Megyei bástyák – átrendeződő erőtér? – VIDEÓVAL
Félidőhöz érkezett a megyei önkormányzati ciklus, ennek apropóján a Gombaszögi Nyári Tábor egyik szakmai beszélgetésén a megyei szintű politizálás kihívásairól, lehetőségeiről és a dél-szlovákiai magyar közösségek érdekérvényesítő képességéről esett szó. Bárczi Laura, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium diákja kérdezte a Magyar Szövetség déli megyei képviselőit: Agócs Attilát (Besztercebánya megye), Bauer Ildikót (Nyitra megye), Berényi Józsefet (Nagyszombat megye) és Furik Csabát (Kassa megye).
A beszélgetés egyik alaptézise szerint a megyei önkormányzatok – habár távol esnek a nagypolitika reflektorfényétől – továbbra is kulcsszereplői az etnikai érdekérvényesítésnek. A panelbeszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy ezek a „megyei bástyák” stabil, működő politikai alapstruktúrák, amelyek képesek valódi eredményeket felmutatni a közösségek számára, ugyanakkor az országos politikában betöltött súlyuk és láthatóságuk korlátozott.
– mondta Berényi József, Nagyszombat megye alispánja. A megyei hatáskörök közül az állampolgárok leginkább a közutak karbantartását érzékelik, pedig a középiskolák, a kulturális és szociális intézmények fenntartása, valamint a határon átnyúló együttműködési programok is a megyék feladatai közé tartoznak.
Berényi kiemelte, hogy a magyar többségű településeken a Magyar Szövetség stabil bázisokra építhet. A Dunaszerdahelyi járásból például mind a kilenc megyei mandátumot a párt szerezte meg. Ugyanakkor kritikus pontként említette, hogy továbbra sincs kilátásban egy önálló Duna-menti megye kialakítása, amely lefedhetné a magyarság tömbterületeit Somorjától Ipolyságig – szerinte ez egy komoly hiányosság az ország közigazgatási rendszerében.
Bauer Ildikó, Nyitra megye képviselője úgy látja, a megyei szinten működő frakciók valóban bástyaként tudnak funkcionálni: „Ahol jelen vagyunk, ott erősek vagyunk, és erős közösséget alkotunk” – mutatott rá. Nyitra megyében a Magyar Szövetség frakciója 18 főt számlál, ezzel a legnagyobb a 54 fős testületben.
Bauer szerint a közösségi építkezés egyik legfontosabb eszköze az uniós források lehívása: Az EU-s pályázatok olyan lehetőségek, amelyekkel értelmes és fenntartható projekteket lehet megvalósítani. Hangsúlyozta: kulcsfontosságú, hogy ezek a pályázatok jól előkészítettek és hosszú távon is működőképesek legyenek.
Furik Csaba Kassa megyéből hasonló tapasztalatokról számolt be. A megye 57 képviselője közül 12-en ülnek a Szövetség színeiben, és még néhány független képviselő is együttműködik velük. Mint fogalmazott: „Mivel kisebb egységről van szó, mint az ország, jobban tudjuk, hol szorít a cipő.” Furik szerint a regionális jelenlét fontossága abban is megmutatkozik, hogy a megyei és helyi képviselők napi kapcsolatban vannak a választókkal, és ez közvetlenebb, személyesebb politikai felelősségvállalást eredményez.
Agócs Attila szerint Besztercebánya megyében egy többpárti koalíció működik, a Szövetség 9 képviselővel van jelen az 49 fős testületben. Kiemelte a partnerségi tanács fontosságát, amelyen keresztül a megyei szint maga dönthet az EU-s források egy részéről. A dotációk 18–19 százaléka helyben kerül felhasználásra, és ebből számos magyarlakta település fejlődhetett – vízvezeték, csatorna, középületek felújítása valósulhatott meg – számolt be.
Agócs ugyanakkor komoly aggodalmát fejezte ki az elmúlt hónapokban történt kormányzati lépések miatt, amelyek során a régiófejlesztési minisztérium megpróbálta központilag lekötni az uniós források egy részét:
A közigazgatási reformmal kapcsolatban Agócs a szlovákiai településszerkezet szétszabdaltságát emelte ki: az országban közel 1800 olyan település van, amelynek lakossága nem éri el az ezret. Különösen Besztercebánya megyét érinti ez, ahol a települések 78 százaléka ezer fő alatti. Sok helyen bolt és kocsma sincs már, ilyen környezetben rendkívül nehéz fejlesztési stratégiákban gondolkodni. Példaként említette a Poltári járást, amely lakosságszámban elmarad Fülek városától, mégis saját járási hivatalt tart fenn – Agócs szerint ezek a funkciók hatékonyabban működhetnének városi vagy megyei szinten.
A beszélgetés végén Berényi József az SK8 megyei társulást említette mint olyan szervezetet, amely megpróbálja a megyék érdekeit egyeztetni a kormányzattal. Hangsúlyozta: a helyi és megyei önkormányzatokra egyre több feladat hárul, miközben sokszor eszközök nélkül kénytelenek helytállni.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a megyei politika a helyi közösségek szempontjából nem csupán szükségszerű, hanem stratégiai jelentőségű terepe is a magyar érdekképviseletnek. A kérdés már csak az: képesek lesznek-e ezek az erős, lokális bázisok áttörni az országos politika küszöbét – és vajon az emberek felismerik-e ennek tétjét a következő választásokon?
