Kastély a kastély alatt?
Királyhelmec néhány hónapon belül visszakapja régi kastélyát, a felújítással azonban ennél többet is nyer. Történelmének egy eddig ismeretlen fejezete is felszínre került: a Lorántffy-kastély alatt egy korábbi nemesi kúria alapjaira bukkantak. A szenzációs felfedezés ellenére a régészeti kutatás még fél napra sem állította le a kivitelezést.
Kevés településnek adatik meg, hogy egyik történelmi épülete hosszú évszázadok és számtalan átalakítás után visszakaphassa régi méltóságát. Királyhelmecen most éppen ez történik. A Lorántffy-kastély felújításának már az első látványos lépése nagy hatást gyakorolt a város lakóira: amikor eltűntek az épületet évtizedeken át eltakaró hatalmas fák, hosszú idő után először láthatták teljes egészében a kastélyt.
Sokan talán akkor tudatosították igazán, hogy a város központjában nem egyszerűen egy egykori iskolaépület áll. Hosszú évtizedeken át gyerekek jártak ide zenét és képzőművészetet tanulni, ezért a helyiek emlékezetében elsősorban iskolaként él.
A felújítás most arra is lehetőséget teremt, hogy Királyhelmec újra felfedezze több évszázados kastélyát, történelmének egyik legértékesebb épített emlékét.
Marián Čurný régész, a Kassai Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa június eleje óta dolgozik a kastélyban. Egy országos jelentőségű műemlék felújításánál a földmunkákat és a régi szerkezeteket érintő beavatkozásokat szakmai felügyelet mellett kell végezni. Feladata azonban a váratlan felfedezések miatt jóval nagyobb és összetettebb lett az eredetileg tervezettnél.
Az épületről korábban is rendelkezésre álltak történeti adatok, 2006-ban pedig építészettörténeti kutatás is készült róla. Arra azonban senki sem számított, ami a földszinti padlók eltávolítása után előkerült.
A kilenc földszinti helyiségben felszedték a korábbi burkolatot, majd eltávolították az alatta lévő, mintegy 120 évvel ezelőtt kialakított feltöltést. Erre azért volt szükség, hogy csökkentsék az épület nedvesedését, és elkészíthessék az új padlórétegeket. A föld alól ekkor olyan alapfalak kezdtek kirajzolódni, amelyek nem követték a ma álló kastély szerkezetét.
– magyarázta Marián Čurný.
A régész egy tervrajzon mutatta meg, hogyan húzódnak a korábbi falak a mai kastély alatt. A szürkével jelölt alapok egy, a jelenlegi épületnél jóval kisebb, körülbelül annak fél alapterületét elfoglaló kúria körvonalait adják ki. Eddig legalább három helyiségét sikerült azonosítani. A kutatók feltételezése szerint az épület a 16. század közepénél is korábbi, vagyis már 1550 előtt állhatott ezen a helyen.
A ma ismert kastély felépítésekor ezt a kúriát szinte teljesen visszabontották az alapokig, majd egy nagyobb és más beosztású épületet emeltek a helyére. A régi alapok egy részét két oldalon felhasználhatták, máshol azonban az új falakat közvetlenül a korábbiak mellé fektették.
– magyarázta a szakember.
A kúria föld feletti részeiből olyan kevés maradt, hogy eredeti külsejét már nem lehet pontosan rekonstruálni. Az alapokból kirajzolódik az épület mérete és legalább részben a helyiségek elrendezése. Az előkerült tárgyak pedig arról is mesélnek, milyen körülmények között élhettek az egykori tulajdonosok.
– sorolta a felfedezéseket Marián Čurný.
A régész azt reméli, hogy a kályhacsempékből nagyobb részleteket is sikerül majd összeilleszteni. Ezek alapján legalább részben elképzelhetővé válhat, hogyan nézett ki az egykori kúria vagy a későbbi reneszánsz kastély egyik-másik belső tere. Ahogy Marián Čurný fogalmazott: aki látta már a borsi vagy a sárospataki kastély rekonstruált cserépkályháit, elgondolkodhat azon, hogy valami hasonló állhatott egykor Királyhelmecen is.
A felújítás szinte az épület teljes élettörténetét olvashatóvá tette. Marián Čurný a kastély termein végigvezetve sorra mutatta azokat a különböző korszakokból származó falakat, korábban elfalazott ajtó- és ablaknyílásokat, újonnan kialakított átjárókat és válaszfalakat, amelyek arról mesélnek, hogyan igazította saját igényeihez az épületet minden későbbi használója.
A főhomlokzat előtt végzett vízelvezetési munkák során egy, a mainál jóval nagyobb bejárati lépcső alapjai is előkerültek. A régész elmondta, az egykor teraszszerűen kiszélesedő lépcső feltehetően abból az időből származott, amikor az épület plébániaként szolgált. Később, a járásbíróság kialakításakor elbontották, föld alatti alapjai azonban megmaradtak.
Odabent egy 17. századi, hatszögletű téglaburkoló lapokból kialakított padló részleteit is megtalálták. Čurný egy korabeli fűtőberendezés nyomait is megmutatta. Egyelőre nem lehet biztosan tudni, hogy kandalló vagy egy konyhához tartozó nyílt tűzhely állt-e itt.
Az egyik helyiség falán különböző korokból származó karcolások és feliratok maradtak fenn. A legrégebbi, évszámmal ellátott rajzokat és neveket a régész a 19. század hetvenes éveinek végére teszi; ezeket feltehetően fiatal fiúk hagyták ott még azelőtt, hogy a plébánia 1880-ban eladta az épületet az államnak. Mellettük jóval modernebbnek tűnő nevek és ábrák is láthatók, amelyek már az épület valamelyik későbbi korszakához kapcsolódhatnak. A fal így a maga sajátos módján az épület egykori használóinak vagy látogatóinak nyomait is megőrizte.
Marián Čurný szerint a kastély körül végzett földmunkák a város története szempontjából különösen fontos felismerést hoztak. Kiderült, hogy valamennyi későbbi építkezés egy már jóval korábban lakott terület rétegeibe mélyedt. A kastély alatt és a keleti udvaron összefüggő középkori települési rétegek is fennmaradtak.
Az előkerült kerámiát egyelőre a 12. és a 13. század fordulójára keltezik. Ezek a leletek Királyhelmec első írásos említését közvetlenül megelőző vagy azzal csaknem egykorú időszakból származhatnak. Azt bizonyítják, hogy a kastély és a közeli templom környéke már ekkor a későbbi település egyik központja lehetett.
– magyarázta a szakember.
Hasonló korú megtelepedés nyomait a közelmúltban a királyhelmeci amfiteátrum térségében is azonosították. A kastélynál előkerült leletek így újabb ponttal egészítik ki a város őskori térképét. A feltárás egy ismeretlen nemesi kúria létét bizonyította, és Királyhelmec legkorábbi történetéhez is új adatokat szolgáltatott.
A régészeti kutatás nagy része már elkészült, a Királyhelmecen dolgozó régészre azonban még sok munka vár. A helyiségeket ismét gondosan meg kell tisztítani, majd következik a falmaradványok pontos felmérése és háromdimenziós dokumentálása.Erre azért van szükség, mert a most látható alapfalak többsége a padlók elkészülte után ismét eltűnik a szem elől. A részletes dokumentáció és a digitális 3D-modell azonban megőrzi a feltárás állapotát. Később akár a kastélyban kialakítandó kiállításban vagy online felületen is bemutatható lesz, hogyan helyezkedett el a korábbi kúria a mai épület alatt.
– hangsúlyozta a régész.
A ma álló épület legmeghatározóbb átépítése a 17. század közepén, Lorántffy Zsuzsanna idejében történt. Ekkor számolták fel a most megtalált korábbi kúriát, és emelték helyére a nagyobb reneszánsz kastélyt. Ennek az építési szakasznak egy része ma is felismerhető, a főbejárat fölött pedig fennmaradt a Rákóczi- és a Lorántffy-család egyesített címere.
Az épület később Rákóczi Ferenc kezébe került, aki örökölte, de nem használta, ezért eladta a római katolikus egyháznak. A 17. és a 18. század fordulója körül plébániát alakítottak ki benne, és az új feladathoz ismét átrendezték a helyiségeket.
Az egyház 1880-ban adta el a kastélyt a magyar államnak, amely járásbíróságot és hozzá kapcsolódó börtönt létesített az épületben. Ekkor történt az egyik legnagyobb átépítés: új emeletet és az igazgatási feladatokhoz illeszkedő belső elrendezést kapott. A későbbi évtizedekben további változtatások történtek, majd a második világháború után több intézmény is használta. Végül hosszú időre a művészeti alapiskola költözött a falai közé.
A nyertes pályázat két fontos kincset ad vissza Királyhelmecnek: néhány hónapon belül régi kastélyát, vele együtt pedig történelmének egy eddig ismeretlen fejezetét.
