Jobb későn, mint soha

A parlament 2020. november 3-án jóváhagyta az állami ünnepekről, a munkaszüneti napokról és az emléknapokról szóló törvény módosítását és ebben augusztus 21-ét Csehszlovákia megszállása áldozatainak emléknapjává nyilvánította. A megszállásra emlékeztet június 21-e is, 1991-ben ugyanis ezen a napon távoztak Csehszlovákiából a szovjet csapatok utolsó alakulatai.

Az 53 éve történt eseményeket Patrik Dubovský történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársa idézte fel a Szlovák Sajtóügynökség kérdéseire válaszolva.

A Varsói Szerződés csapatainak augusztus 20-ról 21-re virradóra történt megszállása erőszakkal vetett véget a Prágai Tavaszként ismertté vált demokratikus változások folyamatának. Ez már az 1960-as években elkezdődött, de 1968 januárjában jutott el oda, hogy új vezetése legyen a csehszlovák kommunista pártnak és Alexander Dubček főtitkár vezetésével elinduljanak azok a politikai és gazdasági változások, amelyek révén egy demokratikus országépítés útjára léphetett volna Csehszlovákia. A szovjet tömb többi országában azonban gyanakvással figyelték ezt és elsősorban a szovjet vezetők, személy szerint Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár több alkalommal is erélyes figyelmeztetést küldött Prágának, hogy vessen véget a szocialistaellenes erők egyre szélesebb körű fellépésének. Ezt még egy katonai hadgyakorlattal is nyomatékosította, amelyre 1968. június 20-a és 30-a között került sor Šumava elnevezéssel csehszlovák területen. Sokat sejtető volt az a tény, hogy a szovjet alakulatok csak igen vontatottan, július végén, augusztus elején hagyták el az országot. Dubček pártfőtitkárt személyesen Brezsnyev igyekezett jobb belátásra bírni azon a megbeszélésen, amely egy vasúti kocsiban zajlott négy napon át, 1968. július 29-e és augusztus 1-je között Tiszacsernyőn. Két nappal később a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia képviselői aláírták az ún. Pozsonyi nyilatkozatot, amely rögzítette azt a brezsnyevi doktrínát, hogy a Szovjetuniónak jogában áll beavatkoznia a szövetséges országokban, amennyiben ezt indokoltnak látja. Reformellenes csehszlovák pártfunkcionáriusok – Vasiľ Bilak és négy társa – ennek a tanácskozásnak az alkalmával adták át titokban Brezsnyevnek azt a behívó levelet, amely később indokul szolgált a megszállásra. Augusztus 15-e és 17-e között a szovjet vezetők ismételten megtárgyalták a csehszlovákiai helyzetet és egy nappal később a megszállás mellett döntöttek. A Varsói Szerződés öt országának: a Szovjetuniónak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, Lengyelországnak, Magyarországnak és Bulgáriának a csapatai 1968. augusztus 20-án 23 órakor lépték át Csehszlovákia határait. A megszállásban 750 ezer katonát, 800 repülőgépet, 6300 tankot és 2000 ágyút és rakétát vetettek be, a tényt pedig a prágai szovjet nagykövet, Sztyepan Cservonyenko hozta Ludvík Svoboda csehszlovák államfő tudomására. Nem sokkal később a csehszlovák pártvezetőket erőszakkal Moszkvába vitték, ahol aláíratták velük az ún. moszkvai jegyzőkönyvet, amelyben kinyilvánítják egyetértésüket a megszálló csapatok jelenlétével. Egyedül František Kriegel, a Nemzeti Front elnöke tagadta meg az aláírást.

1969 áprilisában Gustáv Husákot választották meg a kommunista párt főtitkárává és elkezdődött a „normalizációnak” nevezett neosztálinista megtorlás, amely sok ember életútját törte derékba vagy fosztotta meg a tisztességes élet lehetőségétől.

A teljesség kedvéért azért ki kell egészíteni a történészt, aki nem utalt rá, hogy a Prágai Tavasznak a szlovák értelmiség jelentős része számára egészen más üzenete volt, mint a csehek esetében. Ismét felerősödött a szlovák nacionalizmus, a sajtóban magyarellenes cikkek áradata jelent meg és a csehekről sem írtak csak pozitívan. Végeredményben a reformfolyamatnak egyetlen „pozitív” következménye lett: Csehszlovákia föderatív állammá alakult és ennek eredményeként jöhetett létre viszonylag bonyodalmak nélkül 1993. január elsején a Szlovák Köztársaság.

Talán ez a szlovák magatartás is magyarázza azt, miért tartott ilyen sokáig, hogy Szlovákiában csak ennyi idő elteltével kapott méltó helyet a megemlékezések sorában augusztus 21-e.