Matovič, Káčer és a „mi magyarjaink”?!
Forrnak az indulatok a szlovák-magyar viszonyban. A durva beszólásokat követően a megoldások valahogy újra elmaradnak, vagy ha vannak is, csupán felületi kezelésnek minősülnek. Minap látott napvilágot Káčer külügyminiszter agymenése, amire meg is jöttek a válaszok. Még a bukott miniszterelnök, majd bukott pénzügyminiszer is reagált. Érzelmes pillanatoknak lehetünk tanúi: a jó szlovák megvédi a magyarokat, délibáb látható a világháló kommunikációs terében.
Ahhoz, hogy értsük az összefüggéseket és lássuk a délibábot, érdemes picit visszatekintenünk a közelmúltba, elemeznünk, mi miért is van. Kezdjük azzal, miként jött létre az OĽaNO .
Matovič a 2010-es választásokon az akkori SaS listáján jutott parlamentebe. Nagyjából egy éve koptatta a a képviselői székét, amikor Orbán Viktor pozsonyi látogatásra érkezett. A délibáb első mozaikdarabkája itt jelenik meg, hiszen Matovič egy performansszal fogadta Orbánt, tábláján az virított,
SZERETJÜK A MI MAGYARJAINKAT, NE LOPJÁK EL ŐKET!
Érdemes a „mi magyarjaink” gondolatot kiemelni. Hogy kinek a mije vagyok, vagyunk? Ez egy alapvető, filozófiai kérdés. Véleményem szerint mi senkinek a birtokában nem vagyunk, sem egyénileg, sem közösségileg.
Ami tény, hogy az egyetemes magyar nemzethez tartozunk, történelmi és kulturális értelemben is.
A látogatást követően a szlovák törvényhozásban az állampolgársági törvény visszaalakítása volt a téma, ahol is a SaS-ból Matovič, az akkori ellenzéki Smerrel és SNS-szel a javaslat ellen szavazott. Hogy érthető legyen: épp segítette elkaszálni, hogy az itteni magyarság, ha akarja, felvehesse a magyar állampolgárságot is. Mert a „mi magyarjaink”, azok nem az egyetemes magyarság részei. Ezt követően Matovičot kiteszik az SaS-frakcióból, megalapítja hát az OĽaNO -t. Ahogy a Sme napilapban lévő blogbejegyzésében írja, azért, mert nem szavazta meg, hogy Orbán állampolgárságot osztogasson az országban.
Összességében tehát, az OĽaNO létrehozatalának alapköve a magyarság elleni politikai tett, a magyarság megosztására való törekvés. Igaz, a „mi”, azaz az „ő magyarjai” ebbe a gondolatba talán nem férnek bele, mert ők mások, őket birtokolni lehet…
Picit ugorjunk az időben!
Matovič 2019 nyarán az akkori MKP-val tesz egy próbát. Felajánlja, hogy öt helyet ad a magyaroknak (a "mi" vagy "ő" magyarjainak) az OĽaNO listáján. Majd újabb próbálkozással igyekszik a magyar szavazatokra hajtani. Nyilván, bonyolult politikai helyzet van, két párt között oszlik meg a magyar szavazóbázis nagy része, lehet, egyik sem jut majd be a parlamentbe. Egy magyar lista kellene, de túl nagyok a közösségen belüli ellentétek, régi, mély sebek vannak, ami egyébként nem is jön rosszul a szlovák pártoknak.
A választások bizonyítják, egy magyar lista kellett volna!
Új kormány, új helyzet, Matovič pedig igyekszik megkeresni, megteremteni a saját magyarjaink délibábját. Aki ennek veszélyeire figyelmeztet, az hirtelen közellenséggé válik. Arra is fény derül, hogy fennáll a lehetősége, az MKP maradékát Matovič majdani platformként vagy társult tagként az OĽaNO keblére ölelné, ezzel véget is vetve az egységes magyar politika lehetőségének.
Majd jön a magyar nemzeti tragédia 100. évfordulója, amikor újra a „mi magyarjainknak” tenne gesztusokat az akkor már miniszterelnök. Igaz, a valós gondok valós megoldására nagyon gyér a fogadókészség.
Észre kellene venni, pár szimpatikus mondatért az önmeghatározásunk feladását és a korlátlan támogatást várná, hiszen: legyünk „a mi magyarjaink”.
Újabb banánhéj jön, amikor miniszterelnökként lehülyézi közösségünket. Sebaj, jön a sajtótájékoztató, ahol egy bocsánatkéréssel elintézhető az egész. Érdemes visszahallgatni, mit is mondott.
A legújabb ügy Káčer külügyminiszter magyargyűlölő megszólalása, aki ugyebár annak a kormánynak a tagja, amelynek legnagyobb pártja épp a Matovič által vezetett OĽANO.
Nekem nyolc, kinek a jelöltje Káčer. Kinevezésébe az összes pártnak bele kellett egyeznie. Hogy lehet ebből politikai tőkét kovácsolni szlovák oldalon? Hát úgy, hogy a sajtón keresztül felszólítod a bocsánatkérésre (a közös) miniszteredet.
Ez a történet lassan az Érsek Árpád ellen megszervezett tüntetésen való megjelenéssel vetekszik, de biztosan beírja magát a szlovákiai politikatörténetbe. Visszatérve az alapgondolatra, Matovič sajtótájékoztatója pont arról szólt, amiről 2011-ben:
ezek a „mi magyarjaink”, üzenjünk nekik, szavazzanak ránk, mert tudunk szépeket mondani.
Ha nem így lenne, már régen megoldották volna az állampolgársági törvényt, a média szabályozását, az önkormányzatiságot, az arányossági elv bevezetését, meg például a kollektív bűnösség elvének törlését.
Lássunk tisztán, mert a délibábok tévútra visznek!
