2020. március 2., 15:00

Jó reggelt, Szlovákia, avagy szlovák sajtó a választás után

Egy nehéz nap éjszakája, így jellemezhetnénk a választás éjszakáját. A másnap, a kijózanodás éppen a szemünk előtt zajlik. A szlovák sajtóban is.

A parlamenti választás eredményei nagy meglepetéseket és egy világos üzenetet is hoztak. Az üzenet egyértelmű: elég volt! Meglepetésből volt mindjárt három is. Az első: Matovič nagy ugrása 5-ről 25 százalékra. A második: az „új ellenzék”, a progresszívek és Kiska falakba ütközése, a harmadik pedig, a még mindig elég erős Smer, írja az aktuality.sk portál. A Matovičéhoz hasonlatos ugrás nem szokványos jelenség egy kampányban - írják, ilyenre csak akkor kerülhet sor, ha jó a kampány, és kifullad a konkurencia is. A tíz éve ugyanolyan Matovičnak sikerült megugrania a lécet. Leegyszerűsítve: a választás arról szólt, ki lesz a korrupció, a tolvajok és a kormány mögötti oligarchák furkósbotja. És Matovičnak nem volt ebben a versenyben konkurense, a Smerrel való küzdelemben ugyanis ő volt a legjelentősebb, leghitelesebb és legfelkészültebb. Dzurinda úgy mondaná: a játékot neked kell irányítanod. És Matovič irányította azt, tudta, mit akar: a KDH-t például 5 százalék alá akarta szorítani, Kotlebáékat maga mögé utasítani, 10% alá és még sorolhatnánk. Az, hogy mindez lépésről lépésre bejött neki, szinte hihetetlennek tűnik. Persze ehhez kellett az is, hogy az ellenfélnek ne legyen játékterve, hiszen végeredményben, mindig csak azt teheti az ember, amit a konkurencia megenged. És Matovičnak sokat megengedett.

A második meglepetés a progresszívek bukása és Kiska gyenge eredménye volt. Az „új ellenzék” kritikátlanul túlértékelte a lehetőségeit. Három, túlnyomóan liberális beállítottságú párt egy kampányban, túl sok. Ráadásul mindegyikük úgy gondolta, hogy az első ligában lesz, és a régi ellenzéket félreállítja. Egy új pártnak vagy egy választási blokknak talán még sikerülhetett volna megugrania a 10 százalékot, de háromnak… A passzív Kiska, aki tulajdonképpen ki akart lépni a politikából, szégyenletesen gyenge teljesítményt nyújtott, az aktívabb társait meg a parlamenti küszöb alá szorította.

A választás harmadik meglepetése, hogy a Smer még mindig a nagy pártok közé tartozik, bár valószínű, hogy a párt idővel Fico és Pellegrini frakciójára esik szét.

A bohócból király lett

Tény, hogy Matovičot az emberek vagy szeretik, vagy gyűlölik. A választás azonban megmutatta, Matovič kétségkívül tehetséges, és az udvari bolondból lapokat osztó király lett. Sokan remélték, hogy a változás más lesz, de az igazság az, hogy a fasisztákkal való koalíción kívül ennél rosszabb nem történhetett volna, írja a tyždeň.sk portál, amely szerint a fejlődés sokféle lehet, de az, amit a se nem párt, se nem mozgalom OĽaNO képvisel, rendkívül kérdéses.

A portál szerint Isten malmai lassan, de azért mégiscsak őrölnek. Az utolsó politikus, aki még emlékszik minden eddigi szlovák kormányfő nevére, Bugár Béla.

A magyarok üdvöskéje megalázva és megszégyenülve távozik a politikából. Jogosan. Bugár ugyanis belépett ebbe a kormánykoalícióba, és négy éve arról győzköd mindenkit, beleértve saját magát is, hogy Júdássá válni az egyedüli lehetőség volt. Az ország, a Most-Híd és az ő számára is. Ez az istentelen hazugság nem maradt visszhang nélkül, a választók a történelem politikai süllyesztőjébe küldték Bugárt is meg a Most-Hidat is, írja a tyždeň.sk.

Főhet a fejünk a választás után

A változás megtörtént, bár mindenki másként képzelte azt. Matovič nem csak hogy lehengerelte a konkurenseit, hanem a prímet is elvitte. Pedig olyan kevésen múlott, teljesen másképp is lehetett volna, véli a Pravda. A progresszívek bukása mementó lehet a későbbi politikusgenerációk számára. Az idei parlamenti választások egyebeken kívül újfent megerősítették, hogy a felmérések eredményeit a helyükön kell kezelni.

A parlamentbe jutott ellenzék szempontjából a „rossz legyőzetett”. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az ördögöt sátánnal kiűzni nem a legjobb módja az ország előbbre juttatásának. Teljesen helyénvaló a kérdés, mi a különbség a baloldali és a jobboldali populizmus között. Az OĽaNO egy nehezen meghatározható tákolmány. Ultrakonzervatívok ökológusokkal és liberálisokkal egy listán, csak nehezen előrelátható, melyik irányzat szabja majd meg a pártot, véli a Pravda.

Amerről a szél fúj?

Mivel Matovič politikája kezdettől fogva a feje tetejére állított, valószínűleg turbulens és nyugtalan idők várnak ránk. Sem Matovič, sem a választói, sem pedig senki más nem sejti, hogyan fog majd az új kormányfő viselkedni. Nem tudjuk ugyanis, honnan fúj majd a szél, csak az a biztos, hogy Matovič igazi kalandorként elsőként idomul majd a szélhez. Ha valaki kételkedik ebben, tegye csak fel magának a kérdést: ki is valójában Igor Matovič?

Konzervatív vagy liberális? Ezek a kérdések értelmetlenek, nem lehet ugyanis választ adni rájuk, ami nemcsak arról a korról árulkodik, amiben élünk, hanem Matovič politikai jelleméről is.

A bizonytalanságban aprócska biztos pont lehet az a tény, hogy a Matovič-Kollár-Sulík hármasnak ebben a veszekedő ellenzékben nem volt konfliktusa egymással. Csakhogy ezt a hármast valami más is összeköti, ami Kiskára meg tulajdonképpen az egész parlamentre érvényes: hogy egyik pártban sem az elnökség, a vita, az érdekek kiegyenlítése dönt. Ez harminc év után a politika szomorú képe, ami nem a demokráciánk jó állapotáról tanúskodik, véli a Postoj.sk konzervatív portál.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.