2025. január 16., 08:00

Még jó, hogy van papír

Amíg a telekkönyvi hivatalok irattárát nem gyújtják fel, addig nem kell aggódnunk ingatlanvagyonunk miatt, de a hivatalt ért kibertámadás rendszerszinten mindenképp aggasztó, egyben számos hibára rámutat.

kataszter

Ha van dolog, amit ki nem állhatok, az a hivatali ügyintézés. Nem tudom, önök hogy vannak vele, de ha be kell tennem a lábam bármilyen – térségünkben jellemzően posztszocialista – hivatali épületbe, hogy ott a hivatalnok unott, kelletlen arcára ránézzek, már előző nap beteg vagyok tőle. Térségünkben az állami stallumot viselők vélt felsőbbrendűségének a monarchia ágyazott meg, amelyre aztán az első republika szlovák híján ide ejtőernyőzött cseh hivatalnokrétege, és a negyven év kommunizmus még rá is erősített. 

170 éves rendszer

A komáromi kataszteri hivatalnak – bár az ottani ügyintézéssel nincsenek negatív személyes tapasztalataim – nagyon rossz a „csí”-je, a múltban határőr objektum volt, azóta biztos kimeszelték már, de az épület a falaiban hordozza a diktatúra áporodott levegőjét. A 11. pozsonyi határőrdandárnak Komáromban is volt hírszerző részlege, amely a látható, a Duna parton járőröző, sorállományú határőrök mellett, hivatásosként a tiltott határátlépéssel kapcsolatos titkos adatgyűjtést végezte. Titkos munkatársakat, bizalmikat toborozhatott, tehát voltaképpen hasonló feladatot látott el, mint az ŠtB. Igaz, ők nem az Erzsébet-szigeten – akkoriban Vörös flotilla –, hanem a ma a komáromi körzeti rendőrkapitányságnak otthont adó épületben székeltek, de ennek taglalása messzire vezetne. 

Az átlagember, mivel életében jó, ha egy-két alkalommal vásárol ingatlant, viszonylag ritkán intézkedik a kataszteri hivatalban. Ugyanakkor, mivel általában az ingatlanunk a legnagyobb értékű vagyontárgyunk, melynek megszerzésekor nem csupán saját lakhatásunkra, hanem már örököseinknél való hasznosulására is gondolunk, ezért fontos, hogy annak állami dokumentálásával minden rendben legyen. 

Magyarországon már 1840-ben volt olyan törvény, amely előírta a „fekvőségeket feltüntető földkönyveknek a szerkesztését”, igaz, csak a szabad királyi városokban. A mai értelemben vett telekkönyvi rendszer a Bach-korszak mellékterméke, az 1855. december 16-án kelt alapvető telekkönyvi rendelet hozta be. És bár azóta határok változtak, birodalmak, országok születtek és szűntek meg, a telekkönyvi rendszer lényegi mozzanataiban vajmi keveset változott.

Az ismeretlen főszerv

A kataszteri törvény szerint a ingatlan-nyilvántartás (kataszter) információs rendszerként is szolgál, különösen az ingatlanokhoz fűződő jogok védelmére, adózási és illetékfizetési célokra, az ingatlanok – különösen a földterületek – értékbecslésére, a mezőgazdasági földalap és az erdőalap, illetve a környezet, az ásványkincsek, a nemzeti kulturális örökség és egyéb kulturális emlékek, illetve a természeti képződmények védelmére, továbbá egyéb ingatlanokra vonatkozó információs rendszerek létrehozására.

A földmérés, a térképészet és az ingatlan-nyilvántartás terén az ország központi államigazgatási szerve a Szlovák Köztársaság Geodéziai, Kartográfiai és Kataszteri Hivatala (ÚGKK).

Erről a szervről a közelmúltban viszonylag keveset hallhattunk. Mint most már megtudtuk, ők azok, akik a kataszter informatikai rendszerének üzemeltetéséért is felelősek. Alapesetben ez nem kell, hogy foglalkoztasson bennünket. A (megemelt árú) okmánybélyeg befizetését követően a papírunkra rákerül a stempli, s hogy aztán azt ki őrzi és a dolgozza fel, az nem izgat, csak írják a nevemre az ingatlant, nem igaz?

Titkolózó állam

Valami azt súgja, hogy a közeljövőben még érdekes részletek fognak kiderülni a kataszteri hivatalt lebénító hackertámadással kapcsolatban, de minden egyes mondat elé nem írhatjuk oda, hogy mai ismereteink szerint. Kedves olvasóinkat azért megkérjük, próbálják odagondolni.

Az ÚGKK január 6-án, vízkereszt napján, ami munkaszüneti nap, az alábbi, kurta nyilatkozatot tette közzé: „Tájékoztatjuk Önöket az ÚGKK SR által kezelt valamennyi rendszer és szolgáltatás kiterjedt műszaki kieséséről. Ez a műszaki kiesés ideiglenesen korlátozta az összes elektronikus szolgáltatásunkhoz és információs rendszerünkhöz való hozzáférést. Jelenleg intenzív elemzés zajlik a műszaki hiba okainak feltárása érdekében, amelyet biztonsági intézkedések követnek.”

Most őszintén: szabadnapon ki szokta állami szervek honlapjának közleményeit böngészni? Az ember először arra gondolhatott, a hosszú hétvégén a portások a szokásosnál is több pornót néztek, ez vezethetett a fennakadáshoz. Aztán megjelentek az első információk a hackertámadásról.

A sajtóban. Az állam ugyanis erről az apróságról, egészen addig, amíg a helyzet tarthatatlanná nem vált, elmulasztott bennünket tájékoztatni. 

Miközben a kibertámadás január 5-étől, több hullámban történt, a hivatal még január 7-én is csak arról értesített közleményben, hogy a kataszteri hivatalok január 8-án is zárva tartanak, de feltételezhető, hogy január 9-én már korlátozott üzemmódban kinyitnak. A kibertámadás kifejezés először január 8-án hangzott el állami „szájból”. A hivatal beismerése szerint rendszereik kibertámadás célpontjává váltak. Valamennyi rendszert leállították, dolgoznak a hiba elhárításán. „A járási hivatalok kataszteri osztályainak ügyfélszolgálatai megelőző intézkedésként, a kibertámadás következményeinek elhárításáig ideiglenesen zárva tartanak.” Ez is csak azt követően került napvilágra, hogy híre ment, Ján Hargaš ellenzéki képviselő sajtótájékoztatót tart a témában.

Hézagos tudás

A már fentebb, más kontextusban említett negyven év kommunizmus egyebek mellett arra is megtanított, hogyan kell interpretálni az állami kommunikációt. Általában annak az ellenkezője volt az igazság, amit mondtak. Ha ez még mindig így van, akkor nagy bajban vagyunk, a hivatalos állami álláspont ugyanis az, hogy nincs semmi baj...

Juraj Celler, az ÚGKK elnöke, és Lukáš Hlavička, a hivatal egyik informatikai szakértője elmondta, az adatbázisba nem történt behatolás. Celler azt is állította: létezik biztonsági mentés. Ezt azonban ellenzéki politikusok és külső szakértők megkérdőjelezték. A hivatalnok szerint azért kapcsolták le a rendszert, hogy a támadás terjedését megállítsák. 

Az eset miatt az ország biztonsági tanácsa is ülésezett. Ezt követően Richard Takáč mezőgazdasági miniszter tájékoztatta a sajtót. Elmondta, az UGKK rendszerét ért támadás a legnagyobb, amely valaha is érte szlovák állami szerv informatikai rendszerét. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, az informatikai támadások úgy általában nem ritkák. Szerkesztőségünk szervereit is éri félévente egy-egy terheléses támadás. Az állami szervek, különösen a kritikus infrastruktúra kezelése terén ténykedők esetében is gyakori az attak, ám a támadások túlnyomó többségét elhárítják, és nem lesz belőle sajtóhír. Most nem így történt.

Azt Ivan Ivančin, a beruházási, fejlesztési és informatizációért felelős minisztérium államtitkára is megerősítette, a támadás az infrastruktúrára irányult, az adatokat nem érintette.

Azt maga Takáč, illetve az ugyanezen a napon a parlament külügyi bizottságának ülésén részt vevő Robert Fico kormányfő is elmondta, elképzelhető olyan forgatókönyv is, mely szerint a támadás mögött Ukrajna áll. Oroszországban hasonló jellegű támadás érte az ottani katasztert, mely mögött szintén Ukrajnát sejtik. Gondolták, még egyet tréfálkoznak, mielőtt Fico lekapcsolná az áramot…

Az informatika az új alagút

Azt, hogy az emberek magánvagyona nem került veszélybe, a kritikus infrastruktúra kiberbiztonsága felett is őrködő Nemzetbiztonsági Hivatal, valamint a portálunk által megszólaltatott, ingatlanügyi szakjogász is megerősítette. Valószínűleg létezhet biztonsági másolat az adatbázisról; az ingatlanügyi tranzakciók során papíralapon benyújtott, közjegyző által hitelesített dokumentumok is rendelkezésre állnak. Az más kérdés, hogy ha netán arra kerülne a sor, hogy az adatokat ezekből kellene visszaállítani, véletlen vagy szándékos emberi mulasztás is előfordulhatna a feldolgozás során.

Ugyanakkor afelett érdemes elgondolkodni, hogy egy ennyire fontos informatikai rendszer hogyan lehetett ennyire sérülékeny állapotban, ráadásul úgy, hogy a hibákra már az Állami Számvevőszék korábbi vizsgálata is rámutatott. Ezt érdemes tágabb kontextusában is szemügyre venni. A saját tőke csorbítása korábban is létezett.

Ez történik, ha a részvénytársaság, a korlátolt felelősségű társaság, a szövetkezet, az európai részvénytársaság vagy az európai szövetkezet vezető tisztségviselője vagy tagja a társaság saját tőkéjét részben vagy egészben elvonja. 2004-ben például Robert Fico ellenzékben azt nehezményezte, hogy a branyiszkói alagút építése során loptak. Ez alkalomból a szlovák nyelvi játék miatt magyarra nem fordítható szövegű óriásplakátot is megrendelt. A későbbiekben aztán az vált gyakorlattá, hogy holmi bonyolult, fizikailag is megvalósítandó, követhető építkezések helyett egy bizonyos, mindkét oldalnál kapcsolatokkal rendelkező érdekkör informatikai beszerzéseket árazott túl. Ehhez nem volt szükség alagútra, és egy irodában is le lehetett „zongorázni”, mert azt, hogy egy informatikai fejlesztés mennyire bonyolult, csak a megrendelő és a beszállító tudja... E sorok írója nem állítja, hogy a kataszter informatikai rendszere esetében is ilyesmi történt, de egy távoli galaxisban – na jó, ebben az országban –, más szervek esetében már találkoztunk hasonlóval.

Megjelent a Magyar7 2025/2.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.