Ismét téma lesz a nyelvtörvény?
Bár nem közvetlenül a kulturális miniszterasszony jelentette be, de az őt helyettesítő minisztériumi hivatalvezető, Lukáš Machala egy december eleji televíziós vitaműsorban arról beszélt, hogy a minisztérium a választási időszak felére már minden lényeges törvényalkotási munkát elvégzett. Állítása szerint már csak egyetlen elvi jelentőségű jogszabály módosítása van hátra, mégpedig az államnyelvtörvényé.
Ilyenkor a szlovákiai magyar közösség és annak érdekképviselete mindig készenléti állapotba lép, hiszen éppen az államnyelvről szóló törvény az egyik olyan látványos jogi eszköz, amelyen keresztül a nemzetállami törekvések konkrétan éreztetik hatásukat a mindennapi életben.
A ta3 hírtelevízió Hogyan tovább, miniszter úr című műsorában Machala a tervezett változások fő okaként a nyelvhasználatba egyre nagyobb mértékben begyűrűző angol és amerikai kifejezések elleni védekezést nevezte, különös tekintettel a fiatalabb generáció nyelvi szokásaira.
Elmondta továbbá azt is, hogy a tervezett változásoknál a francia nyelvtörvényt vették kiindulási alapul, amely szerinte megfelelő védelmet nyújt a nemzeti nyelvnek. Követendő elvként megemlítette, hogy amit csak lehet, Franciaországban franciául kell kiírni, legyen szó akár egy világmárka angol nyelvű, nemzetközileg ismert szlogenjéről is. A minisztériumi főhivatalnoknak viszont mosolyognia kellett saját magán, hiszen a tévéműsor idevágó hét perces részében ő maga is előszeretettel használt idegen kifejezéseket, amelyekből majd’ harmincat számoltunk össze.
Viccesen megjegyezhetnénk, hogy bár Machala nem öreg, de nem is fiatal, így a korábban említett, a fiatalságot mételyező angol és amerikai kifejezések mértéktelen használata rá nézve már nem jelent potenciális veszélyt. Mi azonban nem viccelődhetünk, hiszen tudjuk, hogy a kulturális tárcánál továbbra is működik az államnyelvvédelmi részleg, amelyet a közbeszédben csak nyelvrendőrségként szoktunk emlegetni, sőt, ez a részleg olyan eseményeknél is domináns helyet kap, mint a Kisebbségi Kultúrákat Támogató Alap igazgatójának a kiválasztása.
Lukáš Machala már korábban is elszánt szlováknyelv-védőként lépett fel, hiszen a nagymegyeri termálfürdő igazgatójaként a kinevezése utáni első intézkedéseinek egyike az volt, hogy eltávolíttatta a fürdő területén lévő magyar nyelvű feliratokat.
Mi már csak ezek miatt sem elégedhettünk meg Machalának a francia nyelvtörvényről szóló magyarázatával és véleményt kértünk a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Intézetének kutatójától, a párizsi Sorbonne egyetemen is oktató Csepeli Rékától. Harminckét évet töltött a francia fővárosban, vajon ő mit tartana fontosnak kiemelni a franciaországi nyelvi szabályozásból?
A kutató elmondta, hogy történészi végzettségéből kiindulva sem kedveli, ha anakronisztikus, a korba nem illő összehasonlításokra kerül sor egyes országok között. A francia helyzet szerinte semmiben sem hasonlít a szlovákiaira, még ha elsősorban francia szempontból mondhatja csak ezt el.
Franciaországban 1539-ben (!) Villers-Cotterêts városban, I. Ferenc aláírásával született ugyan egy olyan – máig érvényben lévő – rendelet a francia nyelvről, amelyet azóta folyamatosan helytelenül értelmeznek. Az iskolákban azt tanítják, hogy ez a rendelet biztosította a francia nyelv elsőbbségét a latin helyett. Arra azonban már kisebb hangsúlyt fektetnek a magyarázatok, hogy ez a rendelet csak a jog területére vonatkozik, nem a teljes nyelvhasználatra és ami szintén fontos, hogy nem zárja ki más nyelv használatát.
A francia nyelv természetesen a történelem során mindinkább előtérbe került, mutatott rá a kutató. Az alkotmány kimondja, hogy a köztársaság nyelve a francia, majd egy következő törvény a közügyek kizárólagos nyelvének teszi meg a franciát.
Mint mondja Csepeli Réka, egy fokozatosan uniformizálódó országot nem lehet összehasonlítani egy kisebbségekből összeálló, a modern korban létrejött állammal. A kutató kitért a globális márkák szlogenjeinek francia szabályozására, és kiemelte egy korábbi kulturális miniszternek, Jacques Toubon-nak azt a törekvését, hogy a hirdetésekben is a francia nyelv jelenjen meg. Ezt azonban senki sem veszi komolyan, sőt, mindenki nevet ezen, jegyezte meg beszélgetőpartnerünk, majd
hangsúlyozta, a lényeg az, hogy az angol, mint közvetítő nyelv az utóbbi évtizedekben olyannyira vezető szerepet kapott, hogy azt semmilyen törvénnyel nem lehet visszaszorítani, még ha a francia az ötödik legbeszéltebb nyelv is a világon.
A francia kapcsolat után érdeklődtünk a szlovákiai magyarság politikai érdekvédelmét ellátó Magyar Szövetség párt elnökénél, Gubík Lászlónál is. Vajon benne milyen reakciókat váltott ki, hogy a kulturális tárca immár másodszor is belengeti az államnyelvtörvény megszigorításának a szükségességét?
Lukáš Machalától mást nem is vártak. Amikor csak lehet, megpróbálja feszegetni a határokat, de meg tudjuk neki üzenni, hogy nem fog sikerülni – hangsúlyozta Gubík. Ahogy egy évvel ezelőtt is összefogott a közösség, és maga a kormányfő sem járult hozzá, hogy szigorodjon a nyelvtörvény, bízik benne, hogy ez most sem fog sikerülni.
A magyar párt elnöke azt sajnálja, hogy nem arról folyik a vita, miképpen lehetne egy 21. századi nyelvtörvényt kidolgozni, akár az itteni és őshonos nemzeti kisebbségi közösségek nyelvének a hivatalossá tételével párhuzamosan, illetve azok használatát a hivatali nyelvhasználatba átültetni. Az is vitatható, hogy a többség nyelvét védelmezik a fogyó kisebbségi nemzeti közösségek nyelvei helyett. Gubík László szerint nem meglepő a kulturális tárca igyekezete, de a magyarság és annak politikai képviselete ezt a kísérletet is vissza fogja verni. A most hatalmon lévő koalíció és Robert Fico miniszterelnök pozitív nemzetiségi politikáról beszél, ám a kulturális minisztérium vezetését az SNS adja.
Gubík szerint azonban rosszul kalkulálnak a nemzetiek, mert nem a nyelvtörvény emeli majd öt százalék fölé a pártot. Egyszer már megpróbálkoztak ezzel és nem sikerült nekik.
A magyar párt elnöke arra is rámutatott, hogy a hárompárti koalíció nem egységes, formálisan ugyan három pártból áll, ténylegesen ennél több érdek jelenik meg benne, és mindenki próbálja a maga témáit érvényesíteni. Ennek most egy szomorú mellékepizódját látjuk – zárta gondolatait Gubík László a nyelvtörvény tervezett módosításával kapcsolatban.
Megjelent a Magyar7 2025/50. számában.
