Másodrangúság újratöltve: Mit is hozott az új táblatörvény?
Talán örülhetnénk, hogy végre lehetőség van a közúti jelzőtáblák kétnyelvűsítésére szélesebb körben, mint korábban. A módosított kisebbségi nyelvhasználati törvény rendelkezései alapján a közúti tájékoztató táblák kétnyelvűsítésére is lehetőség nyílik 2022. január 1-től. Utánanéztünk, hogyan zajlik ez a gyakorlatban.
Ezt a gesztust sokáig kísérték a táblarongálások, mert ugye sokakat zavart, hogy (jórészt magyarul) is meg vannak jelölve a település határai.
Amikor a Most-Híd vegyespárt 2016-ban összebútorozott a Fico vezette Smerrel, akkor sikerült elérniük, hogy a település határát kijelölő táblák egységes színt és méretet kapjanak, csak abban volt különbség, hogy fekete vagy kék keret jutott az adott táblának. Ugyanebben az időben a 20%-os lakosságarányt csökkentették 15%-ra, ami szintén előrelépés volt.
Egy ilyen, egyenrangúságot sugalló tábla fogadja például a Vásárútra érkezőket, ahol függetlenül attól, hogy a szlovák megnevezés hosszabb, mégis elfért mindkét megnevezés az azonos méretű táblákon.
Bár a táblák cseréje közel öt évig tartott, tehát túlélte még a Most-Híd pártot is, most az állami és megyei útkezelő vállalatok megkezdték a települést jelző táblák cseréjét. Az azonban teljesen nyilvánvaló az első pillantásra, hogy ismét megkaptuk az üzenetet: Merjünk kicsik lenni! Nézzük meg ezt például Vágsellye példáján, ahol a település szlovák megnevezése csak négy betű, a magyar pedig kilenc, mégis a szlovák nyelvű tábla közel kétszer akkora.
Ez üzenet minden arra haladó szlováknak, hogy ki az úr a háznál, és egyben üzennek a magyarnak is, hogy tudja, hol a helye és egyben érezze is saját másodrangúságát.
Mivel a csere csak mostanság kezdődött, ezért még nem sikerült a minden irányból érkezőknek hirdetni a magasabbrendűséget, nézzük meg, milyen az eredeti két tábla Vágkirályfa felől érkezve:
Dunaszerdahely esetében kicsit korrektebbül járt el az útkezelő vállalat, hiszen az új táblák azonos méretűek, a betűtípus is azonos, viszont a magyar megnevezés alig fér el a táblán, ezért olyan érzést kelt, mintha kisebb lenne.
A kormányrendelet ad egy kivételt, hogy amennyiben a két megnevezés nem férne el egy közös táblán, abban az esetben két különálló tábla is megengedett.
Talán ezt a lehetőséget alkalmazták Dunaszerdahely esetében, hiszen a szlovák megnevezés két szóból áll, a magyar nyelvű is elég hosszú.
A korábbi szabvány szerint nem volt zavaró a két táblán a felirat mérete, miközben a szlovák és a magyar megnevezés között akkor is volt különbség. Mivel még nem minden útszakaszon cserélték le a táblákat újra, ezt is meg tudjuk mutatni.
Vajon ki dönti el, milyen táblára cseréljék a régit, milyen legyen annak mérete és formája?
Megpróbálunk majd a napokban utánajárni és tájékoztatni olvasóinkat. Az biztosan kijelenthető, jelenleg ebben sok az anomália, amint ezt a mellékelt képek jól mutatják.
Nem újdonság, hogy bármilyen változás történik ebben az országban, azonnal egy újabb esélyt kapnak a végrehajtásban dolgozók, hogy jelezzék felénk: Ez a mi országunk, ti itt másodrangú polgárok vagytok!
Amint ezt a Deáki tábla nyitóképével is jelezzük, nem akarunk azon a településen másodrangúak lenni, ahol a legrégebbi magyar nyelvű írásos emléket, a Halotti beszéd kéziratát megtalálták.
Azt sem szeretnénk, ha Kaszás Attila forogna a sírjában, ha látja fentről a szülőfaluja határát jelző táblát, ahol nagy többségben még mindig magyarok élnek, viszont a táblák a másodrendűségünket hirdetik!
