Gubík László elmondta, miért Felvidék a Felvidék
Az utóbbi időben mintha a szlovák tömegtájékoztatókat is jobban érdekelné, hogy mi történik a felvidéki magyarok soraiban. A Pluska.sk-n fut'Teraz takto c. műsor szerkesztő-riportere, Anna Žitná a Magyar Szövetség elnökével, Gubík Lászlóval folytatott egy háromnegyedórás beszélgetést a pártról és azokról a problémákról, amelyek most a Beneš dekrétumok kapcsán felvetődtek.
Elöljáróban el kell mondani, hogy a műsorvezető mindenképpen igyekezett a különböző megnyilvánulásokból olyan következtetéseket levonni, mintha a Magyar Szövetség a liberális Progresszív Szlovákiával, a konzervatív Fidesszel és az olvashatatlan programú Tisza Párttal egyszerre igyekszik nyilvánosan fellépni és mintha velük lenne szövetségben is. Sajnos a kérdések alapján a hallgató kénytelen volt arra a következtetésre jutni, hogy a hölgy nemcsak felületesen ismeri a témát, hanem még elfogult is.
Eleinte még azt sem tudta megállni, hogy ne szóljon bele Gubík mondataiba, noha erre ígéretet tett. Igyekezett a saját nézeteit és véleményét beszélgetőtársára ráerőszakolni és hosszú ideig nem tudta elejteni azt a felvetést sem, hogy a Magyar Szövetség azzal, hogy a PS-szel egy helyen tüntetett a jelenlegi szlovák kormány bizonyos döntései ellen, már azt is jelezte, hogy a liberálisok szövetségese. Gubík László folyamatosan hangoztatta, hogy ő egy konzervatív gondolkodású ember, akinek határozott véleménye van a dolgokról és politikusként a felvidéki magyarok politikai és gazdasági érdekeit tartja szem előtt.
Žitná asszony azzal is „meggyanúsította” a Magyar Szövetséget, hogy megnyitotta a Beneš dekrétumok témáját és képtelen volt megérteni, hogy ezt közvetett módon tulajdonképpen a Szlovák Földalap nyitotta meg azzal, hogy 80 évvel a kollektív bűnösséget kimondó intézkedések meghozatala után földterületeket konfiskált el – éppen a dekrétumok szellemében – azoknak az örököseitől, akiket annak idején „elfelejtettek” megbüntetni.
Sajnos arról nem sok szó esett – még ha Gubík László tett is próbát a kérdés megnyitására –, hogy a Beneš dekrétumokkal kapcsolatos kérdésfelvetés is már büntetendő cselekménynek minősül a legutóbb elfogadott törvénymódosítás szerint, tehát messzemenően sérti az egyetemes emberi jogokat és a véleménynyilvánítás szabadságát.
A dekrétumokról tervezett konferencia kapcsán Gubík megjegyezte, hogy szlovák történészeket is felkértek közreműködőknek, illetve előadóknak, de ők ezt elutasították. Ez a téma – úgy tűnik – nagyon kínos, elvégre Szlovákia ma a II. világháború győztes államaként igyekszik prezentálni magát és a dekrétumok alapján is jogot formál erre, miközben azok embertelen következményeiről nem hajlandó beszélni sem.
Nem szeretnénk következtetéseket levonni arról, hogy egy szlovák néző milyen képet alakíthatott ki e beszélgetés nyomán a kisebbségek helyzetéről, a szlovák-magyar államközi kapcsolatokról és a Beneš dekrétumok körüli pengeváltásokról, de még a legjobb szándékú igyekezet ellenére is kénytelen az ember egyfajta csőlátásról és tájékozatlanságról beszélni. A napi politikai kavargásban pedig aligha sikerül olyan párbeszédet folytatni, amely tisztázhatná a legfontosabb kérdéseket.
