Kinek hiányozhat a felvidéki magyar párt?
Bár a kilencvenes és a kétezres évek tükrében egészen hihetetlennek tűnik, a következő hónapok, évek tétje a felvidéki magyar érdekképviselet, egyszerűbben fogalmazva, a magyar párt létjogosultságának megőrzése lesz. Összefoglaltuk, milyen kibontakozási stratégiák kínálkoznak, és azoknak mekkora a realitása.

Mára az elmúlt évek ismétlődő választási kudarcai tükrében nagyon valószínűnek látszik, hogy a magyar érdekképviselet egy következő parlamenti voksoláson újra a küszöb alá szorul, ha érdemben nem változtat a fiaskókhoz vezető stratégiáján. A csoportos parlamenti képviselet 2020-as elvesztése: a Most–Híd megsemmisítő veresége és a Magyar Közösségi Összefogás kudarca világossá tette, hogy a magyar közösség nem pusztán két rivalizáló pártot nem tud fenntartani, de a megosztottság immár a közösség parlamenti képviseletét is ellehetetleníti.
A pártban meglévő potenciált jelezte, hogy a jelöltállítást kísérő viták ellenére a Szövetség a megyei testületekben az egységes magyar képviselet fénykorát idéző eredményt ért el és a helyi önkormányzatokban is lényegében meg tudta őrizni az elődpártok összesített súlyát.
A Szövetség által 2023. szeptember 30-án elért 4,38 százalék azonban már jól jelezte a párt korlátait. A parlamenti választások eredménye sikernek semmiképpen sem nevezhető, igaz az adott körülmények között mégis tisztességes helytállásról beszélhetünk. Ekkorra már túl voltunk a részleges pártszakadáson, miután a Most–Híd platform vezető politikusai a Szövetségből távozva öleset léptek előre a teljes politikai megsemmisülésbe.
Leginkább emberi gyarlóságokból fakadóan a párt a külső bomlasztási kísérletekkel szemben képtelen volt összezárni, ezáltal fokozatosan aláásta a saját pozícióját. Ezzel párhuzamosan – ahelyett, hogy az egyesülési folyamat új lendület adott volna – tovább növekedett a magyar szavazók körében az elfordulás a (párt)politikától.
A választói passzivitás mellett, amely rendre megmutatkozott a déli járások részvételi adataiban, voksolásról voksolásra nőtt a szlovák pártokra leadott szavazatok aránya a magyarlakta régiókban. Ennek eredményeképp nemcsak a parlamenti választáson szorult a magyar párt a küszöb alá, de az európai parlamenti képviseletet sem sikerült visszaszerezni.
A kedvezőtlen tendenciák érvényesülése, amelyet csak felerősít a magyar közösség számszerű csökkenése, és ezáltal a választói bázis szűkülése, 2024 nyarára cseppet sem irigylésre méltó helyzetbe hozta a felvidéki magyar érdekképviseletet. A választási matematika könyörtelen, s a várhatóan 2027 őszén sorra kerülő parlamenti választások előtt a korábbinál szélesebb választói bázis kialakítását, vagy alternatív, a törvényhozási jelenlétet biztosító stratégiát követel meg a magyar párttól.
A megkérdezettek körében egyetértés volt abban, hogy mivel a magyar érdekképviselet a helyi és a regionális választásokon változatlanul sikeres, ezáltal a helyi és a megyei testületekben fajsúlyos tényező, az etnikai, nemzeti politika alapjai továbbra is adottak. A megoldásra váró kihívás az országos listás választásokon való eredményes szereplés biztosítása.
Adódik a kérdés, az etnikai alapú politizálás megőrzése mellett hogyan bővíthető olyan mértékben a magyar párt szavazóbázisa, hogy az elegendő legyen a parlamenti küszöb átlépéséhez. A feladat – legalábbis papíron – nem tűnik megoldhatatlannak, hiszen a magyar (kötődésű) választók még mindig az összes szlovákiai választópolgár mintegy nyolc százalékát teszik ki.
A magyar párt számára elérhető tartalékot jelent az utóbbi választásokon otthon maradottak köre. Új lendülettel, jó programmal ez a választói kör megcélozható, de ahhoz első lépésként alapos arculatváltáson kellene átesnie a magyar pártnak. Aktívan cselekvő, mozgósító erejű politikai erővé kellene válnia, az események után legtöbbször csak loholó, a klasszikus szakpolitikai műhelymunkával rendre adós alakulat helyett.
A magyar érdekképviselet helyzetét nehezíti, hogy a tulajdonképpen zátonyra futott egyesülési kísérlet hitelteleníti az egységpárt gondolatát, márpedig a magyar párt választási sikerének nyilvánvaló előfeltétele a világnézeti különbségeken túlmutató, kompakt választói bázis megteremtése és megőrzése. Ennek hiányában pusztán a választók aktivitásának növelésében bízva csak egy jó adag szerencsével (alacsony, 60 százalék alatti országos részvétel esetén) ugorható meg a parlamenti küszöb.
Bár a magyar érdekképviselet rendre a parlamenti küszöb alá szorult, de a szavazóbázisa folyamatosan stabil maradt. A szlovák pártok közötti kiélezett versenyfutásban a 100-130 ezer magyar választó komoly tényezőként eshet latba, alkupozíciót teremtve a magyar pártnak.
Már csak ennek okán is, jelen pillanatban nem látszik olyan szlovák párt, amely hajlandóságot mutatna egy ilyen együttműködésre, és amelyet a magyar párt mögött álló választók nagy többsége is kész lenne felvállalni. Végleges kijelentést azért sem érdemes tenni, mert jó eséllyel még három év van a soron következő parlamenti választásokig, és egy esetleges választási koalícióról szóló döntést nem most azonnal kell meghozni.
A vegyespárti modell bukása és az egységpárt kudarca után lehetséges kibontakozási útnak kínálkozik egy regionális fókuszú párt. Egy ilyen kezdeményezés sikere azon múlik, milyen tömegben tudja megszólítani a déli régiókban élő (és a legtöbb térségben már többséget alkotó) szlovák választókat. Emlékezhetünk, szavak szintjén már a Szövetség is igyekezett megszólítani a magyar közösség által lakott régiókban élő más nemzetiségű választópolgárokat, ez azonban meddő kísérlet maradt.
A végső szót idő előtt azonban ebben az esetben sem érdemes kimondani, hiszen ezúttal is érvényes, hogy a következő parlamenti választásig még három év van hátra.
A fentebb leírtak tükrében a Magyar Szövetség szeptemberi tisztújításának elsődleges feladata, hogy a pártnak új lendületet adjon, megalapozza az eddig sok esetben hiányzó szakpolitikai hátteret, s ezzel kellő alapot biztosítson a parlamenti képviseletet eredményező stratégia kimunkálásához. A magyar érdekképviseletnek időt kell nyernie, és erőt kell felmutatnia.
Megjelent a Magyar7 2024/33. számában.