Gubík László: Mi a jelenben élünk, nem a múltban... - VIDEÓ
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke is beszédet mondott a péntek esti pozsonyi tűntetésen, amelyet a Köz. ügy elnevezésű aktivista csoport szervezett, s ahol a felvidéki magyarság újfent hangot adhatott a nemtetszésének a Btk. elfogadott módosítása kapcsán.
A pártelnök hangsúlyozta: "Mi a jelenben élünk, nem a múltban, és a történtek értékelését alázattal át is engedjük a történészeknek. Az elnöki dekrétumok megszületésének és a csehszlovák, majd cseh és szlovák államiságát tényét nem vitatjuk és nem kérdőjelezzük meg. Tényekkel vitatkozni egyébként sem lehet. De egy dolgot nem engedünk. Nem engedjük, hogy a rosszul értelmezett nemzetállam szellemisége tönkretegye a jövőnket, és nem hagyjuk, hogy mi újra ártatlanul vádlottakká váljunk.
Nem vagyunk bűnösök, ha követeljük az újkori földrablások leállítását és a kárvallottak kárpótlását."
A felszólalás teljes szövege alább olvasható:
Isten éltesse a bátor magyar fiatalokat és minden jóérzésű szlovák polgárt!
Pozsony Fő tere ma délután nem csak a turistáktól, hanem az igazság kimondásától is hangos.
Köszönet a Magyar Szövetség nevében is mindenkinek, aki a zord januári időben az
önbecsülés és jogbiztonság melletti kiállást választotta az otthon melege helyett.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tegnap Ótátrafüreden jártam. Gyönyörű hely, teli kontrasztokkal, ahol lüktet a történelem. Az
egyik oldalon a békéért és a magyar-szlovák együttélésért a Grand Hotel melletti templomban
imádkozó Esterházy János, aki hiába menti zsidó és lengyel életek százait, ő háborús bűnös,
tehát vesznie kell. Az életének is és az emlékének is.
A másik oldalon a kassai kormányprogram kihirdetése után itt megszálló Edvard Benes, aki
háborús győztes, tehát megengedheti, hogy büntetlenül tönkretegye németek millióinak és
magyarok százezreinek az életét.
Drámai ellentmondás, amelyet nem hagytunk magunk mögött a 20. században, hanem
áthoztunk magunkkal a jelenbe.
De hogy ne csak mindig Esterházy életén keresztül mutassam be a felvidéki magyar sorsot,
most segítségül hívom egyik legnagyobb kritikusát és szellemi ellenfelét, Fábry Zoltánt, a vox
humana megtestesítőjét.
A vádlott megszólal:
“Életemet tiltó rendeletek keretezik. Kivételek nem tűretnek, és nem számítanak. Tíz igaz
nem lehet száz bűnös felmentvénye, de a másik oldalon ugyanakkor kilencven bűnös a tíz
igaz erényéből élősködik. Győzők vannak és legyőzöttek! Örök törvény. Háborús törvény:
embertelen törvény. Vae victis!
A legyőzöttek csoportjába tartozom újra: magyar vagyok. A legmélyebb
megalázottság fokáról, nyelvfosztottan, szóbénítottan kiáltok hozzátok,
szabad emberek, írók és írástudók, kiknek némasága már feloldódott. Tanúk helyett vádlottak
lettünk.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi a jelenben élünk, nem a múltban, és a történtek értékelését alázattal át is engedjük a
történészeknek. Az elnöki dekrétumok megszületésének és a csehszlovák, majd cseh és
szlovák államiságát tényét nem vitatjuk és nem kérdőjelezzük meg. Tényekkel vitatkozni
egyébként sem lehet.
De egy dolgot nem engedünk. Nem engedjük, hogy a rosszul értelmezett nemzetállam
szellemisége tönkretegye a jövőnket, és nem hagyjuk, hogy mi újra ártatlanul vádlottakká
váljunk.
Nem vagyunk bűnösök, ha követeljük az újkori földrablások leállítását és a kárvallottak
kárpótlását.
Nem vagyunk bűnösök, ha követeljük a Földalap és az Erdővállalat nyerészkedő praktikáinak
kivizsgálását.
Nem vagyunk bűnösök, ha követeljük a mindezt lehetővé tevő törvényerejű rendeletek
hatályon kívül helyezését.
Nem vagyunk bűnösök, ha fontos számunkra a jogbiztonság, és a személyre szabott törvények
helyett igazságos és végrehajtható jogszabályokon alapuló államban szeretnénk élni.
Nem vagyunk bűnösök, ha kiállunk a szólás-és kutatás szabadsága mellett, és visszautasítjuk
a szájkosarat.
Nem vagyunk bűnösök, ha kimondjuk, hogy ebből az országból hiányzik 100 ezer kiűzött
magyar, akiknek tudása és munkája ma gazdagabbá tehetné Szlovákiát.
Nem vagyunk bűnösök, ha követeljük a kollektív megbélyegzés elítélését és egy kölcsönös,
konkrét bocsánatkérésre alapozott történelmi megbékélést, amelyre máshol is van példa, hát
pont két testvérnép, a szlovák és a magyar között ne születhetne meg?
A Magyar Szövetségben tisztában vagyunk azzal, hogy az embereket elsődlegesen az
emelkedő árak, a kórházi várólisták, a gyér közlekedési kapcsolatok érdeklik. Békében és
jólétben szeretnének élni. Csak hogy boltba, kórházba és autóbuszra is csak felemelt fejjel
érdemes járni, mi pedig mindkettőért síkra szállunk: a jólétért és az önbecsülésért egyaránt.
Ehhez kínáljuk szövetségünket, és ehhez kérjük bizalmukat, hogy programunkat a
legmagasabb szinten is képviselni tudjuk.
Ma újra Fábry hangjára, a vox humanara van szükség. Mi, felvidéki magyarok ezt az emberi
hangot tudjuk a legőszintébben ajánlani a szlovákiai közéletnek. Partnereink pedig azok
lesznek, akik ezt a hangot hajlandóak meghallani, megérteni és velünk együtt egy 21. századi
társadalmat építenének a 20. századi reflexek hátrahagyásával.
Isten minket úgy segéljen!
