Martin Slosiarik: A helyhatósági választások után átrendeződhetnek az erőviszonyok

Az év elején nagyon benne volt a levegőben, hogy előrehozott választások következnek. Ám végül, az utolsó utáni pillanatban, Igor Matovič és Eduard Heger helycseréjével sikerült megmenteni a koalíciót. Hogyan jellemezné ezt az időszakot, illetve miben különbözik a Heger vezette kormány a Matovič-kabinettől?

Úgy gondolom, az előrehozott választások azért volt mindenki számára reális forgatókönyv, mert a koalíciós pártok vezetői a médián keresztül üzengettek egymásnak, ahelyett, hogy zárt ajtók mögött beszélték volna meg a problémás dolgokat.

Az állandó veszekedések és konfliktusok pedig azt a benyomást keltik a társadalmon belül, hogy a koalíció akármikor széteshet. A koalíción belüli változásokra, a tavaszi kormányátalakításra szerintem azért volt szükség, hogy egy kicsit lecsillapodjanak a kedélyek, és tovább tudjon működni a koalíció. Az eléggé látható, hogy a kormányfő és a pénzügyminiszter közötti helycsere nem oldotta meg a problémákat, de legalább a koalíció kapott egy kis időt a túlélésre.

A 2021-es év Igor Matovič és Richard Sulík csörtéjével kezdődött. Valóban csak ők ketten tehetnek a koalíción belüli konfliktusokról, vagy vannak más fontos szereplők is a háttérben?

A Matovič és Sulík közötti konfliktus volt a leglátványosabb a koalíción belül. Ez nyilvánvaló, hiszen a két fél élesen és nyíltan bírálta egymást. Az utóbbi időben azonban ezekbe a konfliktusokba beavatkozott Boris Kollár.

Nézzük meg, milyenek a jelenlegi erőviszonyok. A legutóbbi közvélemény-kutatásokból az látszik, a koalíciós pártok támogatottsága csökken. A legerősebb jobboldali párt azonban az SaS. Mivel magyarázható, hogy a két főkolompos, Matovič és Sulík közül az SaS elnöke áll jobban?

A választók azon része, akik a koalíciót támogatják, nem akarnak egy bizonyos vörös vonalat átlépni azzal, hogy az ellenzéki pártokra szavazzanak.  A Hlast így kizárják, de a progresszíveket sem szívesen választanák. Ezért kötöttek ki az SaS-nél. Más választásuk nincs is, hiszen az SaS biztosan bejut a parlamentbe, és az OľaNO-s szavazóknak az SaS mindig is egyfajta második választást jelentett.

A közvélemény-kutatások azonban azt mutatják, az SaS az előző év végétől nem tudta megtartani a viszonylag magas, közel 16 százalékos támogatottságát. Ez ugyan lecsökkent 11 százalékra, de ez még mindig jelentős, és a legutóbbi választási eredményük jóval kevesebb volt.

Érdekes helyzetben vannak Kollárék. A Sme rodina gyakorlatilag úgy viselkedik, mintha ellenzékben lenne, hiszen nem szavazza meg a kormány törvényjavaslatait. Azonban kilépni sem szeretnének, mert azért csak előnyösebb kormányon lenni, egy esetleges előrehozott választásból pedig nem is biztos, hogy jól jönnének ki. Ugyanakkor felfedezni némi hasonlóságot a Hlas és a Sme rodina retorikája között.

A Sme rodina szavazói valóban úgy viselkednek, mintha a koalíció és az ellenzék között lavíroznának.

Nagyjából hasonló az arány, mint Richard Sulík esetében. Kollár hívei még a kormányfőben, Eduard Hegerben is csak hasonló arányban bíznak, mint a Hlas és az SaS első emberében. Ennek több oka is lehet, de a legvalószínűbb az, amit a 2016-os és a 2020-as választásokon is regisztráltunk, a Sme rodinának sikerült megszólítania a csalódott Smeres szavazókat. Bennük Peter Pellegrini pozitív benyomást kelt, de Robert Fico már nem.

Ha megnézzük az ellenzéki oldalt, nem szabad szem elől téveszteni, hogy Peter Pellegrini nagy eséllyel nyeri majd meg a következő parlamenti választásokat. Ráadásul ott van még Robert Fico, aki sokáig sehol sem volt, de év végére megugrott a támogatottsága. Ha ilyen tempóban haladnak, akkor nem kizárt, hogy a végén a Hlast is megelőzik.

A pártok preferenciái mindig is a közvélemény jelenlegi állapotát mutatják, ami azonban a különböző befolyásoló tényezők hatására gyorsan változik. Ezért nagyon nehéz megmondani, hogy mi lesz egy vagy két év múlva. Ha azonban parlamenti választásokra kerülne sor, akkor nagy eséllyel foglalná el a Hlas és a Smer az első és második helyet, és tudnának kormányt alakítani.

Mert ha még mindig a járvány lesz a fő téma, akkor a koalíciós pártoknak nehéz dolguk lesz. Lesz-e idejük a koalíciós pártoknak a beígért reformokat végrehajtani, sikerül-e felhasználni a pénzügyi támogatást, amelyet az Európai Uniótól kap Szlovákia? A közvéleményben az erőviszonyok nem tartanak örökké, így bármi megtörténhet. A kártyák ugyan ki vannak osztva, de a játék még tart.

2021 októberében hivatalosan is megalakult az egységes magyar párt, a Szövetség. Mennyire sikerülhet mobilizálni a pártnak a magyar választókat, illetve parlamentbe juthat-e a Szövetség?

Ha azt vesszük, milyen arányban él a magyar közösség Szlovákiában, akkor ennek nem kéne problémát jelentenie.

Ez a sikertelenség pedig már régóta húzódik. A másik veszélyforrás, amely a Szövetség esélyeit rontaná az, hogy a magyar választók növekvő része az utóbbi időben szlovák pártokra szavaz. Ez 2020-ban is megmutatkozott. A Focus választási felméréseiből is azt szűrtük le, hogy a magyar szavazók harminc százaléka más pártra adta le a voksát a Magyar Közösségi Összefogás és a Híd pártok helyett. Természetesen voltak a szlovák pártok listáján is magyar személyiségek, illetve magyar platformokkal is rendelkeztek egyes pártok. Lehet, hogy tévedek, de szerintem a Szövetség csak formálisan alakult meg, a párt bemutatása a választók felé nem volt kellőképpen tálalva.

Jövőre is legalább annyira eseménydús politikai évet vár, mint ami az előző évet jellemezte a szlovák belpolitikában, vagy teljesen másra számíthatunk?

Az ország történetében először fordul elő, hogy egyszerre zajlanak majd az önkormányzati és a megyei választások. Ezek előrevetíthetik azt, hogy az országos politika hogyan alakul majd. A világjárvány óta eltelt két év, a választók most megmutathatják, milyen hangulatban vannak.

És azt is meglátjuk, a helyhatósági választásoknál mennyire mutatkozik meg a kormány jelenlegi népszerűtlensége.