Karácsonyra létrejöhet a magyar egység?
Augusztus 20-án az MKP, a Most-Híd és az Összefogás szándéknyilatkozatot írt alá a magyar egység megteremtéséről. Hol tart a pártegyesítés folyamata? Mikorra várható a pártok egyesülése? A ma7 Nézőpont stúdiójában a három párt elnökét, Forró Krisztiánt, Sólymos Lászlót és Mózes Szabolcsot kérdeztük.
Az interjú a 2020. október 9-én készült videófelvétel átirata.
A komáromi szándéknyilatkozat belátható időn belülre hozta a magyar egység megteremtését. Augusztus óta azonban kevés új információ jutott el a nyilvánossághoz. Hol tart jelenleg a folyamat?
Forró Krisztián (MKP): Mint augusztus 20-án jeleztük, két munkacsoportot alakítunk, amelyek előkészítik a pártok egyesülését. Az egyik az újonnan megalakuló párt szerkezeti kérdéseivel foglalkozik, a másik pedig a programtéziseket dolgozza ki, vagyis a tartalmi kérdéseket egyezteti.
Sólymos László augusztus 20-án bizakodó volt, úgy fogalmazott, év végéig sikerülhet kimunkálni a magyar egységet. Tartja még ezt az állítását?
Sólymos László (Most-Híd): Bizakodó ember vagyok, most is azt gondolom, hogy ez tartható, és év végéig meg tudunk egyezni. Legalábbis mindent megteszünk azért, hogy ez sikerüljön. Igaz, nem szerepelünk minden héten a sajtóban, hogy mit teszünk ennek érdekében, de ettől függetlenül a munka a háttérben folyik. Úgy vélem, a választók is azt várják el tőlünk, hogy minél hamarabb megegyezzünk. Azon dolgozunk, hogy karácsonyig le tudjuk tenni az asztalra ezt az egyezséget.
Reális forgatókönyv, hogy karácsonyig megszülessen az egységes magyar párt?
Mózes Szabolcs (MKÖ): Én is optimista vagyok. Ha az új párt formailag nem is alakulhat meg év végéig, egy elvi egyezséget szerintem is el tudunk fogadni. Ez az elvi egyezség akár Mikulás-ajándék is lehet, tehát már december elején megszülethet. De a dátumokkal érdemes óvatosnak lennünk, már csak azért is, hogy saját magunkat ne lőjük lábon: vagyis amit ígérünk, azt tartani is tudjuk. Objektív akadályokkal is számolnunk kell, hiszen nyakunkon a koronavírus-járvány második hulláma, ami könnyen megakadályozhatja, hogy a pártok országos tanácsot, kongresszust hívjanak össze, márpedig ez az új formáció létrejöttének az előfeltétele. Még az előző kérdésre reagálva, szerintem
Kevesebb szó esik róla, de független szakértők bevonásával további három munkacsoport is dolgozik az uniós források merítése, a Beneš-dekrétumok és a kettős állampolgárság, illetve a közigazgatási reform kapcsán. Bátran kijelenthetem, ilyen nem volt az előző tíz évben. Ennek a munkának köszönhetően születtek meg a közösségünk számára fontos kérdésekben a közös állásfoglalások – tehát van előrelépés.
Bár részletkérdésnek tűnik, mégis fontos, az új formáció egyik vagy másik párt jogutódja lesz, avagy egy teljesen új alakulatban gondolkodnak? Tárgyaltak már erről?
Forró Krisztián: A szerkezeti munkacsoportban a kérdés felmerült, ezt meg kell oldani. Az MKP Országos Tanácsa korábban elfogadott egy határozatot, amely úgy fogalmaz, hogy az egységes párt gerincét a Magyar Közösség Pártjának kell adnia. Természetesen ha a munkacsoport úgy dönt, hogy más megoldásra van szükség, akkor ezt nekünk az OT elé kell terjesztenünk, s jóvá kell hagyatnunk.
Sólymos László: Én annak a híve vagyok, hogy egy új pártot hozzunk létre.
Az új párt megalakítása arra is lehetőséget nyújt, hogy a választóknak elmagyarázzuk, mit kínálunk a dél-szlovákiai régióknak, miért van szükség erős parlamenti képviseletre, hiszen látjuk, mi történik most, amikor a parlamenten kívülről a folyamatokat nem tudjuk érdemben befolyásolni.
Önök számára elfogadható, hogy az új párt gerincét az MKP adja?
Sólymos László: Minden lehetőségre nyitottak vagyunk, de újra hangsúlyozom, a legjobb megoldás számunkra az lenne, ha közösen alakítanánk egy új pártot. Úgy érzem, ez az elvárás velünk szemben.
Mózes Szabolcs: Természetesen mi is nyitottak vagyunk különböző megoldásokra, de szerintem erre a kérdésre olyan választ kell találnunk, amely elsősorban nem a pártstruktúráknak felel meg, hanem a választók igényeinek. A választások tapasztalatai azt mutatják, hogy a szlovákiai magyarok mintegy felének a jelenlegi felhozatal elfogadhatatlan volt – őket kell az új párttal leginkább megszólítani. Vagyis az új pártnak az előző húsz-harminc év terhe helyett ezt a nyitást kell kifejeznie. Ha az új formáció jogi keretét keressük, az Összefogás múlt ősszel ilyen céllal alakult, ennek megfelelően az alapszabálya is jóval könnyebben módosítható, mint egy hosszú évek óta létező párté.
Azt hiszem, sokakat foglalkoztat, melyik párt adhatja ennek az új formációnak az elnökét. Ez mégiscsak személyi kérdés lesz, amiben meg kell egyezniük.
Mózes Szabolcs: Ez a kérdés a munkacsoport következő ülésének napirendjén szerepel. Nem lenne jó, ha ezt egy személyen keresztül közelítenénk meg, a kiválasztási elvet kell megtalálni, illetőleg eldönteni, hogy az új párt struktúrájában milyen széles jogköröket szánunk az elnöknek. Ennek függvényében fog eldőlni, ki adhatja az új elnököt.
Vagyis az új elnöknek azon túl, hogy meg kell felelnie az elvárt szakmai, tartalmi, nyelvi paramétereknek, a választók előtt hitelesen kell kifejeznie a megosztottság lezárását.
Forró Krisztián: Egyetértünk Mózes Szabolccsal, hogy mindezt ne egy személyen keresztül közelítsük meg, de hangsúlyozom, tekintettel a pártok közötti erőviszonyokra, az MKP véleménye ebben a kérdésben megkerülhetetlen.
Sólymos László: Elsődleges, hogy az új vezető mindenki elnöke legyen, és ezt a választókkal is el tudja hitetni, enélkül nem lehetünk sikeresek. Az elnök kiválasztása ezért közös felelősségünk. Az is fontos, hogy az új elnök elfogadott legyen a szlovák politikai életben, hiszen ez a párt nem zárkózhat be. Ezen is múlik, hogy az új párt sikeres lesz-e, talál-e szövetségeseket.
Ha már Sólymos elnök úr szóba hozta, térjünk át a szlovák politika értékelésére. A közelmúltban volt féléves a Matovič-kormány, hogyan értékelik ezt az időszakot?
Forró Krisztián: Tény és való, az új kormány rendkívül nehéz helyzetben, a koronavírus-járvány kitörésekor vette át az ország ügyeinek irányítását. Viszont azt is el kell mondani,
Bízunk benne, hogy mindez megváltozik, s azok az ígéretek, amelyekkel a koalíció hatalomra került, teljesíthetők lesznek. Gondolok a korrupció felszámolására s természetesen a kisebbségek jogállását érintő kérdésekre.
Sólymos László: Hat hónap után már láthatjuk, mit várhatunk ettől a kormánytól, én ezért kritikusabb vagyok, mint Forró elnök úr. Nyilvánvalóvá vált, hogy egyes tárcák élére nem kompetens személyek kerültek. Ha a súlyos járványhelyzetben az egészségügyben hiányzik a megfelelő irányítás, akkor ennek akár emberéletekben kifejezhető, tragikus ára lehet. Hasonló zavarok láthatók a mezőgazdasági, vagy akár a környezetvédelmi tárcánál, de például az uniós források merítésére sem készült még el a program. Ez a kormány nem úgy működik, ahogyan kellene, s ami a legfájdalmasabban érint minket, Dél-Szlovákia és a kisebbségek teljességgel háttérbe szorultak.
Mózes Szabolcs: A Matovič-kormány példátlanul erős felhatalmazással kezdhette meg a munkát, hiszen 95 képviselője van a szlovák törvényhozásban. Kettéválasztanám az előző hat hónap kormányzati tevékenységének az értékelését: szerintem
Erre utal a nemrég beterjesztett igazságügyi reform, amely számos pozitív előrelépést tartalmaz. A járványhelyzet kezelése már más lapra tartozik: bár tavasszal sikerült gátat vetni a járvány terjedésének, az őszi intézkedéseket már inkább a kapkodás jellemzi. Az sem látható, hogyan nyújtana a kormány érdemi segítséget a bajba jutott ágazatoknak: legyen szó a kultúráról, vagy akár a kisvállalkozásokról. Jó példa a kapkodásra a járványhelyzet kormányzati kommunikációja is, a kormányfő hol a járványügyi kommunikáció frontvonalában van, hol kiszáll onnan, ahelyett, hogy kineveznének egy kormánybiztost, aki tehermentesítené a miniszterelnököt és a tárcavezetőket.
Ismét napirendre került az állampolgársági törvény módosítása. Önök közös erőfeszítéssel olyan változtatást szeretnének elérni, amely a magyar közösség számára is megnyugtató módon rendezné a kérdést. Látnak rá esélyt, hogy az ilyen irányú változtatást végül a kormány is támogassa?
Forró Krisztián: Ahogy utalt rá, a három párt az elmúlt időszakban ebben a kérdésben is közösen lépett fel. A kérdés valóban húsba vágó a közösségünk számára, jól jelzi ezt, hogy a módosításhoz benyújtott beadványunkhoz órák alatt összegyűlt a kellő számú aláírás. Örülök, hogy az állampolgársági ügyben szlovák pártok képviselői is kiálltak közösségünk érdekei mellett.
Ugyanakkor látnunk kell, hogy ez a módosítás összhangban van a kormányprogrammal. A legsajnálatosabb, hogy a jelenlegi kormány a Ficóék által 2010-ben sebtében meghozott törvény örökségét cipeli tovább. Mi a 2010 előtti állapotok visszaállításában vagyunk érdekeltek, ehhez azonban jelenleg a szlovák pártok részéről nincs meg a kellő akarat. A mi feladatunk, hogy a kérdést napirenden tartsuk, és meggyőzzük a szlovák partnereket, hogy az állampolgársági ügy megnyugtató rendezése nem csak az itt lakó magyarok érdeke. Úgy látom, ebben a kérdésben áttörést csak akkor érhetünk el, ha a felvidéki magyarságnak a jövőben erős parlamenti képviselete lesz.
Sólymos László: A belügyi tárca illetékeseivel folytatott tárgyalás arról győzött meg, hogy egyelőre nincs politikai akarat a magyarság érdekeit is figyelembe vevő módosításra. A jelenlegi parlamenti erőviszonyokat látva abban sem reménykedhetünk, hogy ebben a ciklusban a kérdést tekintve kedvező változás állna be. Sőt, a jövőre nézve sem túl biztató, ha most elfogadnak egy számunkra kedvezőtlen változtatást, hiszen egy újabb módosításhoz már nagyon nehéz lesz partnereket találni.
Mózes Szabolcs: Nem táplálnék hiú ábrándokat, az állampolgársági törvény módosítása nem olyan formában fog átmenni, hogy az számunkra kedvező lenne. Halvány esélyt jelent még, ha az Alkotmánybíróság utólag felülbírálná a parlament által elfogadott törvényt, hiszen a testület korábban nem foglalt állást a kérdésben.
Ha az állampolgársági törvény megnyugtató rendezésére nincs politikai akarat, várhatunk-e ebben a ciklusban bármilyen kedvező módosítást a kisebbségi jogokat illetően?
Mózes Szabolcs: Előrelépés lenne egy kisebbségi hivatal létrehozása, ez szerepel a kormányprogramban is. Tartok tőle, a koronavírus okozta válság begyűrűzése azzal járhat, hogy a kormánynak nem marad kapacitása arra, hogy egy jól felépített kisebbségi hivatal létrejöhessen, pedig ez jelentené a valódi előrelépést. Ezen kívül már csak morzsákra számíthatunk, olyan intézkedésekre, amelyek önmagukban nem állítják meg közösségünk fogyását, nem javítják érdemben az általunk lakott régiók helyzetét. Ilyen intézkedés lehet a kisebbségi oktatás státuszának elismerése, vagy a szlovák nyelvoktatás módszertanának megváltoztatása.
Forró Krisztián: Jelen pillanatban én sem vagyok túlságosan optimista, bár az például pozitív irányt mutat, hogy a kormányfő megnyitotta a Csemadok állami támogatásának az ügyét. Vannak gesztusok a közösségünk irányába, ezek azonban számunkra is kézzel fogható eredménnyel csak akkor járnak, ha meg is oldjuk a nyitott kérdéseket. Hogy nincs meg a politikai akarat, abba nem nyugodhatunk bele. Mózes elnök úr említette, hogy a közlekedési minisztérium számára nem a legfontosabb a dél-szlovákiai régió infrastruktúrájának fejlesztése. Mivel számunkra az úthálózat fejlesztése kiemelten fontos, tárgyalásokat folytatunk az illetékesekkel, és nem is vagyunk eszköztelenek. Nagyszombat és Nyitra megyében az MKP, Kassa megyében a Híd adja a megyei alelnököt, az ő szavuknak már súlya van.
A beszélgetés elején Sólymos László bizakodónak nevezte magát. A kisebbségi jogok bővítését tekintve is optimista?
Sólymos László: Sajnos nem. Bizakodó azokban a kérdésekben vagyok, amelyeket saját erőnkből tudunk megoldani, ami a három párt ügyeit érinti. Minden jel arra mutat, hogy a kisebbségek jogait illetően nem lesz kedvező elmozdulás. Ha csak azt nézzük, hogy Anton Hrnko lett a házelnök tanácsadója kisebbségi kérdésekben, azt hiszem, jól jelzi, mire számíthatunk.
Ezért nagy a felelősségünk, hogy mielőbb létrejöjjön a magyar egység.
Azért az elmúlt hetekben voltak önök között vitás kérdések is: ilyen volt például a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye, vagy a Híd tárgyalása a Drucker-párttal. Megvan a bizalom egymás iránt, hogy ezt a pártegységet megteremtsék?
Mózes Szabolcs: Igen, a bizalom megvan. Nem is fújnám fel ezeket a vitás kérdéseket, sőt én jónak látom, ha őszintén kifejtjük egymásnak azt, amiben nem értünk egyet. Ezekben a kérdésekben mindenki elmondta a saját véleményét, de ez szemernyit sem befolyásolja a tárgyalások sikerét. A magyarországi aktuálpolitikai lépések kapcsán azt gondoljuk, részünkről nem szerencsés állást foglalni, adott esetben a közösségünket megosztó újabb vitákat generálni. Úgy vélem, az egységes pártnak is így kell majd eljárnia,
Nem láttam abban sem kivetnivalót, hogy a Híd a Dobrá voľbával tárgyalt, legfeljebb Tomáš Drucker egyes kijelentései voltak kérdésesek számomra. De ismétlem, ez semmilyen módon nem befolyásolja a tárgyalások sikerét.
Sólymos László: Elkötelezettek vagyunk a magyar egység megteremtése mellett, de úgy vélem, teljesen normális, hogy szakmai kérdésekben szlovák pártokkal tárgyalunk. Ugyanezt megteszi az MKP is, elég, ha arra gondolunk, hogy Berényi József a kormányfő tanácsadója. Druckerékkel az egészségügy helyzetéről tárgyaltunk, korábban a PS és a Spolu politikusaival közösen intéztünk nyílt levelet az oktatási miniszterhez. Kapcsolatot tartunk a kereszténydemokratákkal és a Za ľudí képviselőivel is. Ha létrejön az egységes magyar párt, akkor sem tehetjük meg, hogy ne keressük a kapcsolatot a szlovák politika szereplőivel. Csak visszautalnék az állampolgársági törvényre: hogyan tudjuk elfogadtatni az álláspontunkat, ha nem keresünk hozzá partnereket? De még egyszer hangsúlyozom, mindez nem befolyásolhatja a tárgyalások sikerét.
Forró Krisztián: Én hiszem, hogy a partnerek részéről őszinte a szándék a megegyezésre, ha nem így lenne, nem tárgyalnánk. Ugyanakkor az a tény, hogy sokan felkapták a fejüket ezekre a vitás kérdésekre, azt jelzi, hogy a felvidéki közvélemény számára mennyire fontos a magyar egység ügye.
Megjelent a Magyar7 2020/42. számában.
