Májusban adtam be a pályázatomat, a kormány nem a memorandum miatt választott nem magyar elöljárókat”

Hogy szólíthatom? Michal, esetleg Mihály?

Tulajdonképpen ahogy jólesik. Szlovák identitásom van, hivatalosan is Michal a nevem, de mivel szinte egész életemben magyarok között éltem, őseim között több magyar ember van, ráadásul itt születtem és élek Csallóközben, hallgatok a Mihályra és a Misire is.

Tudja, miért ezzel a kérdéssel kezdtem?

Mondjuk úgy, sejtem. Olvasom a hazai magyar sajtót is, tudom, hogy téma volt a jelöltek nemzetisége, sokan várták, hogy magyar embereket neveznek ki.

Mi véleménye erről?

Ezt nem szeretném kommentálni, megértem, ha valakinek ez fontos, de az én dolgom az, hogy a lehető legjobb tudásom szerint birkózzak meg az új feladatommal. Nem az én tisztem megítélni, miért pont engem választottak. Beadtam a pályázatomat, és a sok közül az enyémet találták a legjobbnak.

Ez mikor is történt?

Ezek szerint nem igaz az a felvidéki magyar közéletben felröppent pletyka, hogy Igor Matovič a pozsonyi találkozón (június másodika – a szerk. megj.) átadott memorandum miatt nem választott magyar elöljárókat?

Először is nem a kormányfő választott engem, nem is találkoztam vele, szabályos pályáztatás volt, meghallgatásokkal, interjúkkal. De, hogy a kérdésére is feleljek: nem, biztos vagyok benne, hogy nem igaz. Nem hiszem, hogy a kormány nemzetiségi alapon akart volna válogatni, az pedig hülyeség, hogy a memorandum miatt ne neveztek volna ki magyarokat.

A legfontosabb kritérium, azt hiszem, a bizalom volt. Olyan embereket kerestek, akik már valamit letettek az asztalra, akik feddhetetlenek, akiknek nem voltak és nem is lesznek korrupciós ügyeik. Jó pár jelölt volt, aki végül nem is kapta meg a pozíciót, a polgári bejelentések után kiderült, nem lehet rájuk bízni a feladatot.

Önre igen?

Ezt a kérdést nem nekem kell megválaszolni. Annyit azért elmondhatok, mivel foglalkoztam azelőtt. Lassan harminc éve dolgozom a természetvédelemben, voltam minisztériumi alkalmazott, legutóbb pedig a Duna menti ligeterdők tájvédelmi körzet felügyelőségén dolgoztam. Ez egyébként ugyanabban az épületben székel, ahol a járási hivatal. Tavaly januárban, az akkori környezetvédelmi miniszter, Solymos László úgy döntött, átszervezi az állami természetvédelmet, megszünteti ezt a felügyelőséget, összevonva egy másik, nyitrai felügyelőséggel. Ennek következtében megszűnt két munkahely közül egyik az enyém volt.

A hozzám eljutott információk alapján úgy tűnik, ez nem volt véletlen, valószínűleg kényelmetlen voltam bizonyos köröknek.

A kontextus kedvéért még egy történet. Két évvel korábban, 2017-ben, miután a főnököm, Fekete Sándor elment nyugdíjba, megpályáztam a helyét, és ugyanígy tett egyik régi kollégám is. Nekünk mindegy volt, melyikünk nyer, csak szerettük volna, ha nem politikai kinevezett érkezik a fejünk fölé.

Így történt?

Természetesen nem! (nevet) Tudtuk, hogy van egy harmadik jelölt, folyosói pletykákat hallottunk, de furcsáltuk, mert egy teljesen ismeretlen, a földügyi osztályról érkező hölgyről volt szó. Meglepődtünk, mikor megjelent a besztercebányai meghallgatáson, majd annak rendje s módja szerint meg is nyerte a pályázatot. Nagyon dühös lettem, lassan 35 éve dolgozom a természetvédelemben, mindenki ismer és mindenkit ismerek a járási természetvédelemben, erre olyan valakit neveznek ki főnökömnek, akinek semmi köze a témához. Kiderítettem, hogy fentről leszóltak a zsűrinek, legyenek szívesek átírni az interjúk pontozását, ráadásul bizalmasan közölték velem, az említett hölgy életrajzában központi helyen szerepelt, hogy a Most-Híd párt tagja. A fenti két esemény motivált, hogy újra közéleti szerepet vállalják.

Újra?

Az 1989 rendszerváltás idején alapítója voltam a hazai zöldpártnak, 2006-ban pedig függetlenként indultam a Slobodné fórum színeiben. A párt persze lemaradt a parlamentről, az elmúlt 14 évben pedig semmilyen politikai szerepet nem vállaltam már. 2017-re jött el a pillanat, hogy éreztem, már megint nem egy normális országban élek, mindent átsző a korrupció. Annyira frusztrált, ahogy azt a pályázatot kezelték, aztán, ahogy egy tollvonással megszüntették a felügyelőségünket, hogy úgy éreztem, ezeket az akadályokat csak úgy tudom leküzdeni, ha újra közéleti szerepet vállalok. Nem titkolom, kollégaként ismertem Erik Balážt, aki a Spoluban tevékenykedik, így 2019 nyarán kitöltöttem a papírokat, befizettem a tagdíjat. Körülbelül ennyi volt az aktivitásom a pártban.

Ezek szerint még párttagként jelentkezett? A kormánynál tudták, hogy a Spolu tagja?

Az utóbbi években nem is állt kapcsolatban az OĽaNO-val?

Nem, nem is vagyok a párt tagja most sem. Ismertem onnan pár embert, környezetvédelmi szakembereket. Egy részüket az egyetemről, másokat a munkámból kifolyólag.

Ez azért csak kapóra jött!

Nézze, ezek az emberek nekem régi barátaim, kollégáim. Mind kiváló szakemberek, nem politikusként ismertem meg őket.

Mondana neveket is?

Rendben, ha nem protekciós alapon, akkor mit gondol, mi alapján választották ki éppen önt?

Az OľaNO környékén több természet- és környezetvédő dolgozik. Harmincöt év alatt jónéhányukat megismertem. Tudták, hogy itt tevékenykedem a járásban, az új kormánynak pedig emberek kellettek. Olyan emberek, akik megbízhatóak. A választások után ők kerestek meg engem, tudták, hogy magam is áldozata vagyok az előző korrupt rendszernek. Persze nem csak engem találtak meg ezzel, több jelölt is volt, meghallgatások sorozatán mentünk át, nem számított, hogy ki milyen pártból van, nem politikai alapon történt a kiválasztás.

Így az interjú vége felé jöjjön egy kis közszolgálatiság! Tegyük tisztába, mi is pontosan a feladata egy járási elöljárónak!

Mióta Robert Kaliňák belügyminisztersége idején átszervezték a közigazgatást, a járási hivatalok elvesztették a jogi szubjektivitásukat, változtak a kompetenciáink, a költségvetésünk felett például a belügyminisztérium rendelkezik. Felelősségből azért így is van elég, az elöljáró alá több osztály is tartozik, környezetvédelmi, belügyi, vízügyi, földügyi, ingatlannyilvántartás, és még sorolhatnám. A lényeg tulajdonképpen az, hogy biztosítsuk az állam működését a járási szinten is. Mindezt nagyjából 70-80 alkalmazott hozzájárulásával.

Utolsó kérdés, mik a legfontosabb célkitűzései?

Egy ilyen kormány után, mint az előző, bőven van feladat! (nevet) A törvények persze meghatározzák a kompetenciáim, de arra nagyon figyelek, hogy az előző vezetéssel ellentétben, amelyikhez ilyen-olyan utacskákon ilyen-olyan érdekcsoportok mindig eljutottak, nálam ezt ne lehessen megcsinálni. Üzletemberekkel, magánszemélyekkel például nem vagyok hajlandó négyszemközti találkozókra.

Végül, de nem utolsósorban, szűkebb szakterületem, a környezetvédelmi szakosztály munkájára is nagy hangsúlyt fektetek majd. A Csallóköz ivóvízkészletét meg kell védenünk, a fejlesztési, építési projektek engedélyezését ezért nem lehet félvállról venni. Úgy élünk, mintha végtelen mennyiségű természeti forrásunk lenne, mintha nem tudnánk betelni semmivel. Itt már a filozófia és az államigazgatás is összeér, az az államigazgatás, amelyet sokan és sokáig úgy kezeltek mint egy szolgáltatást, amelynek az a célja, hogy kiszolgálja a magánérdek mohóságát. Az én feladatom, és tulajdonképpen nagyobb léptékben az új kormány feladata is, hogy visszaadja a hatalmat a közérdek kezébe! Ezen fogok dolgozni járási elöljáróként.