Jeszenszky Zsolt: Kirakatot törni nem menő, tisztességesen élni az!
A magát politikai hobbistának aposztrofáló Jeszenszky Zsolt egyike a magyar jobboldali újhullám legismertebb arcainak. Pragmatikus hozzáállása ugyan sokak bírálatát kiváltotta a jobboldalon, de azokkal az érvekkel, amelyekkel ezt megindokolja, már igen nehéz vitába szállni. Nagyinterjú rasszizmusról, Amerikáról, kultúrharcról, valamint arról, mi a menő és mi nem az.

Sétálok a múltkor Dunaszerdahelyen, és az egyik panelház előtt látom a járdán: „Black Lives Matter”. Mi folyik itt? Mindenki meghülyült?
Mindenki nem, nálunk sem, sőt az Egyesült Államokban sem, csak van egy nagyon hangos kisebbség. A nagy kérdés az, s erre majd novemberben, az elnökválasztás után kapunk választ, elegen hülyültek-e meg ahhoz, hogy az USA-ban a bolsevik forradalom győzzön. Erre egyébként minden esély megvan. De az is elképzelhető, hogy tényleg létezik egy csendes, de józan többség, akinek már elege van az egészből, és lesznek olyan demokrata szavazók, akik nem osztják ezt a szélsőbalos narratívát, így, ha kelletlenül is, de behúzzák az ikszet Trumpra. Majd novemberben kiderül!
A felmérések nem sok jót ígérnek. Négy éve is, most is azt mutatják, hogy Trump jócskán lemaradt az aktuális demokrata kihívójától.
Bizony, de pont ez a megnyugtató. A probléma az, hogy nem lehet tudni, a hátralévő hónapokra hány időzített bombát tartogat az ellenoldal, teszem azt, milyen egészségügyi vagy gazdasági válságot robbantanak még ki.
Szándékos a megfogalmazás: időzített bomba?
Persze ezek a válságok nyilvánvalóan nem véletlenek. Nem azt állítom, hogy a vírus valami mesterséges dolog volt, mert nem, de ahogy a demokraták rárepültek, s amit ezzel kapcsolatban csináltak, az nagyon is tudatos volt. Először lezárják a demokrata vezetésű államokat a járvány miatt, aztán, amint a tüntetők az utcára vonulnak, hirtelen már nem olyan veszélyes a vírus. Most meg, hogy kezdődnek Trump kampánygyűlései, a CNN szerint megint veszélyes.
A konzervatív oldal jellemző hiányossága, hogy nehezen éri el a fiatalokat, miközben a balos ideológia gond nélkül terjed. Mit csinálnak ők jobban? Ez miért divatos, a jobboldali gondolkodás miért nem az? Ez az egyik kulcskérdés.
Egész egyszerűen, mert nem tudtuk azzá tenni. Még! Dolgozunk rajta, de ők lépéselőnyben vannak. Harminc éve nyomják, hogy ez „cool”. Persze léteznek társadalmi feszültségek, ezek elkerülhetetlenek. Vannak és lesznek vagyonosok, illetve nincstelenek. Ezen rétegek között mindig ott lesz a természetes feszültség. Rengeteg ember dolgozik keményen, sokat, kevés fizetésért. Kinek? Jellemzően a multiknak. Az elit rájött, hogy a keményen, sokat, kevésért dolgozó tömeg a média által simán manipulálható, így elkerülhető a lázadásuk. Mutatnak maguk helyett egy másik bűnbakot, s mivel ez a nincstelen réteg nagyrészt kisebbségiekből áll, most mindegy, hogy éppen bennszülött vagy bevándorló, kézenfekvő volt a fehér középosztály kijelölése. Azzal, hogy a fehér elit látszólag a tömeg mellé áll, a szegények és a feketék ügyeit képviselik, nagyon ügyesen állítja szembe őket a középréteggel. Aztán persze vannak hülye fehérek is, akik maguk nem az elit részei, mégis magukra veszik ezt a white guilt sztorit (fehér bűntudat – a szerk. megj.), és állandóan vezekelnek.
Az elit csúcsrendezvényeit, mint a G8-at, azért csak szétverik időnként ezek a tömegek. Csak fellépnek ők az elit ellen is. Nincs itt valami ellentmondás?
Nincsen, mert pont ezt ismerte fel zseniálisan az elit, hogy ezt a feléjük irányuló, kétségtelenül létező agressziót és gyűlöletet át kell csatornázni más irányba.
Nekik meg nincsen, hát majd megszerzik, elrabolják. De nyilván nem az elittől, amely szavak szintjén szépen melléjük is állt. Attól nem tudnák elvenni. Nagyon jól ki van ez találva!
Számos konzervatív gondolkodó von párhuzamot a századelő hivatásos forradalmárjai, meg a mostani, „antifasiszta” felvonulók között. Bár kihangsúlyozzák, míg az előbbieknek eszköz volt az erőszak, utóbbiaknál már teljesen öncélú a rombolás. Egyet lehet ezzel érteni?
Azt hiszem, itt jön képbe az elit és a csőcselék között kötött szövetség, amelyről az utóbbiak tulajdonképpen nem is tudnak. Vannak nekik is követeléseik, csak azok általában megragadnak a szlogenek szintjén. Igazságot! Egyenlőséget! Ha lecsupaszítjuk ezeket, nagyjából az jön ki, ne kelljen dolgozni, de legyen pénzünk. Alapjövedelem, ugye?! Politikailag persze még annyira sem szofisztikáltak, mint Leninék, így koherens rendszert nem tudnak felállítani. Megelégednek azzal, hogy az USA-ban a demokraták, nálunk, Európában a baloldali pártok nagyon ügyesen magukévá teszik ezeknek az üres szlogeneknek egy részét, így szépen oda szavaznak. Ez a réteg nem olyan értelemben hataloméhes, mint száz éve a bolsevikok, nem akarják ők átalakítani és irányítani a rendszert, ettől sokkal anarchistábbak. Csupán azt szeretnék, ha a világ úgy működne, ahogy az nekik jó és kényelmes. Ezt ismerte fel zseniálisan a baloldal! A hőzöngő, anarchista, jelszavakból élő, de azokat rendszerbe nem foglaló hülyegyerekek arra szavaznak, akitől a legtöbb engedményt kapják. Ezért tolódik fénysebességgel balra a Demokrata Párt. Folyamatosan engedményeket tesznek, felkarolják a különböző ügyeket, de ez nem változtat azon, hogy a hagyományos baloldali elit marad hatalmon. Viszont óriási a veszély, hogy a folytonos engedmények után hirtelen annyira balra tolódik az elit is, hogy egyszerre átbillen, és az elitbe betagozódó anarchisták átveszik a hatalmat.
Ez lehet a jövő, de térjünk vissza kicsit a múltba. Hol van ennek az egész eseménysornak az origója?
Említhetnénk a francia forradalmat, a párizsi kommünt, de a mai állapot, a kultúrharc az egyértelműen 1968-ból eredeztethető. Az a generáció szép lassan szinte mindenhol átvette az irányítást, leszámítva talán a végrehajtói és részben a törvényhozói hatalmat. Kultúrában, filmben, zenében, oktatásban, mindenhol. Az Egyesült Államokban a hadsereg és a rendőrség szinte az utolsó bástya, de látjuk, mi folyik.
Például átnevezik a konföderációs tábornokok nevét viselő amerikai támaszpontokat.
Hát igen, gyanítom, hogy a katonai vezetők most őrjöngenek, de vannak annyira fegyelmezettek, hogy végrehajtsák a parancsokat.
Mi lehet ennek a mostani George Floyd, #BLM-sztorinak a kifutása?
Ha tudnám, én lennék Török Gábor (nevet).
Voltak már BLM-tüntetések korábban is. Emlékszem, 2014-ben New Yorkban járva egybe bele is csöppentünk. Az úgy elhalt. Ez a mostani? El fog?
Egyelőre nem úgy tűnik.
Valami megváltozott ezek szerint, de kapásból legfeljebb a közösségi média erejének növekedése jut eszembe.
Igen, ez például fontos különbség. Jobban lehet szervezni, könnyebb életben tartani a demonstrációkat. Ez egy fontos elem, de azt gondolom, egész egyszerűen olyan méretűre nőtt már a tiltakozás, hogy megy magától. Persze van rá esély, hogy ez is elhal, aztán jön majd egy másik. A Greta Thunberg-jelenség, a #metoo és ez a mostani is felfűzhető egy láncra, ugyanennek a fennálló rendszernek a megdöntéséről van szó.
Azért adódik a kérdés, miért lenne érdeke az elitnek, hogy megdöntse a saját rendszerét?
Erről szó sincs, az elit a saját hatalmát akarja megőrizni.
Ezt a hatalmat ezen logika mentén a fehér középosztály veszélyeztetné?
Persze, hát a fehér középosztály, némi túlzással ugyan, de Trump-szavazó. Nyilván itt az okon és okozaton lehet vitatkozni, de világos, hogy a fehér középosztálynak elege van a demokraták balra tolódásából, ami pedig csak egyre fokozódik.
Persze, mindenki tudja, hogy egyáltalán nem az, de sokan beveszik az uszítást. A nagy kérdés, hogy a fekete tömegek kire hallgatnak majd, a példamutató, konzervatív feketékre, vagy a milliomos rapsztárokra. Vagy amit az elején meséltél Dunaszerdahelyről, kire hallgatnak majd a fiatalok? Ez a kulcs. Nagyon jó szlogenek ezek. Legyen béke, ne legyen rasszizmus! Hát ki az a hülye, aki azt mondaná, legyen?! Bejártam a világot, senkivel nem volt semmi bajom, én se mondom, hogy legyen! De az, aki csak felületesen figyeli a dolgokat, elhiszi, hogy itt mindenki rasszista meg fajgyűlölő, ez ömlik a popkultúrából. Mivel azt teljesen a baloldal uralja, ezért egy fiatalnak alig van más forrása.
Itt egy alternatív forrás, tisztázzuk egyszer és mindenkorra, rasszisták-e vagy sem az Egyesült Államok fegyveres testületei? A statisztikák alapján elsőre úgy tűnik, igen.
Akkor nézzük meg pontosabban azokat a statisztikákat. Idén januártól májusig az amerikai rendőrség agyonlőtt hatvan-egynéhány afroamerikait, körülbelül ugyanennyi latinót és 172 fehér bőrű embert.
Azért azt ne felejtsük el, hogy a feketék az összlakosság 14-15%-át alkotják Amerikában.
Világos, vártam is ezt az érvet, de akik ezzel jönnek, gyakran megfeledkeznek egy másik statisztikáról. Nézzük meg a bűnözési mutatókat! Ötven százalék körül van a fekete bűnelkövetők aránya, értsd arányaiban még kevesebb afroamerikait lőnek agyon az amerikai rendőrök. Ez az érvelés tehát nonszensz, de ez nem azt jelenti, hogy nincs semmi gond. Mert van, de a problémának nincs faji háttere, ez az egész egy hazugság, amit csomóan megkajálnak. Nézd, nyilván abból lesz rendőr, akinek valamilyen vonzódása van a hatalomhoz. Ezt lehet szépíteni, de rendőrnek, katonának az megy, ha nem besorozzák éppen, aki szeret parancsolni, szereti a hatalmat. Pláne, ha alacsonyabb sorból jön, az egyenruhával olyan hatalmat kap, amihez másképp hozzá sem jutna. Ha ezt nem tudják a helyén kezelni, ez a hatalom visszaéléshez, brutalitáshoz vezet. Mert megtehetem alapon. Ettől függetlenül azt sem lehet kijelenteni, hogy minden amerikai rendőr agresszív állat. Ezekről a dolgokról beszélni kell, a kérdéssel is foglalkozni kell, és nekünk, jobboldali konzervatívoknak minden platformon el kell mondanunk az igazságot. A kultúrharc itt van a nyakunkon, ez nem csak amerikai jelenség. Andrew Breitbartnak volt egy mondása: „a folyó a kultúrától a politika felé folyik”. A baloldal azért éri el olyan hatékonyan a fiatalokat, azért lehet olyan sikeres sok európai országban is, mert a kulturális élet irányítása az ő kezükben van. Így van ez Magyarországon is. A politikai és a gazdasági életben sikerült átvennünk az irányítást, de a kultúra még 2020-ban is a baloldali erők kezében van. Azon keresztül próbálnak visszakapaszkodni Amerikában és nálunk egyaránt.
Nyilván a jobboldali, konzervatív erők is hibásak abban, hogy ez így alakult. Hol keresnéd az ősbűnt?
Jó kérdés, valószínűleg túl kényelmesek voltak. Majd elmúlik ez a hülyeség is, gondolták, XVI. Lajos meg Romanov Miklós is így volt vele szerintem. Nem vették komolyan a veszélyt, aztán nézd meg, mi lett a vége.
Ezt a mostani veszélyt is komolyan kell venni?
Egyrészt igen, véresen komolyan kell venni, másrészt viszont gúnyt kell űzni belőle. Hogy a fiatalok lássák, nem az a menő, hogy hőbörögsz meg kirakatot törsz, hanem az, ha normálisan viselkedsz, rendet tartasz magad körül, családot alapítasz. Azt kell kommunikálnunk, hogy az őrület nem menő, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell komolyan venni.
A kommunikáció módja nem is számít?
Sejtem, mire akarsz kilyukadni, de meg kell érteni, a leegyszerűsített, unalomig ismételt üzeneteket lehet csak hatékonyan átadni. Ezt a módszert nem az Orbán-kormány találta ki, Nyugaton évtizedek óta ezt csinálják. Ennek a narratívaépítési technikának Amerika az őshazája. Tíz szó, nem több. A legkisebb közös többszörös, amit mindenki megért. Meg kell győzni a tömeget, az értelmiségi nyünnyögők nem nyernek választást. Lehet, hogy már uncsi a sorosozás, de ezt értik meg az emberek. Persze, ez egy kicsit ellenségképgyártás, de Soros valóban a fennálló rend ellensége. És nem ezt csinálja a baloldal is, ráadásul turbóban? Mészáros Lőrincnek van egy jachtja, tehát ő az ellenség! Az nem számít, hogy százezreknek ad munkát. Ezt és egy csomó más dolgot is nekünk kell tisztába rakni az emberek fejében, minden fronton nyomni kell az üzenetet a sajtóban és a közösségi hálón is, amíg a Facebook és társai engedik. Ha bekeményítenek, cseszhetjük az egészet. A jövő nagy feladata, hogy erre a problémára valami megoldást találjunk.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/29. számában)