Lassan középkorú lesz a szlovák alkotmány
A szlovákok szerint a szlovák jogrend koronája, nekünk azonban több minden is hiányzik belőle. 1992. szeptember elsején fogadta el a szlovák parlament, ám az akkori magyar képviselők az alkotmány előkészítésének módja és tartalma elleni kifogásaik miatt nem vettek részt a javaslat végső szavazásán, elhagyták a szlovák parlament üléstermét.
1992 nyarán az akkor még csehszlovákiai parlamenti választást követően kormányra jutott Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma vezetője, Vladimír Mečiar és cseh kollégája, Václav Klaus megegyeztek az ország szétválásáról. Mečiar annyit járt Klaus nyakára ez ügyben, mígnem elhangzott Klaus szájából az azóta szállóigévé vált mondat: „Ať si jdou”. A többi már gyorsan zajlott, a szlovák parlament előbb kikiáltotta Szlovákia szuverenitását, majd szeptember elsején elfogadták a Szlovák Köztársaság Alkotmányát is. Az év végén kettészakadt az ország, és létrejött a független Cseh Köztársaság és az ugyancsak független Szlovák Köztársaság.
Azóta van az alkotmány preambulumában az a mondat:
"Mi, a szlovák nemzet… képviselőink által a következő alkotmányt hozzuk”. Rólunk, nemzeti és etnikai kisebbségekről, csak annyiban van szó itt, mint a szlovák nemzet tartozékairól.
A magyar képviselők kifogást emeltek az alkotmány konkrét cikkelyeivel kapcsolatban is, érintve a társulási jogot, a művelődést, a nyelvhasználatot és az önigazgatást is.
Az Alkotmány napján Eduard Heger jelenlegi szlovák kormányfő ünnepi beszédében kijelentette:
Heger szerint jelenleg a tárgyilagos vitát igyekszik az életünkből kiszorítani a gyűlölet, a vonakodás, az egymás meg nem hallgatása, a rosszindulat, de a tényekkel való manipuláció is. Arra szólított fel, hogy ne engedjük ezt, legyen mindig nyitott szívünk és hallgassunk egymásra, ne legyünk gonoszak egymáshoz, tiszteljük egymást.
Egy veszekedő, megosztott országban az emberek nem lehetnek boldogok.
– mondta hozzáfűzve: továbbra is erősíteni kívánja az együttműködés szellemét a társadalomban.
