Így gyalázd a magyart! - Kétszáz euróval megúszhatják a soviniszta erőszakra buzdító Slovan-szurkolók
Két évvel ezelőtt, 2019. február 16-án a Slovan Andraž Šporar 79. percben szerzett góljával legyőzte idegenben a dunaszerdahelyi csapatot. Nem az első ilyen meccs volt, nem is az utolsó. A találkozó emlékezetes marad ugyan, de nem a mutatott játék miatt.
A DAC-Slovan meccsekre oly’ jellemző feszültség nem a sárgalapok, lökdösődések és durva szerelések számában mutatkozott meg azon a hideg februári délutánon. A vendégszektorból folyamatosan szólt az „Üsd a magyart!”, vagy az ehhez képest már-már baráti „K#rva magyarok!” rigmus, amely a pálya felezővonalánál található sajtólelátón is jól érthetően hallatszott. Szólt a Nélküled és szólt a Himnusz alatt is.
Szlovákia kirakatcsapatának szurkolótábora megint nem bírt a vérével és az olcsó világos sörrel.
A kollégákkal a lefújás után arról beszélgettünk, a Slovan-szurkolók és a klub ugyanúgy megússza ezt az egészet, ahogy máskor is. Sajnos igazunk lett!
A mérkőzésre kilátogató tízezernyi DAC-szurkoló megint saját stadionjában tapasztalhatta meg, hogy a XXI. században is akadnak szlovákok, akik gyűlölik őket pusztán azért, mert magyarok.
Ami még ennél is nagyobb baj, hogy a szlovák hatóságok ebben semmi kivetnivalót nem találtak! Már megint!
A Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség ugyanis 2021. február 23-án keltezett határozatában leállította a meccsen elhangzó, nemzetgyalázó, rasszista rigmusok miatt indított nyomozást, arra hivatkozva, a gyanúsítottak ellen ebben az ügyben már született elmarasztaló ítélet. Mindketten 200-200 eurónyi pénzbüntetést kaptak egy-egy szabálysértési eljárás keretében.
Az ügyben azt követően indult nyomozás, hogy Polgár Hajnalka a mérkőzés után néhány nappal, 2019. február 28-án feljelentést tett a dunaszerdahelyi járási rendőrkapitányságon. Polgár két büntetőjogi paragrafusra hivatkozott, a büntető törvénykönyv 423-as paragrafusának első bekezdésében taglalt „nemzet-és fajgyalázás, gyűlöletkeltés” bűncselekményére, illetve az ugyanitt található 424-es paragrafusra, amely nemzetiségi, faji és etnikai gyűlöletkeltésre vonatkozik.
Polgár alig egy hete, március nyolcadikán kapta meg a NAKA határozatát, amelyből kiderült, a rendőrség leállította a nyomozást. Az ügyben kiadott határozatot Polgár elküldte szerkesztőségünknek is. Az ügyben meghallgatott tanúk nevét személyiségi jogok miatt nem áll módunkban felsorolni, mindenesetre Polgár Hajnalkán kívül annak jogi képviselője, Szekeres Klaudia ügyvédnő és a Felvidék.ma újságírója, Méry János is vállalta, hogy nyilatkozik portálunknak.
Bár a jogi szakzsargonon, a paragrafusok és bekezdések kimerítő hálóján nem könnyen hámozza át magát egy laikus, néhány furcsa részlet azért rögtön szemet szúr.
Az ötoldalas dokumentum elejét leszámítva négy oldalon keresztül olvashatjuk, miként próbálja megmagyarázni a NAKA nyomozója, miért kellett leállítaniuk az eljárást. A határozatban az áll, mivel a feljelentést tevő Polgár Hajnalka, több más kihallgatott tanúval egyetemben, nem volt jelen a meccsen (Méry János viszont igen), így nem tud „az események objektív leírásához hozzájárulni”, a tárgyban csak „összevágott videófelvételek és közvetett tanúvallomások által befolyásolva” tud vallomást tenni.
Az ügyben eljáró vizsgálótiszt ezután hozzáteszi, az „összes tanú egyik vagy másik csapat szurkolója”, így „sem objektív, sem szubjektív okokból kifolyólag” nem tudják „komplexen” és „minden kétséget kizáróan” leírni az eseményeket.
Ezzel a megállapítással tulajdonképpen nincs is komoly baj, egyetlen apró bökkenőt leszámítva.
A határozat ugyanis ezt követően másfél oldalon keresztül részletezi egy Slovan-szurkoló (és egyben az egyik gyanúsított), bizonyos A. T. vallomását, mert "az adja a történtek legösszetettebb beszámolóját”. Hogy ezt az igen szubjektív megállapítást mivel indokolja a vizsgálótiszt, az nem derül ki a határozatból, mindenesetre A. T. vallomását érdemes részletesen is bemutatni, hiszen kiválóan szemlélteti a szlovák igazságszolgáltatás sajátos működését.
A szövegre egyébként is jellemző, hogy képtelenség elkülöníteni, éppen a tanú szavait olvassuk, vagy a vizsgálótiszt megállapításait, mindenesetre az egyetlen ismertetett beszámolót olyannyira aprólékosan idézik, hogy egy ponton a szöveg a korábbi harmadik személyből hirtelen első személybe kapcsol:
majd újra vissza harmadik személybe:
Ugyanezzel a kisiskolás indoklással védekezett egyébként a Slovan akkori menedzsere, Martin Ševela is. Tőle a meccs utáni sajtótájékoztatón éppen Méry János kérdezte meg, mit szól szurkolói gyalázkodásához. Ševela úgy reagált, a gyalázkodás kölcsönös volt, megfeledkezve arról az aprócska tényről, micsoda különbség van a slovanisták által kiprovokált „Utálunk szar Szlovákia!”, illetve az „Üsd a magyart!” rigmusok kántálása közt. Azt, melyik szurkolótábor provokált, szépen szemlélteti, hogy a Slovan, illetve a Nagyszombat vendégjátékát leszámítva egyetlen hazai meccsen sem hallani az imént idézett rigmust a DAC szurkolóitól.
A határozatban sajnos azt is elfelejtették kihangsúlyozni, hogy a szlovák himnuszt nem játszották le az ominózus találkozón, így teljesen érthetetlen, miért szerepel mindez az indoklásban, ahogy az is különös, hogy A. T. ezután hozzáteszi,
A gyalázkodó rigmusok kapcsán A. T. ugyan elismeri, hogy elhangzottak ilyenek, sőt, ezeket ő maga is kiabálta „egyszer-kétszer, rövid ideig”, ugyanakkor biztos abban, hogy a vendégszurkolók nem kiabáltak fajgyűlölő rigmusokat, hiszen az „Üsd a magyart!” rigmusnak nincs semmilyen „erőszakos felhangja”, annak célja pusztán, hogy
„metaforikusan buzdítsa” a játékosokat, hogy azok „ne féljenek a DAC játékosaitól és keményen küzdjenek velük a pályán”.
A vallomás talán legfurcsább pontja, amikor A. T. arról beszél, a meccs elején azzal provokáltak a hazai szurkolók, hogy magyar zászlókat lengettek. Eltekintve attól, mennyire keményvonalas sovénnek kell lenni ahhoz, hogy valakit zavarjon az ilyesmi, nem árt megjegyezni, ennek az állításnak semmi valóságalapja nincs. A szlovák törvények ugyanis nem teszik lehetővé, hogy focimeccseken a szlovákon kívül más nemzet zászlaját is lengetni lehessen, ezt a DAC mindig szigorúan betartotta.
A feljelentést tevő Polgár Hajnalka azt mondja, bár ő személyesen nem volt jelen a találkozón, nem is szokott DAC-meccsre járni, de nem bírta már tétlenül nézni, hogy senki nem tesz semmit az ilyen ügyekben. Polgár azt mondja,
Az egészben a legfelháborítóbb, hogy két év semmittevés után olyan tisztára mossák a slovanistákat, mintha "ma szültek volna bárányt" - mondja Polgár, hozzátéve,
a hatóságok mindössze három napot adtak arra, hogy éljenek panasztételi jogukkal.
Erre természetesen sor került, most várják a nyomozóhatóság visszajelzését. Szekeres Klaudia érdeklődésünkre közölte, bár a háromnapos határidő elsőre tényleg kevésnek tűnik, a hasonló ügyekben ez a törvény által meghatározott intervallum. A panasz beadása mellett kérték, hogy az indoklást csak később csatolhassák a dokumentumhoz. A rendőrségnek enélkül is ki kell vizsgálnia azt, azonban kisebb eséllyel söprik le azt az asztalról, ha egy jól megalapozott indoklást is benyújtanak mellé - mondta el portálunknak Szekeres. Erre valamikor a jövő hét elején kerülhet sor.
„Nyitrára hívtak be minket vallomástételre. Az ügyben eljáró vizsgálótiszt nagyon készséges volt, tulajdonképpen elismerte, igazunk van, de hát az volt a dolga, hogy kérdezzen. Minden apró részletre kíváncsi volt” – nyilatkozta portálunknak Méry János a tavalyi kihallgatással kapcsolatban. Méry egyébként magyarul tett vallomást, („Nem mintha, ne tudnék szlovákul, de, ha jogom van hozzá, miért ne beszélhetnék magyarul”), elő is fordult néhányszor, hogy kénytelen volt kijavítani a vallomásában használt kifejezéseket enyhíteni próbáló tolmácsot.
Azaz „kétszer ugyanazt ne”! Az ügyben eljáró vizsgálótiszt ezzel a klasszikus római jogi alapelvvel indokolta, miért nem ítélhető el az ügyben A.L., illetve egy másik tettes, I.G.
A határozatban ugyanis tulajdonképpen kimondják, a két férfi elkövette azt, ami a feljelentésben áll:
Értsd: a nyomozás megállapította a két férfi bűnösségét, mindezek ellenére a rendőrségi határozat megszüntette az eljárást.
A nyomozó ugyanis arra hivatkozott, korábban mindketten megkapták már büntetésüket az esettel kapcsolatban: 200 eurónyi pénzbüntetést, így, bár nem büntetőjogi ügyről van szó, ahol érvényes a fenti alapelv, kötelező érvényű európai szerződések alapján is kimondható, hogy kétszer nem lehet ugyanazért elítélni az elkövetőket.
Ez eddig rendben is volna, csakhogy…
A birtokunkba jutott határozatban világosan leírják, mely eljárás keretében szabták ki a pénzbüntetést. Mind A. L., mind I. G. esetében csak szabálysértést állapított meg az illetékes szerv, L.-nél a nagyszombati, G-nél a pozsonyi kerületi vasúti(!) rendőrség, tehát nem büntetőjogi eljárás keretében, hanem egy "sima" szabálysértési eljárás miatt ítélték el a két férfit.
Míg előbbi a 2014/1-es törvény 25-ös paragrafusának hármas, illetve 26-os paragrafusának kettes bekezdésében, valamint az 1990/372-es törvény 47-es paragrafusának első bekezdésének b) pontjában foglaltakat sértette meg, addig utóbbi „csak” a 2014/1-es törvény 26-os paragrafusában foglaltakkal szemben követett el szabálysértést.
Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a fenti paragrafusok megsértése közül egyik sem büntetőjogi kategória, pusztán szabálysértésekről van szó, ezért is furcsa arra hivatkozni, a Polgár Hajnalka által tett büntetőjogi feljelentés „tárgytalan".
Laikusként már-már gyanús, mennyire ordító a fenti ellentmondás, éppen ezért fontosnak tartottuk kikérni egy független jogász véleményét, segítsen kicsit tisztábban látni ebben a furcsa, szövevényes ügyben.
Az általunk megkérdezett szakember árnyalta is a képet, hiszen közölte, a határozat alapján, anélkül, hogy pontosan, részleteiben ismerné az ügyet, elmondható, hogy
eljárásjogi szempontból nem kifogásolható a NAKA nyomozótisztjének döntése.
Az teljesen normális, jogilag elfogadható álláspont, hogy egy korábbi közigazgatási szabálysértési eljárás lefolytatása után a büntetőeljárás elindítását már nem tartják szükségesnek - magyarázta a szakember, hiszen egyébként sem példa nélküli, hogy egy adott cselekedet több törvény hatálya alá tartozzon (jelen esetben ez a sporttörvény, a szabálysértési törvény, illetve a btk.).
A szabálysértési eljárást pedig láthatóan lefolytatták, a jogász szerint tehát a "ne bis in idem" indoklása, legalábbis a rendelkezésre álló információk alapján, megállja a helyét.
A jogász kihangsúlyozta, bár morálisan tényleg felháborító, ami történt, ha tisztán jogi szemmel nézzük az ügyet, úgy tűnik, nem történt mulasztás vagy hiba.
Ez persze nem jelenti azt, ne lehetne panasszal élni az eljárással kapcsolatban. Az általunk megkérdezett szakember is furcsának, "összecsapottnak" találta például a határozat indoklásában bemutatott vallomást, ahogy az is további vizsgálatot igényelne szerinte, vajon a szabálysértési eljárásban pontosan ugyanazon cselekményekért marasztalták-e el a két férfit, mint ami az eredeti feljelentésben áll.
