Kiska mégsem csomagol?

Például Matovič ereje, meg a saját nagyon gyenge képviselete a parlamentben.

A legnagyobb gondot Kiska és a szövetségesei számára azonban az elvárások és a valóság közti ellentét jelenti. Nem Kollár. Ha Kolláréknak öt százalékuk lenne, Kiskának meg a progresszívokkal együtt 25, biztos, hogy szükség esetén simán elviselnék Kollárt is, írja az Aktuality.sk.

Tavaly még úgy hitték, a kormány magját az Emberekért és a PS-Spolu adja majd közösen, és a partiba bevették volna a szófogadó KDH-t is, hogy begyűjtse a konzervatív szavazatokat. Matovičcsal, Sulíkkal meg Kollárral nem nagyon számoltak, végül Sulíknak megkegyelmeztek, és megengedték, hogy az „urak asztalánál”, pontosabban az asztal végén ő is helyet foglaljon. Ezek voltak az elvárások, amelyekből semmi sem teljesült: azok, akikkel nem számoltak, parlamenti többséget szereztek, Kiska pártja pedig csak a lecet súrolva jutott be a törvényhozásba, írja a portál.

Bár egy kicsit húzódott a dolog, nem túl nagy meglepetés, hogy a volt államfő mégiscsak be szeretne lépni a kormányba. Nem lehet ugyanis hónapokig azt állítani, hogy elsősorban azért alakítok pártot, hogy segítsek visszaadni az embereknek az országot, aztán amikor eljön erre az esély, szépen kihátrálok. Boris Kollár miatt, akinek a múltja meg a programja lehet ugyan kétséges, pillanatnyilag azonban nem veszélyezteti az Egyszerű Emberek, az Emberekért és az SaS kulcsfontosságú terveit, írja a Postoj.sk konzervatív portál.

Az ellenzékbe menekülést Kiska nehezen tudta volna az embereknek elvszerű politikai lépésként megmagyarázni, ráadásul pártja ellenzékben idővel jelentéktelenné vált volna.

Persze, az új kormánykoalícióban sem lesz Kiska kulcsjátékos, mivel Matovič koalíciójának nélküle is elegendő szavazata lesz a túléléshez.

Kiskáék súlya csak abban a helyzetben lehetne jelentősebb, ha idővel a többi kormánykoalíciós párt parlamenti frakciójából távozna néhány képviselő. Persze, csak ha ők maguk megtartják az egységüket. Ami messze nem olyan biztos, hiszen Kiska pártjában sok az ambiciózus politikus, viszont kevés a kormányposzt, és nem először történne a történelem során, ha ez később gondokhoz vezetne.

Kiskának tehát nem volt kellő érve ahhoz, hogy ellenzékbe vonuljon, egyúttal azonban nem is arra szocializálódott, hogy a leggyengébb osztályrészét elviselje, ráadásul egy olyan helyzetben, amikor szükség esetén könnyedén helyettesíthető.

Matovič kormányában nem lesz hatalma ahhoz, hogy a saját témáit keresztülvigye, sem pedig ahhoz, hogy szembeszálljon esetleg az olyan felvetett témákkal, amelyek nem tetszenek neki.

Mindemellett ráadásul igyekezniük kell meggyőzni a választókat is arról, van értelme annak, hogy ez a projekt egyetlen választási időszaknál tovább éljen.

Nem könnyű feleadat ez, még a Kiskánál nagyobb ragadozó politikai játékos számára sem, írja a Postoj.sk.

Bár Andrej Kiska tárgyalóasztalhoz ül Matovičékkal, azt mondja, ez még nem jelenti azt, hogy mindenáron belép a kormánykoalícióba. Tény, hogy Boris Kollár pártja nem egy álompartner a közös kormányzáshoz. A gazdasági programja a legdurvább dilettantizmus, de erről tudott mindenki már a választás előtt is. Kormányra lépni tehát Boris Kollár parlamenti klubjának minimum egy részével hideg fejet igényel, meg gumikesztyűt és egy jó adag önmegtagadást.

Az alternatíva azonban az lenne Kiska pártja számára, hogy ellenzékben koptassa a parlamenti padokat közösen a matador Ficóval, akin nagyon gyorsan megmutatkoznak majd a hatalom elvesztése miatti elvonási tünetek meg a fasisztákkal, írja a .týždeň.sk.

Andrej Kiska dilemmája tehát világos. Vagy gumikesztyűt húz, bedugja az orrát és belép a kormányba, vagy ellenzékbe vonul, majd nagy valószínűséggel oda, ahova a viselkedése alapján meg a mindennemű hajtóerő hiánya alapján Andrej Kiska leginkább menni akar. Haza, Poprádra, a családjához meg korkedvezményes politikai nyugdíjba, írja a portál.