Korszakváltásra van szükség - nagyinterjú Gubík Lászlóval
Mire utal a korszakváltás üzenete? Kik állhatnak az egyes szakpolitikai területek élén? Milyen témákkal akarják megszólítani a választókat? Lesznek, akik kibeszélnek a kórusból? Mi lesz a kimaradókkal, Gyimesi Györggyel és Orosz Örssel? A sorozatos kudarcok után visszanyerhető a felvidéki magyar választók bizalma? Mi lehet az a közös cél, ami felrázza a közösséget? Gubík Lászlót, a Magyar Szövetség országos elnökét kérdeztük.
Megszokta már a megszólítást Elnök Úr?
(Nevet…) Elnök úrnak már szólítottak korábban is, még a társadalmi szerepvállalásomnak köszönhetően. Az új tisztség felelősségét, a mázsás súlyt azonban érzem a vállamon.
A mázsás súlyt értjük, az elmúlt időszak számos kudarcot hozott a felvidéki politikában. Viszont egy nagyon elkötelezett programot vállalt fel, korszakváltásról beszél. Mit jelent ez pontosan?
Csak úgy van értelme nekifogni valaminek, ha vannak célok, amelyekért érdemes lelkesedni. A korszakváltás szerintem kifejezi azt a célt, amit közösen meg kell valósítanunk. Innen is köszönöm a támogatást, hálával tartozom a küldötteknek, akik bizalmat szavaztak nekem.
A korszakváltást úgy értsük, hogy a kudarcok időszakát a remény és a siker váltja fel?
Pontosan, másfelől a korszakváltással együtt jár a programalapú gondolkodás és az elvi politizálás. Számomra ez jelenti a politikai krédót. Azok a politikusok, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rám – Léván Dolník Erzsébet, majd Duray Miklós – mindig távlatokban gondolkodtak. Nyilván lépcsőről lépcsőre, emeletről emeletre kell haladni, de jó, ha vannak távlati céljaink, mert azok mögé lehet felsorakoztatni a tábort.
Bízom benne, hogy a programmal, amelynek megvalósítására mandátumot kaptam, ezeket a görcsöket is sikerül feloldani. Ez a lélektani része a feladatnak.
A gyakorlati része pedig elemzők szerint az, hogy a szakpolitikákban és a kommunikáció területén is tudjanak újítani, de nem mellesleg még egy mozgósító hatású közös cél kitűzésére is szükség lesz…
Mindössze ennyi, igen… (Nevet.)
Kezdjük a szakpolitikákkal. Miben fog mást kapni a felvidéki magyar választó, mint eddig?
Sőt, visszautalva az előbbi felsorolásra, van még egy fontos terület, a párt modernizációja. Ha már a szakmaiság szóba került, én úgy képzelem az elnökséget, mint egy kormányt, ahol, ha leülünk, feladatokról és konkrét célokról beszélünk. Minden elnökségi tag egy adott szakterületért lesz felelős.
A féli kongresszuson megkaptuk a mandátumot, de az új elnökség első tanácskozására már nem volt lehetőség. Múlt csütörtökön tartottuk az elnökség alakuló ülését, ahol rögtön napirendre kerültek szakmai kérdések.
Milyen konkrét kérdéseket vetettek fel?
Állást foglaltunk az aktuális kormányzati döntések és a hagyományos közösségi és kisebbségvédelmi témák kapcsán is. A kormány konszolidációs csomagja ügyében elutasítjuk a lakosság anyagi terheinek növelését.
Ezért levélben kértük Peter Pellegrini köztársasági elnököt a törvény megvétózására. Üdvözöltük ugyanakkor, hogy az államfő már alá is írta a Kisebbségi Kulturális Alap pénzkeretének 8,3-ról 8,8 millió euróra növelését. Sajnos az oktatási reform középiskolákat érintő része a magyar középfokú intézményeinkre is hatással lehet. A magyar tannyelvű középiskolák hálózatának sértetlen fenntartása elemi érdekünk, ezért a közeljövőben találkozót kezdeményezünk az intézmények vezetőivel. Kiállunk a mindenki számára elérhető, minőségi egészségügyi ellátás mellett. Azon leszünk, hogy a kormány teljesítse az új rimaszombati kórház építésére tett ígéretét. Az elkövetkező időszakban megvizsgáljuk az idősek otthoni, illetve intézményi gondozása közti pénzügyi különbségeket, a szociális rendszer ugyanis kevesebbet fordít az otthoni ápolásra, mint az intézeti ellátásra. Ennek éppen fordítva kellene lennie, hogy ösztönözzük az otthoni ápolást.
Visszatérve a megoldásra váró feladatok sorához, az előző időszak kudarcaihoz nagyban hozzájárultak a belső viták, az egységes kommunikáció hiánya. Nem tart attól, hogy most is lesznek, akik kibeszélnek a kórusból? Vannak kimaradók az elnökségből, gondolok a két korábbi alelnökre, Gyimesi Györgyre és Orosz Örsre.
Bár nem vagyok teljesen kibékülve a fogalommal, a gyűjtőpártiság híve vagyok. Viszont fontos megjegyeznem, hogy nem egy semmitmondó, értéksemleges gyűjtőpártot képzelek el. Úgy gondolom, értékorientált, bátran megnyilatkozó pártra van szükség.
Ehhez kommunikációs fegyelemre lesz szükség, nemcsak a párton belül, hanem a párt holdudvarában is. Ami megfogalmazódik a párt székházában, akkor tud jól működni, ha a széles tagsághoz is eljut az üzenet, és ők azt képviselik helyben, a településükön. Nem mellesleg, az üzenetnek el kell jutnia a sajtóba és a civil szférához is. Enélkül biztosan nem fogunk tudni visszakerülni az országos politizálásba, az A ligába. Ehhez önmagában nem elég az elnök, olyan társakra lesz szükség, akik betartják és betartatják a kommunikációs fegyelmet.
Vagyis nem lesznek kibeszélők?
Nem akarom megkerülni az előző kérdését. Úgy gondolom, szükség van Gyimesi György és Orosz Örs munkájára is, és számítok is az együttműködésükre. Remélem, az a döntésük, hogy nem kívánnak részt venni az elnökség munkájában, nem jelenti azt, hogy a párt munkájába sem kapcsolódnak be. Az együttműködést, ha nem is elnökségi szinten, de a párton belül fontosnak tartom, és azon leszek, hogy ez így működjön.
Az imént értékelvű gyűjtőpártról beszélt. Nehéz lenne letagadni a felvidéki magyar közösség világnézeti megosztottságát. Nem fogják egymást óhatatlanul kioltani az üzenetek, ha mindenkit szeretnének megszólítani?
Úgy gondolom, hogy nem. Új fogalomtárral kell dolgozni.
Vagy éppen a regionalitás fogalma, de még a kereszténydemokrata meghatározás is azonosulási pont lehet sok liberálisabban gondolkodó választó számára is. Megfelelő intellektussal és persze eredményes munkával ezeket a konfliktusokat fel lehet oldani.
A programjában egy közös célkitűzésről beszél, amit nyilván érdemes aprópénzre váltani. Milyen témákkal szeretnék visszacsábítani azokat a választókat, akik múlt szeptemberben vagy otthon maradtak, vagy szlovák pártra szavaztak?
A párt alelnökei, Őry Péter és Csenger Tibor két kulcsfontosságú terület – az önkormányzatiság és a régiófejlesztés – felelőse lesz. Mindketten komoly szakmai munkát végeztek az elmúlt években, Őry Péter az önkormányzatiság területén, Csenger Tibor pedig Nyitra megye alelnökeként.
A további kulcsfontosságú területeknek, amilyen a szociálpolitika, a környezetvédelem, a családpolitika, vagy éppen az ifjúságpolitika is lesz gazdája az új elnökségben. Bízom benne, hogy a kollégák maradandót alkotnak majd a közösségünk javára.
Hasonlóan fontos a közösségünk szempontjából az oktatásügy és a mezőgazdaság. Az új elnökségben nem látszanak a területek szakértői.
A mezőgazdaság és a vállalkozások fejlesztése területén Iván Tamás menedzseri tapasztalatára számítok. Biztos vagyok benne, hogy az ágazati szakemberekkel eredményesen dolgozik majd együtt. Az oktatásügy kapcsán szoros kapcsolatokat szeretnék kialakítani a pedagógusok szakmai szervezetével, az SZMPSZ-szel. Sőt, hogy még további területeket is hozzátegyek, a „kisebbségvédelem” kérdésében – bár nem tagja az elnökségnek – keresve sem találhatnék jobb szakembert, mint Horony Ákos kormánybiztost. Az európai ügyek, külkapcsolatok területén pedig a párt külügyi titkárának, Klenovics Gábornak a munkájára számítok.
Az elmúlt években talán a lelkesedés hiányzott leginkább a felvidéki magyar politikából. Ehhez pedig az kell, hogy összekösse a felvidéki magyarokat egy nagy közös cél. Mi lenne ez?
Ha csak a politikai célkitűzésről beszélünk, akkor nyilvánvalóan nem adhatjuk alább, mint hogy visszatérjünk az A ligába. Itt még nem is azonnal a parlamentbe jutásra gondolok, hanem előbb arra, hogy olyan színvonalú politizálást folytassunk, olyan témákat vessünk fel, amivel visszakerülünk az országos közbeszédbe. Ha pedig közösségi, társadalmi célról beszélünk, akkor azt kell elérnünk, hogy a felvidéki magyar ne legyen többé a felvidéki magyar farkasa.
Talán ez utóbbi még a politikai célnál is fontosabb, annál is inkább, mert egy jó választási szereplést egy ilyen lelkület tud eredményezni.
Az interjú a Ma7 Nézőpont című műsorában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Megjelent a Magyar7 2024/41. számában.
