Igor, a romboló
Abban a sótlan kampányban, amit a politikai pártok nagy része művel, Igor Matovič pillanatnyilag úgy érezheti magát, mint hal a vízben. Vérmességével messze megelőzi a többieket, a témaválogatás terén pedig egyenesen „gyilkos” ösztönök vezérlik, írja a Pravda napilap, amely szerint Matovič hétvégi videója Ján Počiatek volt smeres pénzügyminiszter Cannes-i villája előtt vagy az útdíjrendszerről tartott sajtótájékoztatója zseniálisan egyszerű, egyúttal azonban nagyon ütős.
A Pravda szerint Matovič jól tudja, hogy az embereket rendkívül felbosszantják a különböző tolvajlások, ezért aztán éppen az ilyen vagy az ehhez hasonló ügyeket tematizálja, amivel képes megszólítani a választásoktól rendre távolmaradókat és a Smer csalódott szavazóit.
Így aztán nem is csoda, hogy az OĽaNO preferenciái lassacskán növekednek, pedig még a nyáron elég nyomorúságosan nézett ki a párt politikai jövője, amihez kétségkívül hozzájárult a mozgalom másik legjelentősebb arcának, Veronika Remišovának a távozása is.
Ma már nem az a kérdés, hogy az OĽaNO egyáltalán bekerül-e a parlamentbe, hanem az, hogy nem a legerősebb pártja lesz-e a demokratikus ellenzéknek.
Matovič parttalan populizmusával lényegében tagad minden pozitívumot, amit a korrupcióellenes küzdelem és a nagyobb átláthatóság terén tesz. A Kotlebáékkal való kokettálása azt mutatja, hogy tulajdonképpen nincsenek semmilyen korlátjai.
Amíg az ellenzék maradék része nagyon óvatosan lépeget, és igyekszik betartani az egyezséget, az OĽaNO elnöke buzogányával csap jobbra is, balra is, és a százalékgyűjtögetési versenyben az övön aluli ütésektől sem riad vissza – véli a Pravda.
A lap szerint az ilyen koalíciós partner felér egy büntetéssel. Amennyiben a szlovákiai politikában eddig érvényes volt, hogy létezik ellenség, halálos ellenség és koalíció partner, ezt most ki lehet bővíteni egy negyedikkel, amelyet Igor Matovič képvisel.
A Pravda szerint az OĽaNO elnökének akkora a „pusztító potenciálja”, amely bármilyen koalíciót képes megszüntetni még a megalakulása előtt.
Matovič elképzelése a „szlovák nemzeti szavazásról”, amely eldöntené, hogy mely témák válnak az OĽaNO koalícióba lépésének feltételeivé, talán a legbutább ötlet, amivel eddig előállt, de alapjában véve csak a korábbi trükkjeinek a kombinációja. Hasonló ultimátumot eddig már többször is elsütött, például úgy tíz évvel ezelőtt, akkor a közvetlen demokráciát ragozta többször is – írja a Denník N napilap emlékeztetve 2010-re, amikor az SaS-ből kiválni készülő Egyszerű Emberek kést szegezett a 79 tagú koalíció nyakához az ultimátumával. Hogy Matovič meddig fog eljutni ezúttal, nem tudni. Arra azonban majdhogynem mérget vehetünk, hogy ha végül szavazásra nem is kerül sor, Matovič biztosan előáll a maga tíz, tizenhét vagy huszonöt kérdésével, vagy megfogalmaz valamilyen ultimátumot az új kormány számára – véli a Denník N.
A Postoj.sk portál szerint az OĽaNO elnöke tudja, hogy a féltucat ellenzéki párt között a legfontosabb különbözni a többitől, hiszen a marketing egyik fő szabálya: „Légy más vagy meghalsz”.
Így aztán Matovič viselkedése mögött az utóbbi napokban nem kell többet keresni, mint az elhatárolódást a többi ellenzéki párttól vagy a saját tér meghatározására tett igyekezetet a politikai játszótéren. Vagyis ha az ellenzék többi része kinyilvánítja a kormányba lépés alapvető prioritásait, valamilyen prioritásokkal az OĽaNO-nak is elő kell rukkolnia. Arról, hogy melyek lesznek azok, Matovič nagylelkűen hagyja, hogy a nép döntsön – egy példa nélküli ankét során. Ez ugyan politikailag nem teljesen szokványos, de legalább felkelti az érdeklődést, és ezzel már el is érte a célját, hiszen a marketing egy másik szabálya azt mondja, nem létezik „rossz népszerűség”.
Végül is kampány van, s bizonyos fokig mindegyik párt ezt teszi, megpróbál különbözni a másiktól. A rosszabb az lesz, ha ezek a pártok koalícióra lépnek, és mindegyikük elkezd elhatárolódni a másiktól, hogy a mediális láthatóságát megtartsa akár a kilátások és a közös siker kárára is. Akkor aztán ennek a kormánykoalíciónak rendkívül jó koalíciós szerződésre lesz szüksége – véli a Postoj.sk
A .týždeň.sk szerint egy új fajta szélsőség formálódik, amely a fasisztáktól eltérően a demokratikus szabályok keretei közt mozog, de a szokványos populizmus határait már átlépte.
Kirándul egyet Cannes-ba a barátaival Počiatek villájához, remegő hangon bejelenti, hogy ankétot indítana a kormányprogramról, aztán meg a politikai tévévitában közös nagygyűlésről egyezkedik Kotlebával. Ezek a nagyszombati politikus legújabb tevékenységei. Az újságírókat idegesíti, a más pártok választói a homlokukra csapnak, az esetleges politikai partnerei meg minden felmérés után azt számolgatják, nem menne-e mégiscsak nélküle az a koalíció. Csak az odaadó rajongói lelkesednek minden egyes nyaktörő csínye során, legitimizálva ezzel a helyzetét.
Matovič politikai módszerei a rombolás, a politikai partnerek ellenséggé formálása és a demokratikus eszközökkel és intézményekkel való visszaélés. Igaz, hogy a programnyilatkozatról szóló ankét törvényessége a nullával egyenlő, de nem számít. Hiszen az értelme egyébként sem az, hogy tényleg lehetővé tegye az emberek számára a programnyilatkozatról való szavazást. Csupán a reflektorfényt kell a kritikus választás előtti időszakban Matovičra irányítania. Ha Matovič nem lenne szélsőséges, ugyanolyan módszerekkel küzdene a választókért, mint a többi politikus: a programjával. Az OĽaNO ehelyett az egyetlen ellenzéki demokratikus párt, amely eddig semmilyen programmal nem állt elő.
Matovič fokozatosan radikalizálódik, és ma már mindenki tudja, hogy a kiszámíthatatlansága bármilyen koalíció számára veszélyt jelent. A kockázatosságát az is hangsúlyozza, hogy pártstruktúrák nélkül vezeti a mozgalmát, mint egy veszélyeztethetetlen pátriárka, írja a .týždeň.sk.
