Juraj Hrabko: Matovič akkor veszített, amikor fölényesen megnyerte a parlamenti választásokat
Miért nem volt elkerülhető a kormányválság, illetve mi kell ahhoz, hogy az új kormányfő, Eduard Heger stabil alapokra helyezze a négyeskoalíciót? Vajon elbír-e ez a kormány két olyan egocentrikus személyiséget, mint Matovič és Sulík? Juraj Hrabko politikai elemzővel beszélgettünk a szlovák kormányválságról és az új kormányfő előtt álló feladatokról.
Hogyan értékeli az elmúlt hónapban lezajlott kormányválságot?
Éppen ellenkezőleg, a hatalom irányította őket, és ezért kerültek nyílt konfliktusba egymással.
Ha röviden összegeznénk az eseményeket, akkor mire következtethetünk, ki került ki győztesen ebből a hatalmi harcból?
Ez attól is függ, milyen szemszögből vizsgáljuk a történteket. Természetesen minden érintett politikai párt, illetve mozgalom úgy állítja be, hogy ők jöttek ki nyertesen. Ezért sem távoztak a hatalomból.
Azzal, hogy a kormányfő egyet hátralépett, a helyzet mintha megoldódott volna, vagy ez csak egy időnyerés volt a kormánypártoknak?
A helyzet valóban megoldódott, de csak egy ideig, mivel a problémák idővel a felszínre kerülnek.
Szociális, gazdasági és mindennapos megélhetési problémákról van szó. Ezeknek a kihívásoknak nem lesz könnyű megfelelni.
Térjünk vissza a kormányválság kirobbanására. Az elején nem volt világos, hová vezethet ez, senki sem tudta, mi lehet ebből. Matovič ugyan eleinte erősnek érezte magát, úgy gondolta, hogy sorsa a saját kezében van, azonban rá kellett jönnie, nagyon is másoktól függ, és közel sincs olyan jó helyzetben. Hol veszített Matovič?
Már régóta állítom, Matovič miniszterelnöki szerepvállalása politikai hiba volt. Az a tény, hogy ilyen nagy fölénnyel nyerte meg a parlamenti választásokat, még saját magát is meglepte. Egyszerűen nem volt rá felkészülve, és a mai napig nem nőtt fel a feladathoz, mert láthatóan nem tud kormányzati politikát csinálni, csak ellenzékit.
A kormányfői pozícióból azért kellett távoznia, mert nem volt semmilyen személyi, illetve politikai elképzelése arról, hogyan kell egy alkotmányos többségű kormánnyal kormányozni, de egy kisebbségi kormánnyal sem, amilyet Mikuláš Dzurinda irányított. Az igazsághoz az is hozzátartozik, a Za ľudí tapasztalatlansága és a belső viszályok miatt erre nehezen lett volna lehetőség.
Érdekes álláspontja volt az SaS-nek. Kezdettől fogva világosak voltak a szándékaik, miszerint tartják magukat a kijelentéseikhez, tehát ha nem lesz változás, ők bizony elhagyják a kormányt, ami meg is történt. Egyszóval feltettek mindent egy lapra. Megérte ez nekik?
Az SaS már a második kormányt buktatta meg, aminek a részese volt. Az elsőre mindenki emlékszik, Iveta Radičová kormányára. Ez nem arról szól, hogy mindent egy lapra tennének fel.
A médiában nagy nyomás nehezedett a Za ľudí pártra is. Veronika Remišová azonban azt mondta, a Za ľudínak köszönhető a megoldás, hiszen sem Matovič, sem pedig Sulík oldalára nem álltak. Az SaS azonban azt állítja, a Za ľudí elárulta őket, mivel nem határolódtak el teljesen Matovičtól. Mit gondol erről, jogosak Sulík állításai?
A Za ľudí elsősorban saját magát árulta el. Nagyon sok ügyes és jó szakemberrel rendelkeznek, de nincsenek olyan kaliberű politikusaik, akik a szakmaiságukat igazán meg tudnák mutatni. A párt megijedt a lehetőségtől, nem használták ezt ki, ezért is tűnnek el a történelem süllyesztőjében. Ez csak idő kérdése.
Ugyanakkor a Sme rodina viszonyult a legkonzisztensebben és legszilárdabban a kialakult helyzethez, vagy ez tévedés?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a legpragmatikusabban álltak hozzá az egészhez. A párt kivárásra játszott, nem szeretett volna semmilyen személycserét a kormányon belül, azonban valamilyen feltételeket nekik is kellett szabniuk. Így olyan követelésekkel álltak elő, amelyek elsősorban az emberek számára nyújtottak volna segítséget. Azt azonban nem tették hozzá, hogy az embereknek kellene ezeket megfizetniük.
Milyen szerepet játszott a kormányválságban az államfő, Zuzana Čaputová? Államelnöki feladatához méltóan cselekedett?
Ilyet még Michal Kováč sem kért az akkori kormányfőtől, Vladimír Mečiartól. Hozzá kell tenni, Kováč a parlamentben tartott beszédet, ott, ahol ennek helye van, hiszen a kormány nem az államfő alá tartozik, hanem közvetlenül a parlamentnek van alárendelve. Zuzana Čaputová ezzel szemben az államelnöki palotából mondta el beszédét, nem volt bátorsága a parlamenti képviselők előtt ezt megtenni.
Az új miniszterelnök Eduard Heger lett, akinek nehéz dolga lesz, hogy a kormányt összetartsa, mivel a koalíción belül a pártok között továbbra sincs kölcsönös bizalom. Sikerül az új miniszterelnöknek megnyugtatni a kedélyeket?
Látható különbség van közte és Matovič szereplése között, tehát inkább igen, mint nem. A probléma ott van, hogy a költségvetési forrásokkal, amire mindig szükség lesz, Igor Matovič gazdálkodik majd, mint pénzügyminiszter. Láttunk már példát arra, még a Radičová-kormány idejéből, hogy nem jelent semmi jót, ha a kormányzó párt elnöke a kormányban ül, de nem a kormányfői poszton.
Így később már elég nagy lesz a támogatottsága, hogy Igor Matovičot visszahívhassa a kormányból. Úgy gondolom, hogy Matovič pénzügyminiszterként sem állja meg majd a helyét.
A koalíció tovább működik Igor Matovičcsal és Richard Sulíkkal. Mindketten minisztériumot vezethetnek. Mit jelent ez a kapcsolatukra nézve, továbbra is folytatódik kettejük harca, vagy jön a megbékélés időszaka?
Azzal, hogy Igor Matovič lett a pénzügyminiszter, Richard Sulík pedig maradt a gazdasági miniszter, aki, ha forrásokhoz akar jutni, kilincselhet Matovičnál, a kapcsolatuk biztosan nem fog javulni. Lehet, ezt a kérdést túlságosan pesszimistaként fogom fel, de semmi jóra nem számítok.
