Horgászok, nádas, vízi tündérek – a battyáni Mosó-tó különös világa
Az idei, hónapokon át tartó aszályban szinte valószerűtlen, hogy Battyán szélén még mindig ott csillog a Mosó-tó. Pedig nem az időjárás kegyelmezett meg neki: emberek évtizedek óta dolgoznak azon, hogy a Ticce egykori vízivilágának ez a kis darabja és vele együtt az élővilága megmaradjon.
Battyánba eleve nem nagyon téved be az ember véletlenül, hiszen az ország keleti szélén fekvő zsákfaluba el kell indulni. Ha viszont már eljutott oda, a falu szélén, a temetőt elhagyva egyszer csak ott talál egy félhold alakú, náddal övezett tavat, meglepően rendezett környezetben. Első pillantásra úgy fest, mintha egyszerűen mindig is ott lett volna. Mintha az aszály, amely ezen a nyáron végigvonult a Bodrogközön, ezt a kis darab vizet valamiért kifelejtette volna.
A látszat csal: a Mosó-tó már több mint húsz éve csak emberi segítséggel marad életben. Ha néhány helybeli annak idején nem dönt úgy, hogy ezt a két hektárnyi vizet nem hagyja eltűnni, ma valószínűleg csak egy régi helynév emlékeztetne rá. Az idei, hónapokon át tartó szárazság pedig talán minden korábbinál látványosabban megmutatta, mekkora munka van abban, hogy a tó még mindig ott csillog Battyán szélén.
Őszi kupa, először
Szeptember 12-én délelőtt horgászok ültek körben a partján, de nem voltak „egyedül”. Néhány méternyire tőlük jóval többen beszélgettek, nézelődtek, ettek, ittak. A hűvös idő sem riasztotta el az érdeklődőket. Babgulyás, őzgulyás, sült kolbász és más finomságok kerültek az asztalokra, a víz fölött pedig ott volt az a különös, csendes hangulat, amelyért akkor is érdemes megállni néhány percre, ha az ember életében nem fogott horgászbotot.
Battyán a szülőfalum, és különös érzés úgy visszatérni, hogy közben az ember új szemmel lát valamit, ami gyerekkorában egyszerűen a táj része volt. A náddal keretezett víz, a gondozott part és a körülötte nyüzsgő emberek ezen a szeptemberi napon szinte festményszerűvé tették a Mosó-tavat.
A tavaszi szezonnyitó horgászversenynek már hagyománya van, őszi kupát viszont most rendeztek először. Bajusz Zsolt, a Mosótó polgári társulás elnöke azt mondja, szeretnék, ha ennek is lenne folytatása. A horgászat mellett a találkozás, a jóízű beszélgetések és az együtt töltött nap is fontos része a rendezvénynek.
A tó magától már nem maradna ilyen
A Mosó-tó nevét viseli az a polgári társulás is, amely több mint húsz éve dolgozik a tó megmentésén és környezetének gondozásán. A társulat elnöke szerint a vízutánpótlás évről évre nehezebb, az idei nyár pedig különösen kegyetlen volt. Hónapokon át alig esett, a környék kisebb tavai, mocsaras élőhelyei közül több kiszáradt, és ennek az élővilágon is jól látható nyoma maradt. Eltűntek olyan iszapos, vizes területek is, amelyek korábban számos fajnak adtak élőhelyet.
Az élővilággal együtt kell élni. Ha látod, hogy valahol segítségre van szükség, odamész és megteszed, amit lehet
– mondja.
Aki csak a rendezett partot látja, könnyen azt hiheti, itt legfeljebb időnként füvet kell nyírni. Valójában egész évben akad tennivaló. Zsolt öt éve ugyanazzal a kis csapattal dolgozik a területen, márciustól késő őszig pedig legalább havonta egyszer nagyobb közös munkát is szerveznek. Kaszálnak, tisztítják a partot, fákat ültetnek, gondozzák a töltéseket, halakat telepítenek, ha pedig szükséges, nyakig bemennek a vízbe, hogy elvégezzék, amit kell.
A tisztaságra különösen ügyelnek. A tó körül közel húsz szeméttároló van, a területet naponta ellenőrzik, és ha valaki nem tartja be a szabályokat, szólnak neki. Zsolt azt mondja, mára eljutottak odáig, hogy a látogatók túlnyomó többségének természetes: rendet kell hagyni maga után.
A víz megtartása ennél jóval keményebb feladat. Az elpárolgó vizet szivattyúkkal pótolják, a töltéseket időről időre javítani, erősíteni kell. Tavaly tavasszal éppen az ellenkező véglet okozott gondot: a rendszer másik részén annyira megemelkedett a víz, hogy attól tartottak, a halak kijutnak a tóból. Szakadó esőben mintegy 75 méternyi kerítést húztak ki, hogy ezt megakadályozzák. A Mosó-tó egy nagyobb, mintegy 11 hektáros vizes terület része; ebből a társulás körülbelül két hektárt gondoz.
Télen sem ér véget teljesen a munka. Ha befagy a tó, lékeket vágnak, hogy a vízben élő állatok elegendő oxigénhez jussanak. Fákat is rendszeresen telepítenek, bár az egyre szélsőségesebb időjárás miatt korántsem mindegyik marad meg. A parton gyümölcsfák is helyet kaptak. Az egyik szilvát például tudatosan a víz közelébe ültették: ha termőre fordul, a lehulló gyümölcs egyenesen az amurok „terülj asztalkája” lesz.
Minden segítség számít
A község évről évre támogatja a polgári társulást, a vízpótláshoz használt szivattyúk áramköltségét pedig az önkormányzat vállalja. Az elmúlt években a Kassa Megyei Önkormányzaton keresztül is sikerült támogatásokhoz jutniuk. Ezekből gépeket, egy nagy teljesítményű, mintegy 1400 eurós szivattyút vásároltak, valamint az esőtől és a nyári hőségtől védő beállókat alakítottak ki. A mostani őszi kupát Sačko Géza, az ARRIVA Michalovce vezérigazgatója is támogatta, a rendezvényen pedig Pataky Károly, a Kassa Megyei Önkormányzat alelnöke is jelen volt. Mint mondta, a Mosó-tóhoz magánemberként is szívesen visszatér, olykor horgászni is.
Ezúttal megyei alelnökként vettem részt a versenyen, és külön öröm számomra, hogy a megye az ilyen közösségi rendezvényeket is támogatja. Magam is szívesen járok a battyáni Mosó-tóhoz: szeretem a természetet, a természetes vizek pedig különösen közel állnak hozzám
– fogalmazott Pataky.
Battyántól Svájcig
Zsolt szerint mindig lenne még mit csinálni, de addig nyújtózkodnak, ameddig a lehetőségeik engedik. A tónál közben már most is sokkal nagyobb a mozgás, mint azt egy ilyen kis bodrogközi településről elsőre gondolnánk. Rendszeresen kijárnak ide a Battyáni Alapiskola Zöld Iskola programjának tanulói is. Fát ültetnek, növényeket gondoznak, a hulladék szelektálásáról és a természet védelméről közvetlen tapasztalatot szereznek. A tó így számukra egyfajta szabadtéri tanterem is lett.
Sporthorgászversenyekre Kassáról és Magyarországról is érkeznek, kelet-szlovákiai természetvédők külföldi csoportokat hoznak ide, jártak már itt holland és angol természetkedvelők is. Nemrég Árvából érkezett egy biológus szakember, tavaly pedig a Svájcban élő szlovák fotós, Reiter Peter készített különleges sorozatot a tónál. A Water Naiad – Rusalka című, vízi tündért idéző sorozat felvételeit később Svájcban is kiállították.
Ez nekünk büszkeség
– mondja Zsolt.
Gyere, szelfizz a tónál!
Zsoltnak a további tervekből sincs hiánya. Lócákat és fedett pihenőhelyeket szeretne a tó köré, ahol egy biciklis, kiránduló vagy család kényelmesen megállhat. Jó lenne idővel egy egyszerű kis játszóhely is, ahol a gyerekek elfoglalhatják magukat, amíg a szülők horgásznak vagy pihennek. Nagy álma, hogy fiatalok táborozzanak a parton. Sátrakkal, kint a természetben, közben mégis közel az otthonukhoz.
A mobiltelefonokkal pedig nem akar mindenáron hadakozni. Ha már a fiatalokat nehéz elszakítani tőlük, legalább jöjjenek ki velük a négy fal közül. Szelfizzenek a tó mellett, üljenek le a parton, töltsenek itt néhány órát. Már azzal is nyertek valamit, ha közben kint vannak.
A Mosó-tó szabadon látogatható. Le lehet ülni, főzni, piknikezni, pihenni, és ezért senkitől nem kérnek pénzt. Egyetlen feltételük van: aki idejön, vigyázzon arra, amit talált, és hagyjon rendet maga után. A fejlesztéseknek a társulás elnöke szerint van egy határa is. A Mosó-tavat nem szeretnék mesterségesen kicsinosított kirándulóhellyé változtatni.
Mintha behoztunk volna a faluba egy darabot a vad természetből. Nem akarunk műtavat csinálni belőle.
Talán éppen ez az egyik oka annak is, hogy annyian megkedvelik. Biciklisek állnak meg itt, családok jönnek, télen korcsolyázók veszik birtokba a befagyott vizet, rendezvényeket tartanak mellette. Zsolt nevetve azt is hozzáteszi: szerelmek szövődnek és szakadnak meg a partján. A beszélgetésből újra és újra visszakanyarodik Battyánhoz. Nem szeretné, ha a falura úgy néznének, mint egy jellegtelen, elfeledett zsákfalura, ahol nincs semmi, és ahonnan aki tehette, már régen elment. Inkább azt szeretné megmutatni, miért érdemes ide eljönni – és talán visszatérni is.
Ez nem az én munkám gyümölcse. A természet alakította ilyenné ezt a környezetet. Én csak próbálok vigyázni rá, kicsit átfésülgetem, ha összefújja a szél, hogy még sokáig szép maradjon – mondja, aztán mosolyogva hozzáteszi:
Igaz, hogy nekünk nincs Balatonunk, de nagy vendégszeretetünk van. Az biztos.
