Menyhárt József: Nincsen trón
Az Összefogás tegnapi, a szlovák miniszterelnöktől kölcsönzött módon, a közösségi hálóra kilökött esti állásfoglalása szerintem mindenkit meghökkentett. Végül is nagyon progresszív dolog, hogy potenciális partnerek közti viszonyokat, nézetkülönbségeket a Facebookon rendezünk. Látjuk, ez Matovičnak és Sulíknak is bejön. Nekem speciel nem, mert ennél választóként (is) többet várnék, de úgy kell nekem, miért vagyok mimóza.
Mi tagadás a tegnap esti szöveg bennem több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. Miután három párt tárgyal hónapokig, az egyik hirtelen azon kezd aggódni, hogy ebből pártpaktum születik. Nem ez volt a cél? Hogy a három párt létrehozzon egy közöst? Három párt tárgyalásából legtöbbször nem elbeszélő költemény vagy eposz születik, hanem pártpaktum.
Az egyesülési folyamatot álnok módon egyesek sürgetik. Mózes elnök úr nyáron a Mikulástól várta az egység megszületését, karácsonyra már túlságosan hirtelen a dolog. A nagy „sietség” oka pedig, hogy a Híd felett ott lebeg Damoklész kardja, vagy némi képzavarral a Híd nyaka és a NAKA közeli ismerőssé válhatnak a közeljövőben. Nos, ez nincs kizárva, de ha konkrét információjuk van konkrét személyekről, ugyan osszák már meg a közvéleménnyel. Vagy csupán tanulnak a kormánytól, hogy kell a jónép figyelmét a „megfelelő” irányba terelni? Talán az erkölcsi piedesztálról is le lehetne ballagni, miután a Magyar Közösségi Összefogás prominensei közt is található nem egy politikai szélkakas. A két legfontosabb politikai tisztséggel bíró tag, két megyei képviselő, bizony anno MKP színekben szerezett mandátumot. Csak hát előnyösebb helyet kaptak az országos listán, hát a P-t Ö-re cserélték. Lelkük rajt.
Állítólag a Híd „ultimátumot” adott az Összefogásnak, azzal, hogy még az idén tető alá hozná a közös pártot. Pedig ők előválasztáson kívánják felállítani az új párt struktúráját. Világos. A 2019 novemberében alakult Összefogásnak, amely semmilyen struktúrára nem épül, tagsága sem számottevő, nos, az ő esetükben egy előválasztási eredmény elfogadtatásához kötelező érvényűként kb. 10–20 fő rábólintása szükséges. A másik két pártnál, amelyek helyi, járási és országos testületekkel rendelkeznek ez egy picit másképp néz ki. Az egyesülés folyamatából hogy lehet kizárni az érintett politikai szervezetek választott struktúráit? Az előválasztás erőltetése, nos, ez is egyfajta ultimátum. Egyébként mi alapján gondolják azt, hogy egy előválasztás átrendezné az erőviszonyokat, pláne, hogy az ő javukra? Egyéves működésük alatt mi volt az a politikai, gazdasági, közéleti siker, amit az Összefogás elért, és ami miatt a potenciális választók most tömegével sorakoznának fel mögöttük?
Engedtessék meg egy kérdés a „káderlerakat” kifejezéssel kapcsolatban. Nagy József, a Híd korábbi tárcavezetője, EP-képviselője szintén a lerakat része, vagy ő már progresszív, előremutató és frissüdeharmatos politikus? Talán azt is elmesélhetné valaki, hogy mikor válik egy párt elhasználttá, unalmassá, szemétdombra valóvá? Meddig lehet játszani ezt a „Nem ér a nevem…” játékot? Mert a helyzet az, hogy 2020. február 29-én a Magyar Közösségi Összefogás listája bukott, amelynek listavezetője ugyan Bárdos Gyula volt, de az elnökét Mózes Szabolcsnak hívták. Hányszor lehet eladni valakit fiatal, tiszta, lánglelkű, közösségéért meghalni kész új arcként?
A tegnapi és mai történések után Felvidék önjelölt megmondóembereinek csak azt lehet mondani, amit Tony Stark, a Vasember mondott Lokinak: „Nem érti a lényeget: nincsen trón. Nem létezik olyan opció, hogy győztesen kerül ki.” Így biztosan nem!
A szerző az MKP korábbi elnöke, jelenleg a párt elnökségi tagja
