Kormányválságról, tüntetésekről és a magyar mozgástérről a Metszetben
A Metszetben ezúttal a szlovákiai közélet legégetőbb kérdéseit vitatta meg Győry Attila író, könyvterjesztő, Králik Róbert szerkesztő, újságíró, Pomothy László volt gazdasági államtitkár és Ravasz Ábel szociológus, miniszteri tanácsadó.
Vendégeink kitárgyalták, van-e kormányválság, ki vagy kik állhatnak a koalíciós viták mögött. Arra is keresték a válaszokat, lesznek-e előrehozott választások, érzékelhető-e kormányváltó hangulat. Górcső alá vették, hogyan látják az ellenzék helyzetét, illetve a megosztott politikai térben mekkora mozgástere van a Magyar Szövetségnek. A meghívottak között több kérdésben szikrázóan heves vita bontakozott ki.
Králik Róbert hangsúlyozta, miután a koalíció a jelek szerint biztosította a minimális parlamenti többségét, a fontosabb törvényjavaslatokat elfogadja a törvényhozás. Hozzátette, a kormány idő előtti bukása ellen szól, hogy a koalíciós padsorokban ülő képviselők jelentős része nem számolhatna reálisan azzal, hogy ismét bekerül a parlamentbe, így tehát nem érdekük a kabinet megbuktatása.
Győry Attila az előző megszólalókkal szemben amellett tette le a voksát, hogy a Fico-kormány idő előtt lesz kénytelen távozni a hatalomból.
Ficót „nagy játékosnak” tartja, aki „populistaként mindig be tud dobni egy labdát a játékba”, mint most tette az alkotmánymódosítási javaslatával, amelyben rögzítenék, hogy csak a férfi és a női nemet ismerik el. Fico mégis megbukhat, mert ugyan vasfegyelmet tart a Smerben, de a koalíciós partnerei kiszámíthatatlanok – fűzte hozzá Győry.
Győry Attila közbevetette, hogy 1989-ben is az utcán fejezte ki a véleményét a nép. Králik Róbert válaszul emlékeztett, a bársonyos forradalom idején egy diktatórikus hatalommal szemben szerveződtek demonstrációk.
Ravasz Ábel elmondta, volt már olyan kormánynak a miniszteri biztosa, amellyel szemben tömegek tüntettek, most miniszteri tanácsadóként ugyanezt a helyzetet tapasztalja meg. Ravasz szerint ez a demokrácia velejárója, a tüntetéseket a véleménynyilvánítás „legitim módjának” tartja. Szerinte az „értelmezési csúszás”, amely „a tüntetéseket a puccs irányába tolja, nem egészséges”.
Pomothy László szerint a kormányellenes tüntetés fő üzenete az volt, hogy Szlovákiának van egy világos elköteleződése az Európai Unió és a NATO irányába, és ennek így is kell maradnia. Hozzátette, semmiképpen nem azonosul azzal a vélekedéssel, hogy a demonstrációk egy puccsnak ágyaznának meg. Az viszont, hogy kell-e kormányváltás, már nehezebb kérdés, mivel nem látszik a jelenlegi kormány alternatívája – húzta alá a korábbi államtitkár, aki arra is emlékeztetett, a Fico-kabinetek 2006 óta „édeskeveset tettek” Szlovákia gazdasági felzárkóztatásáért.
Králik Róbert hangsúlyozta, a világban zajló politikai változások elértek Szlovákiába is, egyre inkább két szembenálló blokk körvonalazódik a szlovákiai politikában.
A kormányellenes tüntetések közös nevezőre hozták a progresszív-liberális erőket, erre válaszul a konzervatív-szuverenista oldalon is felgyorsulhat a blokkosodás, véli Králik Róbert.
Győry Attila szerint a koalíció válsága már a kezdetektől kódolva van, miután Pellegrini az „egójára hallgatva” a Smert és vele az államfői széket választotta a PS helyett. Győry úgy fogalmazott, „tuti, hogy Pellegrini van a koalíció válsága mögött”. Králik Róbert egyetértett az állítással, Ravasz Ábel azonban a saját tapasztalataira hivatkozva kizártnak tartja, hogy Peter Pellegrini állna a koalíció válsága mögött. A miniszteri tanácsadó hozzátette, hogy a Fico-kabinetek „erősebbek a hatalomtechnikában”, mint a túloldali kormányok, ebben mutatkozik meg a legnagyobb különbség az előző ciklus „káoszkormányzása” és a jelenlegi koalíció belső vitái között.
Králik emlékeztetett, Andrej Danko, az SNS és Matúš Šutaj Eštok, a Hlas elnöke is tett már utalást arra, hogy ez a személy Tomáš Drucker lehet. Ravasz Ábel ennek lehetőségét határozottan elutasította, hangsúlyozva, hogy Šutaj Eštok a Hlas elnökeként ilyet „soha nem mondott, és nem is gondolt”. Králik válaszul megjegyezte, örülne annak, ha Drucker valóban nem bomlasztaná a kormányt, de ha ez mégis így van, akkor bajban van a kormány, mert ezt a tevékenységét folytatni fogja a ciklus végéig.
Erre Ravasz szerint tipikus példa a KDH, és egyáltalán a kereszténydemokrata választók. A másik ilyen párt a Hlas, amelynek van egyfajta „progresszívebb, európaibb” ambíciója, mint a többi a kormánypártnak, de civilizációsan ahhoz az oldalhoz kötődik. Ravasz Ábel úgy fogalmazott, régóta van egy centrista elköteleződése, viszont az is tény, hogy a politikai centrumban „egyre fogy a levegő” Szlovákiában. Ha marad mozgástér a centrumban, akkor ott a magyar párt is megtalálhatja a helyét – hangsúlyozta a szociológus.
Győry ugyanakkor hozzátette, a magyar párt jelenleg markánsan jobboldali irányt követ, nyitnia kellene a liberális és a baloldali választók felé, hogy elérje a kevésbé tudatos szavazókat is, akik szlovák pártokra szavaztak.
A korábbi államtitkár példaként említette Gyimesi György megnyilatkozásait, amelyekkel „szította az ellentéteket”. Pomothy emlékeztetett, 1998-ban az MKP megalakításakor is komoly ideológiai ellentétek voltak a meghatározó politikusok között, de nem azt keresték, ami elválasztja őket. "A közös nevezők a mai napig megvannak, lehet, hogy mára módosultak, de időközben tapasztalatokat is gyűjtöttünk. Ma már világos, hogy a szlovák pártok nem érdekeltek abban, hogy Dél-Szlovákiát fejlesszék", mutatott rá a volt gazdasági államtitkár.
Ravasz Ábel hangsúlyozta, bár Gubík Lászlóval, a Magyar Szövetség múlt ősszel megválasztott elnökével szinte semmiben nem értenek egyet, kiváló a személyes kapcsolatuk, s a tapasztalatai alapján elmondhatja, ha Gubíknak „a benne rejlő integratív képességeket sikerül kibontakoztatnia, abból jó dolgok születhetnek”.
A különböző világnézetű felvidéki személyiségeket egy asztalhoz ültető műsorunk, a Metszet februárban folytatódik. Vendégeinkkel a negyedik évébe lépő orosz–ukrán háború kilátásait, a béke esélyeit járjuk körül.
Megjelent a Magyar7 2025/ 5. számában.
