Gubík László és egy helyét kereső agresszív veterán a nyitrai zsinagógában
Segítenek a magyarok az ellenzéknek választást nyerni? – ezzel a címmel került sor egy hét eleji politikai talkshow-ra Nyitrán, az egykori zsinagóga korhűen restaurált épületében. Nem véletlenül írunk talkshowt, hiszen a rendezvény szervezői 15 eurós belépőjegyet kértek minden érdeklődőtől. Akik esetleg később az interneten is látni szeretnék a műsort, annak újabb öt eurót kell fizetnie, azaz egy politika iránt érdeklődő házaspár egy gyermekkel már ki tud jönni, pontosabban be tud menni egy ötvenesből. Nem véletlenül mondják, hogy a politika úri huncutság.
A huncutság folytatódott a falakon belül is, hiszen a program nem a címben meghirdetett magyar – ellenzéki együttműködés lehetőségeiről szólt, hanem elsősorban a belügyminiszterként, titkosszolgálati főigazgatóként, de akár kisebbségi szakértőként is elhelyezkedni kívánó Hamran Štefan próbajátéka volt, amelyet kísérete körében megtekintett az őt leigazolni készülő Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt elnöke, Branislav Gröhling is. A SaS már megelőlegezte a bizalmat a több évtizedes karhatalmi szolgálatban álló, később rövidebb ideig az országos rendőrparancsnoki posztot is betöltő Hamrannak, és néhány hónapja egyik parlamenti képviselőjük mellett adott neki több mint ezer eurós asszisztensi pozíciót, amelyre az egykori, nemzetközi szinten is jegyzett karhatalmi vezetőnek nyilván szüksége is van, hiszen a szociális biztosítónál mind a mai napig tartozása van, illetve ahogy az egykori főrendőr a nyitrai találkozón elmondta, négy jelzálogkölcsönt is fizetnie kell.
A beszélgetés másik résztvevője a magyar párt, a Magyar Szövetség elnöke, Gubík László volt, aki már az első kérdésnél meglepődhetett, hogy a beszélgetés témája nem a magyarok és az ellenzék esetleges együttműködése lesz, hanem konkrétan az ő személyét veszik célba.
Az első kérdés így hangzott: Visszakapta már a szlovák állampolgárságát, Gubík úr? Majd a két műsorvezető (Richard Dírer és Marek Vagovič) azon poénkodtak, vajon az alkotmány preambulumából kellett-e felelnie, vagy kellett-e Szlovákiának esküt fogadnia. Sajnos, arról megfeledkeztek, vagy talán nem is tudták, hogy Gubík éppen Szlovákia jogrendjének az áldozataként vált állampolgári jogfosztottá. Ezután következett a hosszú szolgálati státusz után a polgári világban a helyét kereső veterán rendőr beszámolója, aki az őt anyagilag megkárosító Robert Fico kormányfő és Robert Kaliňák belügyminiszter vezette kormány pártjaival szemben azóta szent háborút hirdetett és mindenkitől elvárja, hogy hozzá hasonlóan kijelentse, a koaíciós pártokkal egy tapodtat sem.
Mivel ilyen kijelentést Gubíktól még egyszer sem hallott, ezért elmondott egy betanult szöveget, amely magában foglalta szinte az összes, az interneten fellelhető, Gubíkkal kapcsolatos mocskolódó állítást.
Az est során nyilvánvalóvá vált, az SaS-ben immár mindenhatónak tartott Gröhling kegyeinek az elnyeréséért mire képes akár egy régi, jónevű különleges rendőr is. Beszélgetőpartnerét kimondottan lenéző hangnemben emlegetve egyre inkább az az érzés alakulhatott ki a nézőben, hogy csak azoknak az elveknek van létjogosultsága, amelyeket Hamran vall és ahhoz kell igazodni, sőt, ami ennél is riasztóbb, Hamran egy idő után már nem politikai ellenfélnek, hanem ellenségnek tekintette a Magyar Szövetség pártot, s kijelentette, hogy egy akna, amely óriási rizikót jelent.
Ez nyilván érinti a pártra szavazó mintegy 130 ezer magyar választót is, de Hamran a nemzetpolitikát érintően is képben van, s elmondta, hogy bár eddig nem foglalkozott kisebbségi kérdésekkel, biztos benne, hogy hogy ha elkezdené, jobban csinálná, mint „itt ezek”.
Gubík László a legjobb megoldást választotta az egykori főrendőr vádaskodásaival szemben, nem viszonozta azokat, bár egyszer próbát tett, vajon beszélgetőpartnere nem áll-e a Dunning-Krüger hatás alatt és túlzott magabiztossága vajon nem a kevés tudásból ered-e? Hiszen gyakran előfordul, hogy minél kevesebbet tud valaki egy területről, annál magabiztosabban nyilatkozik arról. Mindenesetre a kisebbségi nyelvi jogokkal kapcsolatosan Hamran kijelentette, hogy azok szlovákiai szabályozása kimondottan nagyvonalú.
A magyar párt elnöke még tett egy próbát, hogy bemutassa, a politizálást és a politikát másként fogja fel és rákérdezett, hogy ha már vitapartnere olyan vehemensen emlegeti a Fico-Pellegrini kettőssel való együttműködést, „kollaborálást”, akkor mondjon már erre pár példát. Ahogy várható volt, vitapartnerétől válasz nem érkezett.
És így ment ez egész este, fejenként tizenöt euróért. Vajon egy új Slota-született? Vagy lehet, hogy Hamran István egyszer majd rájön, hogy vannak emberek, akiknek más a prioritás listájuk, mint az övé, és hogy nekik ugyanúgy helyük van a nap alatt. Vagy majd egyszer, ha lesz szabadideje, utánaolvas annak, hogy Nyitra megye, ahol a beszélgetés zajlott, mostani állapotában a szlovákiai magyarság széttördelésének és politikai meggyengítésének az egyik fő helyszíne és eszköze, ahol a magyar felirat már csak az évszázados, a zsinagóga falain is olvasható szövegekben maradt meg?
Örüljünk minden magyar sikerének, még ha minden magyar nem is tesz így, kívánjunk Hamran Istvánnak sok sikert, hogy fejlessze magát a kisebbségi jogokban is, de főképpen, hogy tudatosítsa, a közélet már nem a csuklyás kommandó terepe, itt az embereknek van arcuk és önálló egyéniségük.
Más-más a preferenciájuk, és különbözőek az érzéseik és az érdekeik, és sokszor nem ugyanarra a pártra szavaznának mindannyian. Olyan már volt és nem kívánjuk, hogy újra az legyen.
