Forró Krisztián: A politikánknak a megmaradást kell szolgálnia
Szombaton tartja tisztújító kongresszusát az MKP. Hét jelölt méreti meg magát az elnöki tisztségért, közülük az előzetes várakozások szerint Forró Krisztián lehet az egyik esélyes. A Nagyszombat megyei képviselőt terveiről, s a következő elnökre váró kihívásokról kérdeztük.
A hírek szerint július 18-án egy átmeneti megbízatású elnökséget választanak. Milyen korlátokkal fog ez járni, akár Önre nézve, ha megválasztják?
Valóban van egy ilyen elképzelés, hogy az új elnökség mandátuma egy évre szóljon, hiszen most csak a legfelsőbb szinteken történik meg a tisztújítás, a helyi szinten még várat magára. Így ezt a folyamatot utol kell majd érni.
Ha nem ért egyet az elképzeléssel, mit tervez ellene tenni? Hiszen, olyan érveket is hallhattunk, hogy előbb meg kell teremteni a magyar egységet, úgyis csak ezt követően lehet hosszabb távra tervezni.
Nem elvitatva, hogy a magyar egység megteremtése kiemelten fontos, mi garantálja, hogy mindez fél év, vagy akár egy év alatt kimunkálható? Noha az MKP-nak legerősebb szervezetként ebben a folyamatban meggyőződésem szerint kulcsszerep jut, a siker nemcsak rajtunk múlik. Ehhez nem lehet kötni az új elnökség mandátumát.
Vagyis, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, az elnökségeknek a következő választásokig kell megbízatást kapnia a küldöttektől, hogy valóban számonkérhető legyen a teljesítménye. Esetünkben ez legalább a 2022-es összevont helyhatósági és megyei választásokat jelenti. Ha a kitűzött célokról beszélünk, a legfontosabb szerintem az, hogy erősödjön a közösségünk, ennek lehet az eszköze a magyar egység megteremtése.
Az Országos Tanács júniusi ülésén arról is szó esett, hogy kisebb létszámú elnökségre, hatékonyabban működő pártra van szükség. Ez az alulról jövő építkezés feladásával jár?
Az alulról jövő építkezést semmiképpen sem szabad feladni.
Ezt az erőt nem adhatjuk fel, mert önmagunk létét tennénk kockára. Az országos elnökség létszámának csökkentésével viszont egyetértek. Ez valóban növelheti a hatékonyságot, mint ahogy az is, hogy a régióink nagyobb súlyt kapjanak az elnökségben.
A tisztújítás minden párt életében óhatatlanul ütközéshez, rivalizáláshoz vezet. Nem tart attól, hogy az MKP-ban a július 18-i konferencia után a tisztújítás során felszínre került ellentétek még inkább elmélyülnek?
Én azt remélem, hogy aki az MKP-ban tisztségért indul, az nem önös érdekből teszi, vagyis, ha számára kedvezőtlenül ér véget a tisztújítás, akkor is beáll a sorba. Munka, feladat lesz elég.
A magam részéről, ha megválasztanak, mindenki munkájára számítok, integrálni szeretném a pártot.
Integrálásról beszél, nyilván tudja, milyen nehéz fába vágta a fejszéjét. Megvan ehhez a kellő elszántsága, tapasztalata?
Ha nem így gondolnám, nem vállaltam volna a megméretést.
Úgy érzem, hogy korábbi járási elnökként hozzájárultam a galántai régió megerősödéséhez, ezt a választási eredmények is igazolják. Mindemellett a Megbecsültek Társaságának elnökeként a civil szférában is van tapasztalatom, hiszen szervezetünk ma már több mint kétezer tagot számlál. Szót tudok érteni a különböző nézeteket valló emberekkel, úgy érzem, erre képes leszek pártelnökként is.
Kihívásból még így is marad elég. Mit lát a legnagyobb problémának, ami a felvidéki magyar közösség helyzetét érinti?
Mivel a közösségünk létszáma népszámlálásról népszámlálásra fogyatkozik, a legfontosabb feladat ennek a folyamatnak a megállítása.
Ennek a szempontnak kell alárendelni a szakpolitikát, legyen szó a települési önkormányzataink vagy az iskolahálózatunk jövőjéről. Megoldásra váró probléma a leszakadó régiók felzárkóztatása, ez ugyancsak a megmaradást szolgálja. Van adósságunk abban, hogy jobban meghalljuk a magyar emberek mindennapi problémáit – meggyőződésem, hogy senkit sem hagyhatunk az út szélén.
A választókkal szembeni adósságról beszél. Hol látja a legnagyobb tartalékokat?
Itt is a legfontosabb szempont a közösségünk megmaradása. Ha ezt vesszük figyelembe, kiemelten kell segítenünk a harmincasokat, negyveneseket, hogy a szülőföldjükön maradva erősítsék a közösségünket. Ugyanakkor legalább ennyire fontos, hogy segítsük, felkaroljuk azokat, akik rászorulnak a közösség odafigyelésére.
Számomra személyes ügy a szépkorúak megbecsülése, az idősebb nemzedékek egy ledolgozott élettel a hátuk mögött rászolgáltak a fiatalabbak megbecsülésére. Ezért dolgozunk a már említett civil szervezetünkben, a Megbecsültek Társaságában.
Korábban említette, hogy a Magyar Közösség Pártja tíz évet élt át a parlamenten kívül a helyi szervezetek erejére támaszkodva. Hogyan találhat vissza a párt az országos politikába?
Véleményem szerint ahhoz, hogy az MKP ismét visszakerüljön a politikai térképre, több dologra is szükség lesz. Ha csak három dolgot emelhetnék ki, azok a következők lennének: első a pártunk struktúrájának rugalmasabbá, hatékonyabbá tétele. A második,
a pártunkat láthatóbbá kell tennünk, az egyes témákra való reagálásnál a reakcióidőt lényegesen le kell rövidíteni, hogy a közösségünk érezze, itt vagyunk, számíthat ránk.
Harmadszor, és most már csak ismételni tudom magamat, a politikai és társadalmi egység megteremtése.
