Matovič: Győzelem után, vizsga előtt

Vannak helyzetek, amikor a politikusok is – a vállukra szakadó teher súlya alatt – zaklatott egyszerű emberként viselkednek, egy olyan poszton, amelynek betöltőjétől a közvélemény azt várja, hogy nyugalmat, de legfőképpen határozottságot sugározzon.

A Szlovákia történetében példátlan hét nap után olyan sejtésünk van, ha most rendeznék a választásokat, Igor Matovič és pártja jóval rosszabb esélyekkel vághatna neki a megmérettetésnek, mint két héttel ezelőtt.

Régi közhely a politikában, hogy egy váratlanul jelentkező katasztrófahelyzet a kormányon lévőket erősíti, hacsak nem bizonyulnak végzetesen inkompetensnek. A leköszönő Pellegrini-kabinet a Szlovákiát is elérő koronavírus-járványt vélhetően nem hibátlanul, de eddig vitán felül határozottan kezelte.

Peter Pellegrini kormányfő ráadásul sokkal inkább megfelel egy válsághelyzetben is magabiztosságot sugárzó államférfiról kialakított képnek, mint a politikai előéletében is izgága, a rá szakadó felelősséggel szembesülve pedig még zaklatottabbá váló utódja, Igor Matovič.

A válságkommunikáció alapszabálya, hogy az aggódó közvéleményt a lehetőségekhez mérten megnyugtassa, ezáltal a nemkívánatos pánikreakciók elkerülhetők legyenek. Ennek a kritériumnak a leköszönő kormányfő tökéletesen megfelelt, hiszen anélkül, hogy riogatott volna, éppen annyit és úgy mondott, hogy a társadalom rádöbbenjen a mindannyiunkat fenyegető veszély komolyságára.

Az persze más lapra tartozik, mennyire őszinte a kameráknak szánt államférfiúi arcél, hiszen a drákói szigorúságú járványügyi intézkedések bejelentésekor a technika ördöge a magánember Pellegrinit is a nyilvánosság elé tárta.

A kormányfő a következő kormány lehetőségeire utaló félmondata: magas árat kell fizetniük a meghozott intézkedésekért, arról a frusztrációról tanúskodik, amit olyan ember érez, aki szerette a munkáját, ahonnan távoznia kell, s meggyőződése szerint jól végezte azt.

A múlt héten megtudtuk, az elemzői várakozásoknak megfelelően négypárti koalíció fogja vezetni Szlovákiát. Miközben a leköszönő kabinet a koronavírus-járvány miatt drasztikus lépésekre kényszerült, amelyek alapjaiban forgatják fel a mindennapi életet, s vetik vissza a gazdaság teljesítményét is – megengedően fogalmazva – a politikai rutinban megszokott adok-kapoknak lehettünk tanúi a kormányalakítási tárgyalásokon.

A múlt pénteken megszületett egyezség részeként Boris Kollár, a Sme rodina első embere a parlament elnöki székét kapta meg, míg az SaS-t elnöklő Richard Sulík a kormányfő első helyettese lehet gazdasági miniszterként, ha már a pénzügyi tárcát nem kaphatta meg. A választásokon győztes OĽaNO nyolc tárcát fog irányítani, a Sme rodina és az SaS 3-3 tárcát kapott, míg a Za ľudínak két minisztérium jutott.

Utólag vélhetően már keveseket fog érdekelni, milyen politikai csatározások után osztották szét a kormányzati pozíciókat, hogy minden szereplő erejéhez és ambíciójához mérten a helyére kerüljön.

A választási kampányban az ellenzéki riválisai fölé növő Matovič a kormányalakítási tárgyalásokon új helyzetben találta magát. Andrej Kiska korábbi államfő a számára csalódást keltő választási eredményt követően láthatóan feladta politikai ambícióit: a leendő kormányfőnek láthatóan a Za ľudíval volt a legkevesebb gondja.

A Sme rodina és a korábbi feltételezésekhez képest némileg meglepő módon az SaS is jócskán megkérte az általuk biztosított alkotmányos többség árát.

Megjelent a Magyar7 2020/11. számában.