Füleken jártak Kotleba emberei
A tavaly májusban nagy visszhangot kiváltó gyűlésük után a hét végén ismét Füleken jártak a Marian Kotleba alapította Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS ) emberei. A közönségtalálkozónak titulált választási gyűlés stílszerűen a Szabadság téren zajlott, baljósan emlékeztetve az embereket arra, hogy ma, Szlovákiában ezt is lehet.
A párt zöld-fehér színű autója a vasúti átjáró mellett már órákkal a kora esti gyűlés előtt farkasszemet nézett a város fölé emelkedő várral, s a forgalmas kereszteződésnél emlékeztette a polgárokat, este a városban lesz talán maga a pártelnök, Marian Kotleba is.
Fülek egy kényszerűen nyugodt nógrádi kisváros, ahol a rendszerváltás előtt még több ezer embert foglakoztató fémipari üzem működött.
A Kovosmalt üzem leépülése – sokak szerint szétlopása – jelentős társadalmi feszültségeket eredményezett. A megfelelő munka és bérezés hiánya az egyik oldalon; s az ezzel szemben álló folyamatosan növekvő és az élet minden területére kiterjedő fizetési kötelezettségek ideális keretet nyújtanak arra, hogy a rendszerváltozás után immár harminc évvel elégedetlenséget fogalmazzanak meg a leggyengébb szociális státusú emberek.
Valamint azok is, akik úgy érzik, hogy a társadalmi igazságosságot az éppen uralkodó politikai csoportok csak addig tartják fontosnak, amíg hatalomra nem kerülnek. Szóval ideális helyzet arra, hogy a rend, a fegyelem és a figyelem jelszavai most már egyre befogadóbb közegben landoljanak.
A Kotleba-féle párt aktuális hangsúlya most a roma kisebbséget érinti. A gépkocsijaikra festett „paraziták ellen” jelszó mindenki számára érthető szinonimája ennek az etnikumnak, amely jelentős hányadát teszi ki az itteni lakosságnak; így hálás téma a bűnbakot keresők körében.
A főtérre egyre több ĽSNS feliratú furgon érkezik, a színpadépítésbe kezdenek, de közben hálásan pózolnak fényképezőgépünknek. Érdekes, hogy az ilyen erőfitogtató beállás jutott első reakcióként az eszükbe.
A fotó után megismerkedünk. Egyikük, a fekete kapucnis, csak Dušanként bemutatkozó ĽSNS-aktivista elmondja, nem érti, hogy miért fasisztázzák őket le. Szerinte egyszerű úgy kritizálni őket, hogy igaztalan bélyeget aggatnak rájuk és aztán a médiában folyamatosan azt ismételgetik. Szerinte a politikusok lopnak, fő példaként a hasonló nevű Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) jelöli meg, de elmondja, hogy bárkire ráillik ez, kivéve az általa támogatott ĽSNS-t.
Nem célunk vitát kezdeményezni, így megköszönjük a véleményt, és továbbállunk a tér átellenes végébe, ahol a kezdés előtt több mint egy órával már gyülekeznek az emberek. Feltűnik egy plakátokról ismert arc, a helyi polgármester, Agócs Attila, aki a tavalyi májusi hasonló megmozdulást hivatali eszközökkel is szerette volna megakadályozni, kivívva ezzel az ország nagy részének szimpátiáját. Az akkori eset tanulsága megtaníthatta vele, hogy az önkormányzat gyakorlatilag semmit sem tehet, ha egy legálisan bejegyzett párt bejelentett gyűlést tartana a főtéren. Elvégre tudjuk, Szabadság a tér neve! (hol ma este szállt, s Szabadság a vár ura...)
Agócs ha már megakadályozni nem tudta a választási gyűlést, igyekezett legalább aktívan kivenni a részét a Kotleba-pártiak fellépésének tompításában. Mellette feltűnt egy másik plakátokról ismert arc, Vavrek Istváné, aki pedig a szlovákiai magyar romák képviselőjeként szokott fellépni.
A választási gyűlést délután öt órára hirdették, korán sötétedik – ennek ellenére az ellentüntetők is szép számmal gyülekeznek. Vavrek István elmondja, hogy sebtiben szervezték meg ezt a megmozdulást, ez az oka annak, hogy most már több az ember a tér környékén, mint az autóplatóból emelt szónoki színpad előtt.
Aztán fölkapcsolódnak a fények: a már jó ideje hangosan szóló hazafias dalok után a műsorvezető hölgy veszi át a szerepet, s mutatja be az est szónokait. Az ĽSNS alelnökét, Beluskýt, továbbá a kijelentései miatt jogerősen elítélt Mazurek korábbi parlamenti képviselőt és Šimko Józsefet, Rimaszombat polgármesterét – szomorúan állapítjuk meg, hogy közülünk, magyarok közül is ott van valaki „ezek” között.
Šimkót is nyomaszthatja valami, mert a megszólalók közül csak ő tiltakozik hevesen a fasiszta címke ellen, s mondja el többször is, hogy az ĽSNS pártnak a fasiszta módszerekhez, ideológiához semmi köze.
Az est fő szónoka Milan Mazurek, aki azóta, hogy jogerősen elítélték, széles körben ismert lett. Tegyük hozzá, a mikrofonnal is jól bánik: ellentmondást nem tűrő beszéde nagy érzelmi hatást vált ki a velük szimpatizáló közönségben. A tartalma viszont a szokásos. Húsz negatív mondat a romákról, egy pedig arról, hogy ez nem vonatkozik mindegyikükre.
Félő, hogy ez a párt, amelyik egy ideje még nyíltan hódolt a náci és fasiszta eszméknek, nyíltan dicsőítette ezek jelképeit, ha a végrehajtói hatalomba kerül, akkor nyilván ezen gondolatok mentén válogatná meg majd az eszközeit és módszereit is. Hogy ez hova vezethet? A XX. század több tragikus emlékezetű eseménye minderről sokat elárulhat.
Megnyugtatható lehet(ne), ha az ĽSNS-szel még egy esetleges választási győzelem esetén sem társulna senki. Nem hagyhatjuk viszont figyelmen kívül azt a kijózanító tényt, hogy a Smer-SNS-Most-Híd kormánytagsága alatt erősödött meg a Kotleba-párt ennyire.
A Most-Híd két – elsősorban – regionális embere a füleki ellentüntetésen való fellépésükkel szimpátiát kelt, félő azonban, hogy a vegyespárt ehhez hasonló politikai jelszavaiban ki is merül Bugárék szélsőségesek elleni küzdelme.
Másra nem igen tudunk gondolni, ugyanis már négy éve is azt ígérték, és a most folyó kampányban is ugyanezt teszik: képesek megállítani a szélsőséges erőket – miközben ezek az erők lassan, de biztosan egyre csak növekedni. Most már lassan 20 százalékos szintre…
