Gubík László: Nincs irányváltás, a magyar érdekeket követjük
Jogos a kritika, hogy a jelöltállítás nem tükrözi a meghirdetett korszakváltást? Alkalmas téma lehet a mozgósításra a magyar iskolák melletti kiállás? Továbbra is prioritás, hogy a Magyar Szövetség önállóan induljon a parlamenti választásokon? Milyen eredményekre lesz leginkább érdemes figyelni október 24-én? Gubík Lászlót, a Magyar Szövetség elnökét kérdeztük.
Zömében tapasztalt, helyben beágyazott jelöltekkel vág neki a Magyar Szövetség az októberi megyei választásoknak. Emiatt több kritika is érte a pártot, hogy a jelöltállítás nem tükrözi a Gubík László elnöki programjában meghirdetett korszakváltást. A pártelnök a Ma7 közéleti magazinműsorában, a Nézőpontban a kritikus véleményekre reagálva elmondta, az önkormányzati választás kampánya az elmúlt négy év sikereire és a legutóbbi voksolás eredményeire épít. A párt belső mérései azt mutatták, a magyar választók jelentős része még mindig nincs teljesen tisztában azzal, mi mindent köszönhetnek a megyei képviseletnek. Gubík hangsúlyozta,
a mieink pedig eközben futószalagon szállították az eredményeket: orvosi rendelőktől, középiskolákon át a másodosztályú utakig és sorolhatnám. Nekünk most az a dolgunk, hogy bemutassuk ezeket az eredményeket”.
Elmaradt a korszakváltás?
A pártelnök hozzátette, „az eredmények bemutatásához a leghitelesebbek azok a helyi politikusok, akik azokat elérték. Ha valaki adott esetben a korszakváltást hiányolta, annak azt tudom mondani, én magam is jobban örültem volna, ha a korszakváltás jobban érvényesül, de elfogadtam a realitásokat. Látom azt is, hogy az önkormányzati választásoknak a természete és a pártlogika is azt kívánja, hogy a helyhatósági voksolásnak ilyen felállásban fussunk neki. Szerintem minden feltétel és lehetőség adott arra, hogy hasonlóan jó eredményt érjünk el, mint négy éve”.
Gubík leszögezte,
mindez nem azt jelenti, hogy a korszakváltás ne folytatódna országos szinten a parlamenti választások előtt. Viszont ez egy következő fejezet, most maradjunk október 24-énél, amikor az ismert politikusok, kiegészítve tehetséges fiatalokkal, ott vannak minden egyes járásban. Én pedig, ahogy eddig is, járom az országot, az összes régiót, segítve a jelöltjeinket”.
Mivel járhat a magyar–magyar verseny?
Több régióban magyar–magyar verseny lesz a megyei mandátumokért. Így jogos a kérdés, a versenyfutás nem veszélyezteti a közösségi képviseletet? A pártelnök erre úgy reagált, „minél több a magyar jelölt, annál inkább többesélyes a választások kimenetele, ezt nehéz lenne matematikailag vitatni. Ugyanakkor ez a teljesítményük fokozására is sarkallhatja a jelöltjeinket, tehát ebben akár lehetőséget is láthatunk. Még jobban meg kell küzdeni egy-egy faluban vagy járásban a magyar emberek bizalmáért. Ha a függetlenek elcsennek tőlünk egy-egy helyet, amit ne zárjunk ki, akkor nem marad más, mint az egyetlen magyar párt frakciójában tárt karokkal várni őket”.
Gubík hozzátette, "ha egy erős megyei frakcióval tudtunk eredményeket felmutatni, akkor ebből az is következik, ha a pozsonyi parlamentben is ott lesz a képviseletünk, akkor még hatványozottabban tudunk majd eredményeket elérni. Tulajdonképpen itt kapcsolódik össze a megyei választások kampánya a jövő évi parlamenti választásokkal.
Nagyszombat és Nyitra megyében sikerült elérni, hogy a rendelkezésre álló források fele-fele jutott a megye északi és déli részére úgy, hogy körülbelül húsz százalékos a magyarság aránya. Ennél jobban szemléltetni aligha lehet, mit jelent a magyar képviselet megyén vagy országos szinten, hiszen, ha megnézzük az uniós, vagy általában a kormányzati források elosztását, az arány kilencven a tízhez az északi régiók javára. A megyei példa mutatja, ezt kellene országos szinten is kiegyensúlyozni. Ennyit jelent a magyar képviselet, persze hozzáértő emberek is kellenek. A megyékben azért indítjuk a legtapasztaltabbakat, hogy ez a munka folytatódjon”.
Hogyan küzdhető le a magyar választók passzivitása?
Az elmúlt választásokon a magyar politikum Achilles-sarka volt a választók passzivitása. Adódik a kérdés, hogyan küzdhető le ez a közöny? Gubík válaszul hangsúlyozta, „nehezen tudok elképzelni ennél erősebb motivációt a magyar választók irányába: azért küzdünk, hogy a pénz délre jöjjön, ne északra. Ez a lehető leggyakorlatiasabb célkitűzés, de ha a nemesebb célokat tekintjük, amilyen az önbecsülésünk vagy most a magyar iskolák melletti kiállás, ha az erkölcsi iránytűnk a helyén van, szintén olyan súlyos témák, amelyeknek az urnákhoz, vagy akár az utcára kellene vinnie az embereket”.
A pártelnök hozzátette,
az iskolák melletti kiállás kapcsán kettős feladata van a Magyar Szövetségnek. Egyfelől szakmailag kell felkészülnünk, a szakértőket tömörítő Oktatási Műhely számos javaslatot dolgozott ki az elmúlt másfél évben. Látva a születésszám csökkenését, abban mindenki egyetért, hogy valamiféle racionalizációra, optimalizációra szükség van az intézményhálózat tekintetében. Ugyanakkor a reform során a nemzetiségi és a regionális szempontokat is érvényre kellene juttatni – erre vonatkoztak az Oktatási Műhely konkrét javaslatai”.
Gubík emlékeztetett, „sajnos azt tapasztaltuk, hiába fogalmaztuk meg a javaslatokat, azokat az oktatási tárca nem vette figyelembe. Magyarán, ha szakmailag nem értünk el eredményt, akkor társadalmi összefogással, nyomásgyakorlással kell eljutni a célhoz. Egészen biztosan hallatni kell a hangunkat, mert a tét nem kisebb annál, hogy bele tudunk-e szólni abba a folyamatba, ami a magyar iskoláink fennmaradását döntően befolyásolja. Minden ilyen vita oda vezet, hogy nem lehetséges megnyugtató megoldás anélkül, hogy megszületne a magyar közösség helyzetét rendező jogállási törvény és a jogszabályok által biztosított önálló nemzetiségű iskolahálózat”.
A pártelnök elmondta, „ha az iskoláink melletti kiállással sikerülne megközelítenünk a kilencvenes évek társadalmi összefogását, elégedett lennék, tekintve, hogy a magyar közösséget egyelőre kevésbé mozgatja meg az iskoláink jövőjét fenyegető veszély, mint három évtizede. Ezzel együtt is azt gondolom, ha ebben a közösségünk számára húsbavágó kérdésben nem sikerülne társadalmi összefogást teremteni, arra úgy kellene tekintenem, hogy az a felvidéki politikum és személyesen az én felelősségem is”.
Irányváltás történt az országos politikában?
A magyar választókat élesen megosztja, melyik szlovák párt szövetségét kellene keresni. A PS-szel folytatott egyeztetések komoly kritikákat váltottak ki a párt táborában. Gubík erre úgy reagált
az országos politikában nincs irányváltás – egyetlen irány van, az a magyar irány. Ezt mondtam el, amikor elnökké választottak, és ugyanezt gondolom most is. Csakis ügyek mentén szabad és érdemes politizálni. Részemről ez az irány egy millimétert sem tolódott el sem jobbra, sem balra. Sokan félreértelmezték, amikor a PS-szel tárgyaltunk, de a sor folytatható lenne számos egyéb párttal, amelyekkel az elmúlt hónapokban, években szintén egyeztettünk, csak ez valamiért nem vetett akkora hullámokat”.
A pártelnök emlékeztetett, „a Gombaszögi Nyári Táborban Michal Šimečka oldalán is nyomatékosítottam, miközben ügyek mentén a 13 pontunkról egyeztetünk, szó sincs koalícióról, közös indulásról, pláne nem az ő listájukon. Sőt azt is hozzátettem, ha nincs jogállási törvény, részünkről még a választásokat követő együttműködés sem elfogadható. Innentől fogva vagy elhiszik az emberek, mit mond a pártelnök, vagy a vágyaiknak és a félelmeiknek hisznek. Vagyis, újra hangsúlyozom, nincs irányváltás, a magyar érdekeket követjük. A kör azzal zárul be, hogy a legnagyobb kormánypárt a nemzetiségi jogok bővítésének kategorikus kizárásával és a lex Benešsel – gondolom, nemcsak az én szememben – leszerepelt“.
Ha a magyar közösség megosztott, jogos a kérdés, kifizetődő-e, hogy a Magyar Szövetség önállóan induljon a parlamenti választásokon. Gubík erre úgy reagált, hogy „a Magyar Szövetség önálló indulása a parlamenti választásokon továbbra is prioritás, erről az Országos Tanács határozatot is hozott. Nagyon korai még bármilyen más alternatíváról beszélni. Még mindig ott van a kritikus tömeg – a magyar–magyar testvérháborúból kiábrándultak, a tartósan külföldön vagy vegyesházasságban élők, akik korábban a magyar pártra szavaztak, a fiatalok, akik körében gyengén áll a Magyar Szövetség – akiket, ha sikerül megszólítanunk, az parlamenti belépőt ér.
Ne legyünk kishitűek, még mindig vagyunk elegen ahhoz, hogy ne kelljen más alternatívában gondolkodni, hanem a magyar politikum talpraállításában. Ennek kell, hogy egy löketet adjon az önkormányzati választások eredménye október 24-e után“.
Mire érdemes leginkább figyelni a választási estén október 24-én?
Gubík elmondta, „az önkormányzati és a parlamenti választás összefügg, de másik pálya. Ha csak az önkormányzati választásokból indulnánk ki, Igor Matovičnak esélye nem lenne a parlamentbe jutásra, hiszen a pártja alig indít jelölteket október 24-én. Más a pálya, más a logika. A parlamenti választásokon más lesz a hadrend és a stratégia is, de a két választás mégiscsak összefügg. Lesz egy megmérettetés, lesznek számok, statisztikák, kialakul egy sorrend a pártok között”.
A pártelnök hozzátette,
az én szememben akkor számít sikeresnek a szereplésünk október 24-én, ha a pártok versenyében a megyei és a települési önkormányzatokban is felférünk a dobogóra. Parlamenten kívüli párttól szerintem ez több mint tisztességes eredmény, vagyis magasra tettük a lécet. A másik szempont, hogy a megyékben Pozsonytól Kassáig kormányon kell maradjunk – jelenleg mind az öt déli megyében ott vagyunk a kormányrúdnál. Ezt meg kell őriznünk, hogy tudjuk folytatni az embereket segítő munkát.
Úgy gondolom, október 24-én az eredményes szereplés legfontosabb mércéje az emberek megszólítása, a választási részvétel. Ezt már összekötöttük a párton belüli átszervezésekkel is. Az Országos Tanács arról is határozatot hozott, ahol nem képesek úgy mozgósítani, mint négy évvel korábban, ott biztosan friss erőket kell bevonni a parlamenti választásokra.”
A cikk a Nézőpont szeptember 7-i műsorában elhangzott beszélgetés szerkesztett átirata.
Megjelent a Magyar7 2026/37. számában.
