Górcső alatt a népszámlálás roma eredményei
A 2021-es népszámlálás eredményeit kontextusba helyező cikksorozatunk legújabb részében egy a felvidéki magyarság szempontjából is kiemelt fontosságú témával foglalkozunk: a roma közösség népszámlálási eredményeivel.
Lássuk először a puszta adatokat: 2021-ben roma nemzetiségűnek 67 179 állampolgár vallotta magát – mindannyian első helyen. Második nemzetiségként érdekes módon jóval többen, 88 985-en választották a romát, a nehezen definiálható roma anyanyelvet pedig 100 526-an jelölték meg. Mielőtt megpróbálnánk értelmezni ezeket az önmagukban keveset mondó számokat, nagyon röviden a korábbi népszámlálások eredményeiről is érdemes szólni. Az első szlovákiai népszámláláson, 1991-ben mindössze 75 ezer ember vallotta magát roma nemzetiségűnek (ennek okairól később), tíz évre rá majdnem 90 ezren, 2011-ben pedig 105 ezren (roma anyanyelvet ebben az évben 122 ezren jelöltek). Ezek az adatok azért is érdekesek, mert minden jel szerint jóval több cigány ember él Szlovákiában, számuk, forrásoktól függően, mintegy 350-450 ezer közé tehető. Ezt az általunk megkérdezett szakértők is megerősítették.
Ravasz Ábel, a Fico-, majd a Pellegrini-kabinet romaügyi kormánybiztosa, a Bél Mátyás Intézet vezetője elmondta, a legutoljára 2019-ben megjelent Roma Közösségek Atlasza szerint 450 ezerre tehető a roma kisebbség lélekszáma. A romák szempontjából a szakértő szerint felemás eredménnyel zárult a népszámlálás, alig 150 ezer ember vallotta magát romának, holott a szlovákiai cigányság lélekszáma ennek nagyjából háromszorosa.
Másfelől a 156 ezres szám így is magasabb, mint a tíz évvel korábbi.
A valós számok és a népszámlálás eredménye közötti különbség oka a cigányság és a népszámlálások furcsa viszonyában keresendő – hangsúlyozta Ravasz. A rendszerváltás előtt szociokulturális csoportként tekintettek a romákra, a népszámlálási kérdőíveken nem is lehetett roma nemzetiséget feltüntetni, legfeljebb a kérdezőbiztosok maguknak megjelölték a lap sarkán, ha épp egy roma emberrel beszéltek. Ravasz szerint mindmáig érezhető, hogy a szocializmusból hozott örökség miatt számos roma nem vállalja nemzetiségét, ez az oka a népszámlálási adatok és a valóság között mutatkozó óriási különbségnek. Egy másik probléma, hogy a legtöbb szlovákiai kisebbségtől eltérően a romák egy jelentős részének nem roma az anyanyelve - magyarázza Ravasz - a szlovákiai cigányság mintegy 50-60%-a beszélheti csak.
A helyzet még bonyolultabb a magyar romák esetében, hiszen köztük rengetegen vannak, akik pontosan tudják, hogy nyelvi jogaik a magyar nemzetiség megjelöléséből származtathatóak.
Ezen kívül van egy egyszerű nyelvi logikája is a dolognak. „Mivel ezek az emberek magyar romának vallják magukat, így értelemszerű, hogy első helyen a magyar és második helyen a roma nemzetiséget jelölik.” – mondja Ravasz, hozzátéve, hogy ilyen körülmények mellett szerinte felesleges azon morfondírozni, ki jelölt első és ki második helyen roma nemzetiséget. Annak kell örülni, hogy a „különböző társadalmi nyomások ellenére is megvallják a nemzetiségüket” - mondja.
Érdekes kérdés, hogy abból a 90 ezer emberből, akik második helyen roma nemzetiséget jelöltek, hányan választották első helyen a szlovákot, illetve a magyart. Erre egyelőre képtelenség válaszolni, ugyanis a statisztikai hivatal, bár ezek az adatok rendelkezésre állnak, még nem hozta őket nyilvánosságra. Ravasz szerint ígéret már van, de azt nem tudta megmondani, mikor hozzák nyilvánosságra az adatokat. Mint mondja, különösen Dél-Gömörben lehet számítani arra, hogy jelentős roma-magyar, illetve magyar-roma kisebbséget mutatnak majd a számok. A kapcsolat ugyan nem automatikus, de Dél-Gömörben több településen is megfigyelhető, hogy a magyarság aránya a magukat magyarnak valló romák miatt lett igen magas. Itt az önkormányzatok és aktivisták áldásos munkájának köszönhető ez a magas arány, Ravasz szerint több civil szervezet is azon dolgozott a régióban, hogy a romák vegyenek részt a népszámláláson és vállalják magyarságukat. Nem volt könnyű dolguk, hiszen számos közösséget alig-alig lehetett csak bevonni a cenzus digitális szakaszába, sokfelé, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, kérdezőbiztosok segítségével vettek részt a folyamatban.
Érdekes tény, hogy a Rimaszombati és a Losonci járásban is úgy nőtt a magyarság aránya (3,58, illetve 0,38%-kal), hogy közben csökkent az összlakosság.
Ez arra enged következtetni, hogy a fiatal, mobilisebb lakosság, nemzetiségtől függetlenül elvándorol, ugyanakkor a kevésbé mozgékony, de magyarságát vállaló cigányság lélekszámának emelkedése kompenzálja mindezt. Bár Ravasz szerint az elméletnek lehet létjogosultsága, de egyértelműen nem jelenthető ki, hogy a növekmény kizárólag a magyar romáknak köszönhető. Ráadásul, mondja, a helyzet eléggé ambivalens, hiszen egyfelől jó, ha nő a magyarság aránya, másfelől ugyanakkor, és ez látszik az elvándorlásból is, a régió elszegényedése nem állt meg.
A téma kapcsán kikértük Hudár Zoltán magyar roma pedagógus, romaügyi aktivista véleményét is. Hudár beszélgetésünk elején kihangsúlyozta, demográfiai állításokat nem szeretne tenni, hiszen nem ez a szakmája, ugyanakkor a roma közösség tagjaként szolgálhat néhány releváns információval. Elsőként azt emelte ki, hogy tévútra vezethet, ha hasonló szemmel próbáljuk meg értékelni a roma közösséget mint a magyart, a számadatok összehasonlításából igyekszünk érvényes következtetéseket levonni.
– magyarázza.
Szerinte nem szerencsés sem a magyarság, sem a romaság esetében összeadni az első és a második nemzetiség számait, ugyanis eltérő identitásokról van szó. Megerősítette viszont, hogy a roma közösség lélekszáma biztosan közelebb van a 3-400 ezerhez, mint a 150 ezerhez. Saját, nem hivatalos adatai alapján valahol 300 ezer és félmillió között lehet a szlovákiai cigányság lélekszáma.
Hudár egy különösen érdekes dologra is felhívta figyelmünket. Azt mondja, sok magyar roma lehetett, akik nem tudtak különbséget tenni az állampolgárság és a nemzetiség között.
Több ezren lehetnek, akik emiatt első helyen szlovák nemzetiséget jelöltek és vagy egyáltalán nem, vagy csak második helyen jelölték a roma vagy magyar nemzetiséget. Hudár gömöri romaként megerősítette azt a feltételezést, hogy számos településen a roma közösségnek köszönhetően maradhatott magas a magyarság aránya.
Ugyanez figyelhető meg más környékbeli településeken is, például Nemesradnóton vagy Baracán, de a régió nagyobb városaiban, Füleken és Rozsnyón is – magyarázza, hozzátéve, hogy tudomása szerint sok magyar roma második helyen sem jelölte a roma nemzetiséget. Mindezzel együtt Hudár is rendkívül fontosnak tartja, hogy a lehető leghamarabb adják ki a második nemzetiségre vonatkozó részletes statisztikákat, mert releváns következtetéseket csak ezek fényében lehet majd levonni. Írásunk végén érdemes szó szerint idéznünk Hudár Zoltánt azzal kapcsolatban, mit gondol a magyar-roma kettős identitásról:
A fentiekből is látszik, mennyire fontos, hogy a felvidéki magyar politikum képes legyen megfelelő határozottsággal és számukra is releváns üzenetekkel megszólítani a magyar romákat. Elég átböngészni az adatokat és minimális helyismeret mellett belátható, számos településen a magukat magyarnak valló romák biztosítják a magyar nyelvi jogokat, őrzik a magyar nyelvet és több-kevesebb sikerrel a magyar kultúrát is. Megfelelő program és munka nélkül elvárni, hogy ezek az emberek majd rendszeresen a magyar pártra szavaznak, hiba lenne. A népszámlálási adatok viszont megfelelő szakmaisággal elemezve kiváló alapot képeznek egy hatékony romaügyi programhoz, már csak a munkát kell elvégezni!
