Március 15. - Így ünnepel a Felvidék - Hírfolyam
Folyamatosan frissülő hírfolyamban tudósítottunk Felvidék különböző településein zajló 1848-49-es megemlékezésekről.
A gömöri járásszékhely magyar tannyelvű iskoláiban már a délelőtt folyamán megemlékeztek a nemzeti ünnepről. A Tompa Mihály Alapiskola tanulói ünnepi dekorációkat készítettek, míg a Református Oktatási Központ diákjai ünnepi istentiszteleten vettek részt a helyi református templomban.
Délután a Petőfi-háznál folytatódott a megemlékezések sora, ahol a megemlékezést szervező 4. számú Hatvani István cserkészcsapat nevében Csúsz Balázs idézte fel a szabadságharcot megelőző reformkor időszakát, majd a forradalom kitörésének legjelentősebb mozzanatait.
Kitért arra is, hogy szülőföldünk, s az egész Felvidék ezer szállal kötődött a forradalomhoz, megemlítve a gömöri honvédeket, akik az ország különböző területén harcoltak, vagy Tompa Mihály, Jókai Mór, Madách Imre, Kmety János, Kálla Mihály, vagy akár Ferenczy István személyét, akik mind ebben az időszakban éltek, s valamilyen módon szerepet vállaltak a szabadságharcban. Hangsúlyozta, hogy a hideg idő dacára is fontos megemlékezni és talán még fontosabb, hogy a fiatalokat is megtanítsuk erre.
Az itteni megemlékezés végén Pataky András rajparancsnok szavalta el Petőfi egyik versét, majd a koszorúzást követően a jelenlévők átvonultak a Tompa-téren található Petőfi szoborhoz, ahol minden évben a fő ünnepség zajlik.
A Csemadok rimaszombati alapszervezete nevében Csank Király Katalin üdvözölte a mintegy két-háromszáz résztvevőt. Rámutatott, hogy ma megéljük a megemlékezést, miközben az élet színpadán folynak az események, hatalmas lépésekben változik minden. Hogy küldetésünket magyarként miként végezzük ma, ettől függ a holnapunk.
A műsorban közreműködött a Művészeti Alapiskola, valamint Molnár Tibor. Ünnepi beszédet Bódi László, a Nemzetünkért és Szülőföldünkért Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Gömör és Nógrád rádió alapítója mondott, aki hangsúlyozta, hogy mi magyarok egy nagy család vagyunk, 15 millióan szerte a világban. Testvérének nevezve minden magyart felhívta a figyelmet a "testvér" kifejezés szépségére.
A test és vér közös, ez a szó egyértelműen kimondja, hogy test és vér közös, azaz felelősséget vállal az egyik a másikért. Mint ahogy a márciusi ifjak is felelősséget vállaltak, s bátran kiálltak az elnyomás ellen. Megköszönte az ő a példamutatásukat, s kiemelte, hogy ma is kellenek a példaképek, akik előtt újabb 200 év múlva fejet fog hajtani a rimaszombati magyarsága.
Rozsnyón már hagyományosan a város főterén található Petőfi-emléktáblánál, illetve a bányászati múzeum árnyékában álló Kossuth-szobornál emlékezett a város és a környék magyarsága március 15-én.
Nemzeti ünnepünk, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Tóth Lucia, a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának elnöke köszöntötte a résztvevőket. Úgy fogalmazott, szerte a világon, ahol magyarok élnek, a mai napon 1848 hőseire emlékeznek, s így tesznek Rozsnyón is.
– mondta hozzátéve, a mai napon ünneplünk és emlékezünk. Ünneplünk, mert 175 éve tört ki a magyar forradalom és szabadságharc és megemlékezünk mindazokról, akik részt vettek ebben a harcban, akik életüket és vérüket adták a magyar szabadságért.
A Petőfi Sándor rozsnyói látogatásának emléket állító tábla megkoszorúzását követően a megemlékezők átvonultak Kossuth Lajos szobrához, ahol Köteles László, a Csemadok általános alelnöke mondott ünnepi beszédet. Úgy fogalmazott, a hősökre való emlékezés soha nem a múltnak, hanem mindig a jelennek és még inkább a jövőnek szól. De emlékeznünk szükséges – hangsúlyozta.
Igaz, hogy a szabadságharcot a hatalmas fölényben lévő osztrák és orosz csapatok véresen leverték, viszont az 1848-as forradalom győzedelmeskedett, megőrződtek a legfontosabb, a mai napig életben lévő vívmányai. Megvalósult és megmaradt a történelmi Magyarország lakosságának több mint felét érintő, az addig eltiport, lenézett földműveseket emberként felemelő jobbágyfelszabadítás. Ugyanígy a törvény előtti és képviseleti egyenlőség elve, a vallási egyenlőség, a közös teherviselés, a szólás- és sajtószabadság – mondta Köteles László.
Hozzátette, a forradalom letörése után sötét időket éltek meg elődeink, amit a boldog békeidők után világégés, országrablás, újabb világégés, majd deportálás, elhurcolás, kitelepítés követett.
„A magyarságnak más-más országokban folytatódó élete számtalan megpróbáltatást tartogatott, számtalan akadályt gördített elénk. Leküzdeni ezeket, áthágni ezeken nem volt mindig egyszerű. Ilyenkor jó volt elidőzni a történelmünk egy-egy fényesebb eseményénél, erőt merítve abból” – mondta hozzátéve, Rozsnyó mindig is példája volt a szívós akaratnak. A többször ledöntött, újra és újra felállított, a rozsnyóiak által minden rendszerben megőrzött Kossuth-szobor sorsa is példázza ezt.
„Itt, Felső-Gömörben, két nyelv és kultúra határán élve, 1848 örökségét elsősorban annak demokratikus elvei kell, hogy jelentsék. Ilyen a nyelvhasználati jog méltósága, a törvény előtti egyenlőség elve, a szólásszabadság szentsége, a vallási, anyanyelvi, etnikai vagy politikai mássággal szembeni tolerancia. De ha a közéletünket nézzük, szomorúan kell megállapítanunk, hogy ezek az elvek, három évtizeddel a rendszerváltás után sem teljesültek maradéktalanul” – fogalmazott hozzáfűzve, tudatosítani kell, hogy a saját sorsunknak elsősorban mi vagyunk az alakítói. Egy több százezres közösségen belül sosem fog mindenki egyformán gondolkodni, de a különböző politikai nézeteket vallók egyetértése sohasem volt ennyire kívánatos és elvárt, mint ma – mondta.
Nyárasdon a falu központjában, Petőfi Sándor domborművénél rendezték meg az idei megemlékezést az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc kezdetének 175. évfordulója alkalmából.
A szép számban összegyűlt ünneplők először a helyi Népdalkör énekét hallgatták meg, majd Berényi József, Nagyszombat megye alispánja mondta el ünnepi beszédét. Felidézte az egykori eseményeket és mindezt párhuzamba állította mindazzal, amit a Kárpát-medencében élő magyarok és Európa népei átélnek a mai háborús időkben. Miközben elítélte az orosz agressziót, emlékeztetett azokra a megalázó intézkedésekre is, amelyekkel az ukránok az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségeket: oroszokat, magyarokat és másokat sújtották.
Párhuzamot vont az ukrán idegengyűlölet és bizonyos szlovák nacionalisták magyarellenes uszítása között, amivel tulajdonképpen riogatnak, és a háborút támogatják az emberek békeóhaja és szabadságvágya ellenében. Annak idején a császári hatalom a nemzetiségek közti ellenségeskedés szításával próbálta térdre kényszeríteni magyarokat, de végül csak a segítségére siető orosz hadsereg túlerejével tudott győzni. A felvidéki magyaroknak is mindig a saját létükért és jogaikért kell küzdeniük, de csak akkor lehetnek eredményesek, ha összefognak és egységesek lesznek. Ez is 1848 egyik mának szóló üzenete. Ezután dr. Szatyuri János, Magyarország pozsonyi konzulja felolvasta Orbán Viktor miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett levelét.
Az ünnepséget a helyi magyar iskola tanulóinak a szabadságharcot felidéző műsora és a Népdalkör éneke zárta. Ezt követően megkoszorúzták Petőfi Sándor domborművét és elénekelték nemzeti imánkat.
„A természet vadvirága“ címmel tartotta ünnepi megemlékezését a Csemadok Füleki Alapszervezete. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc emléknapjára emlékező közönséget Agócs Sándor tárogatójátéka csalogatta a magyar közösségi ház udvarára, itt zajlott az idei kultúrműsor. A megemlékezés kezdetén ünnepi köszöntőt mondott Benko Pál, a Füleki Gimnázium tanára, aki beszédében Fülek történelmét egyfajta szűrőn keresztül idézte fel.
„Nagyon sok olyan fejezet van Fülek történelmében, amiről nem beszélnek, ami talán egy kicsikét tabutéma is, és mégiscsak hozzánk tartozik. És amikor belelapozunk ezekbe a történetekbe, akkor a mélyén meglátjuk azt, hogy mindig ott volt a szabadságvágy és az igazságérzet. És hogyha ezt el akarták nyomni, a fülekiek erre mindig tudtak valamilyen úton-módon pozitívan válaszolni. A legnehezebb helyzetekben is megtalálták a kiutat. Sokan nem tudják Fülekről azt, hogy nagyon erős protestáns líceuma volt. Miért nem? Egy teljesen más kor van előtérbe helyezve, ami szintén jó dolog, de nem szabad egyszínűnek lennie. Tehát minden korhoz, minden eseményhez egyforma erősséggel kell nyúlnunk. Ezt próbáltam egy kicsit ellensúlyozni, és természetesen összhangba állítani az 1848-49-es eseményekkel“ – nyilatkozta a tanár úr.
A lélekemelő beszédet követően a műsorban az Apropó Kisszínpad kapta a főszerepet, amely készülő Petőfi összeállításából mutatott be részletet. Dallal közreműködött tovább Arany Niki Rimaszombatból, Mihalovics Emese szavalt, Kovács Gyula pedig harmonikán kísérte a fellépőket.
Az ünnepi műsor koszorúzással és a Himnusz eléneklésével ért véget a Hősök terén.
Szerda délelőtt a párkányi Ady Endre Alapiskola udvarán is méltó megemlékezést tartottak Kossuth Lajos emlékművénél. A szép dalok és szavalat után Bacsó Péter igazgató ünnepi beszédében hangsúlyozta, az iskola ehhez a megemlékezéshez igazította Identitásfolyosójának átadást.
„A forradalom és szabadságharc bíztat, példát és irányt mutat. Mi magyarok nem csak 1948-48-ben tettünk tanúbizonyságot forradalmi lelkületről, akaraterőről, kitartásról. A tudományos felfedezés iránti vágy, az új megoldások felkutatása, a tökéletességre való törekvés is egyfajta forradalmi lelkületet igényel. A történelem során nagyon sok magyar tudós tett erről tanúbizonyságot. A D és C pavilonok összekötő folyosóján létrehozott kiállítás, amelyet a Magyarok Világszövetségének köszönhetően alakítottunk ki, annak a több mint 300 magyar tudósnak, feltalálónak az eredményeit mutatja be, akik felfedezéseikkel az egész emberiség életét képesek voltak pozitívan befolyásolni vagy kényelmesebbé tenni. Legyünk büszkék a forradalom vívmányaira és magyar tudósainkra, feltalálóinkra” – hangsúlyozta beszédében az igazgató.
A megemlékezés keretében Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetségének elnöke szólt az egybegyűltekhez, kiemelve Petőfi Sándor alakját, tetteit, nagyságát.
A megemlékezés koszorúzással és a Himnusz eléneklésével ért véget.
A Dunaszerdahely melletti községben, Nagyudvarnokon immáron hagyományosan a templom melletti emlékműnél emlékeztek a helyiek. Előbb a helyi énekkar, majd a község óvodásai adtak műsort a márciusi hősök tiszteletére.
Ezután Ürögi János, a község polgármestere mondott ünnepi beszédet, melyben kiemelte a szabadságharc hőseinek erejét, amely az összefogásban rejlett. A magyarok a nehéz időkben közös cél érdekében tudtak dolgozni, s mint Ürögi elmondta, erre napjainkban is nagy szükség van helyi szinten is, a közösségek előremozdítása érdekében. amilyen a település is.
Az ünnepi gondolatok után megkoszorúzták a hősök emlékművét, majd a helyi temetőben az emlékezés virágait helyezték el a szabadságharcban küzdő nagyudvarnoki lakosok sírjánál.
Komáromban a hagyományokhoz híven már március 14-én elkezdődött az idén 5 helyszínesre bővült megemlékezés-sorozat.
Március 15-én ünnepi szentmise után koszorúztak Nagymácsédon a helyi magyar alapiskola közreműködésével. Szlovák Marián tiszteletes ünnepi szónoklatában kiemelte, a szabadság nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar, a szabadság komoly felelősségvállalással jár. Az iskola területén található kopjafánál Bognár Ivett tanár tartott emlékbeszédet.
"175 évvel ezelőtt, 1848 tavaszán sok magyar fiatal hitte és remélte, hogy a különböző viszontagságok és a hosszú elnyomás időszaka után egy szebb, igazabb és szabadabb világ köszönt rájuk. A magyar nép tele volt tettvággyal, szebb jövőt akart teremteni magának és az utánuk következő nemzedékeknek" - mutatott rá a forradalom lényegére.
A Szövetség MKP járási platformjának és a Csemadok járási tanácsának nevében Zupko Tamás koszorúzott. Nagymácséd községet Kosnáč Dagmar polgármester képviselte.
Intenzív piros-fehér-zöld érzés és fiatalos lendület jellemezte a dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Középfokú Sportiskola diákjainak március 15-i megemlékezését. Az intézmény költészetet kedvelő csapata három év kihagyás után újra közönség előtt adhatta elő az 1848-as forradalom tiszteletére készített műsorát.
A rendezvény forgatókönyvének vázát az idén 200 éve született Petőfi Sándor versei, életének érdekes momentumai, izgalmas állomásai képezték. Természetesen a legnagyobb hangsúly a Pilvax kávéházból elindult forradalmi eseményre helyeződött. A nagyszerű és időszerű szavalatok mellett, gitár- ill. zongorakísérettel előadott dalok, valamint pörgős tánckoreográfiák tették emlékezetessé a magyar nemzeti ünnepet.
A lebilincselő előadás ideje alatt a színháztermi kivetítőn még néhány elképzelt, Petőfi korába helyezett facebook-bejegyzés is olvasható volt.
Az ünnepi megemlékezést a Himnusz eléneklésével zárták.
A Csemadok szervezésében valósult meg idén is az 1848-49-es megemlékezés. A sétálóutca kopjafájánál a Csemadok, az Ady Endre Alapiskola, a Szövetség megyei és helyi képviselői, valamint a városvezetés és a Memoriae Patrum Honismereti Társulás képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit.
Az emlékezés a Városi Művelődési Központban folytatódott. Az ünnepi szónok Pálmai József esztergomi pedagógus volt, aki a forradalom és szabadságharc eseményeinek ismertetésekor a felvidéki, Párkány környéki eseményekre külön is kitért. Ezután a gimnázium diákságának előadása következett A néppel tűzön, vízen át címmel. A tehetséges diákok a kor eseményeit versek, énekek és tánc segítségével idézték meg. A műsor Uzsák Éva tanárnő áldozatos munkáját is dicsérte.
Az estet a Szivárvány énekkar műsora zárta, új karnagyuk Balázs Martina vezényletével, majd az emlékezőkkel közösen elénekelték a Szózatot. (bokorréka)
Az ünnepi megemlékezések sora már tegnap elkezdődött Dunaszerdahelyen, ahol fergeteges műsorral kápráztatta el közönségét a Magyar Állami Népi Együttes.
