Merre tovább, magyar politika?
Bugár, miután nyilvánvalóvá vált a vegyespárt megsemmisítő veresége, azonnal lemondott a párt elnöki posztjáról. „Ez az eredmény nagyon rossz, sokkal jobbat vártunk” – jelentette ki. A gyenge szereplés okaként az OĽaNO-t jelölte meg, mondván, dél-szlovákiai szavazóik közül sokan pártoltak át hozzájuk. Bugár nagyon szkeptikusan nyilatkozott a leendő, Matovič vezette kormány kisebbségvédelmi intézkedéseivel kapcsolatban, felhánytorgatva a pártvezérnek a korábbi, kisiskolákkal és a kettős állampolgársággal kapcsolatos nyilatkozatait
Simon Zsolt, a Magyar Fórum elnöke az urnazárás előtt még bizakodva nyilatkozott kameráinknak, később már ő sem volt túl jókedvű. A választás másnapján egy szűkszavú bejegyzésben köszönte meg a rá leadott szavazatokat és kívánt jó munkát az új kormánynak. Bár az aggodalomra okot adó exit-poll eredményeket látva még több MKÖ-s jelölt pozitívan nyilatkozott, Mózes Szabolcs például a mozgósítás hatékonyságát emelte ki, már akkor arra figyelmeztetett, ha a nagyvárosokban is sokan mennek el szavazni, az visszavetheti az MKÖ számait.
Ahogy az első feldolgozottsági adatok beérkeztek, a lelkesedés fokozatosan hagyott alább. Orosz Örs még a végleges eredmények ismerete nélkül arról beszélt, február 29-ének éjszakáján csak az első felvonás ért véget. Az egységes magyar képviseletet meg kell teremteni, ez a munka folytatódni fog. Menyhárt József hajnali fél négy körül, a nagyvárosokból érkező első adatok fényében már közölte, nem lesz meg az öt százalék a Magyar Közösségi Összefogásnak, a következő napok az értékelésről szólnak, utána folytatódhatnak a tárgyalások az egységes magyar képviselet érdekében.
Mielőtt rátérnénk arra, mi jön most, először szóljunk arról, miként jutottunk idáig.
Elemzések hiányában mondom, inkább a megérzéseimre hallgatva, a vártnál gyengébb szereplés többek között annak tudható be, hogy nagyszámú választónk szavazott az OĽaNO-ra, esetleg más ellenzéki pártokra, hogy a maffiakormányt biztosan el tudjuk távolítani a hatalomból. Annyi biztos, ez egy csalódást keltő eredmény, le kell vonnunk a megfelelő konzekvenciákat, ideértve a személyieket is. Ne áltassuk magunkat, nagyon messze voltunk a bejutástól, ez nem egy hajszálon múlott. Hiányzott a teljes összefogás, hiányzott a kellő alázat és az önreflexió.
Minek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy ez többé ne fordulhasson elő?
Örülök annak, hogy sikerült leváltani a regnáló kormányt, az viszont óriási tragédia, hogy a felvidéki magyarság képviselet nélkül maradt. Ez a probléma vár most megoldásra, ehhez fiatalok kellenek, új arcok, nyitni kell új emberek és új módszerek felé. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy több régi szereplőnek, lehet, engem is beleértve, háttérbe kell vonulnia. Világosan látszik, hogy országos megmérettetésen csak akkor van esélyünk, ha egyetlen magyar lista van. Egyértelmű, hogy az összefogás útja az egyetlen járható út. A megosztottság láttuk, hová vezetett. Most az a fontos, hogy a parlamentben, ha csak közvetett módon is, megtaláljuk annak a módját, miként tudjuk érvényesíteni a magyar kisebbség érdekeit. Itt kell nagyon okosnak és nyitottnak lenni, itt kell a jó érdekérvényesítés, és itt jön képbe az is, hogy bizonyos politikai szereplők hátrább lépjenek, és átadják a helyüket. El kell felejtenünk a pártokban és egyéni érdekekben való gondolkodást, csak az a megoldás, ha közösségben gondolkodunk tovább.
Hogyan értékeli a választás eredményeit?
Ha pusztán a mozgósítást nézzük, amiatt nincs mit szégyenkeznünk. A Magyar Közösség Pártjának jelöltjei hozták a kötelezőt, sőt valamit azon túl is. Ha azt nézzük, hogy a felvidéki magyarság négyévenként számszerű fogyással néz szembe, akkor látható, hoztunk pluszszavazatokat, más kérdés, hogy ez nem volt elég. Most egy kemény elemzői munka következik. Meg kell néznünk, hogy mi és a partnereink miért nem tudták elérni azokat a választói csoportokat, amelyeket megszólítani voltak hivatottak. A közeljövőben összeül az MKP elnöksége és Országos Tanácsa is, ugyanis a sikertelen választás után tisztújításra van szükség. Ez meg is fog történni. A munkát mindenképpen folytatni kell, regionálisan erős pártként keresnünk kell azokat a lehetőségeket, hogyan tudunk a most alakuló kormánnyal, azon belül Igor Matovičékkal együttműködni, és garantálni, hogy a felvidéki magyarságnak legyen szószólója a kisebbségi térfélen. Ez a hosszú távú cél, a rövid távú pedig az, hogy ez a program, amit letettünk az asztalra, valamiképpen megvalósuljon.
Az ön számára mi a választás éjszakájának legnagyobb tanulsága?
Több helyen elmondtam korábban is, a teljes összefogás az egyetlen járható út. A választás eredménye a megosztottságunk következménye, a Most–Hídra szavazó magyarok voksa is elveszett. Ez nem fordult volna elő, ha létrejön a megegyezés. Ezt szem előtt tartva a hármas fogatunk négyes, illetve ötös fogattá bővülhet a jövőben. A tárgyalásokat folytatni kell, most már Fico kezének elengedése sem téma, mindenkinek látni kell, hogy a megoldás az etnikai politizálásban keresendő. A mi választóink ezt választották, messze lehagytuk ezzel a vegyes megoldást, az ilyen-olyan platformok pedig be sem jutottak. Ebből világosan látszik, merre kell tovább indulnunk..
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/9. számában.
