Harminc éve fogadta el a szlovák parlament a függetlenségi nyilatkozatot
Harmincéves a szlovák függetlenségi nyilatkozat. A Szlovák Nemzeti Tanács 1992. július 17-én fogadta el azt, amikor Szlovákia még a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság része volt, és a cseh és szlovák képviselők a csehek és szlovákok közötti kötődések további rendezéséről tárgyaltak.
A nyilatkozat elfogadása mellett a jelenlévő 147 képviselő közül 113-an szavaztak, 24-en ellene voltak, tízen pedig tartózkodtak. Lássuk, hogyan vélekedtek akkor a politikai pártok és politikusok a nyilatkozat elfogadásáról.
Vladimír Mečiar, akkori szlovák kormányfő a nyilatkozatról szóló parlamenti vitában kijelentette, hogy kinyilvánították Szlovákia minden polgárának egyenjogúságát, valamint azt, hogy a szlovák társadalom elég érett arra, hogy a sorsát a saját kezébe vegye.
A szlovák sajtóiroda akkori jelentései szerint a kormányfő hangsúlyozta, hogy a nyilatkozat nem alkotmányos, hanem egy politikai aktus, és nem hoz létre független államot.
A KDH akkori frakcióvezetője, František Mikloško viszont kijelentette: ha a szlovák parlament kinyilvánítja a Szlovák Köztársaság szuverenitását, és augusztusban elfogadja a szlovák alkotmányt, akkor de facto új állam jön létre.
- tette hozzá Mikloško. A szavazás előtt a KDH bejelentette, hogy ellenzi a nyilatkozatot, mivel a javaslat a Cseh-Szlovák Föderációról szóló 1968-as alkotmánytörvényben már rögzített jogokat deklarál.
A nyilatkozat elfogadásakor a HZDS azt is kijelentette, hogy a nyilatkozat nem érintheti a Cseh-Szlovák Föderáció fejlődését. Az SNS úgy vélte, hogy a nyilatkozat elfogadása után Szlovákia láthatóbbá válik külföldön.
A nyilatkozat jóváhagyását Milan Kňažko, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese is kiemelte, aki szerint annak már korábban meg kellett volna születnie.
Az elfogadásában azonban akkor még nem a csehszlovák kölcsönösség végét látta, ellenkezőleg a csehek és szlovákok közötti kiegyensúlyozott jó partnerségi kapcsolatok kezdetét.
Peter Weiss, aki akkoriban a parlament első alelnöke és az SDĽ elnöke volt, rámutatott arra az esélyre, amelyet Szlovákia a nyilatkozat elfogadása után kapott.
Václav Klaus akkori cseh kormányfő akkoriban azt nyilatkozta, hogy a nyilatkozat parlamenti elfogadása várható volt, ami formai és jogi szempontból nem jelent államcsínyt.
A Szövetségi Nemzetgyűlés első alelnöke, Filip Šedivý a nyilatkozat elfogadása után kijelentette, hogy az alapvetően semmit sem jelent. Mint mondta, kérdéses, hogy mik lesznek Szlovákia további lépései.
Šedivý attól tartott, hogy a következő aktus Szlovákia nemzetközi jogi személyiségének kinyilvánítása lehet, ami szerinte a közös állam végének kezdetét jelenti.
František Mikloško már akkor egyértelműen kijelentette, hogy a Cseh-Szlovák Föderáció szétesik. A Kereszténydemokrata Párt a cseh-szlovák szövetség összeomlásának egy újabb megnyilvánulásaként értelmezte Václav Havel szövetségi elnök bejelentett lemondását is. Az ugyanis közvetlenül a nyilatkozat elfogadása után bejelentette, hogy 1992. július 20-án 18.00 órakor lemond Csehszlovákia köztársasági elnöki posztjáról. Mečiar úgy reagált, hogy Havel lemondását már régóta várták.
