Fiala-Butora János: Helyezzük tágabb keretbe az etnikai politizálást
Nem sikerült elérnie az 5 százalékos bejutási küszöböt a június 8-ai európai parlamenti választáson a Magyar Szövetségnek, a 3,88 százalékot eredményező 57 350 szavazat ezúttal sem volt elegendő a bejutáshoz. Közéleti személyiségeinket arról kérdeztük, hogyan látják a felvidéki magyar politizálás jövőjét, véleményük szerint van-e létjogosultsága továbbra is az etnikai politizálásnak. A kérdésekre a múlt héten Lőrincz Csaba Díjjal kitüntetett Fiala-Butora János kisebbségi- és emberi jogi jogász válaszolt.
Beszélgetőpartnerünk mindenekelőtt azt tartotta fontosnak elmondani, hogy az etnikai politizálást tágabb és szűkebb értelemben is felfoghatjuk.
Ezt sokan nem tudatosítják. Főleg azok, akiknek az etnikai kérdés a politikában csak a nyílt vitákat jelenti – azaz, ha magyarellenes hangulatkeltés folyik, akkor azt fogják fel problémaként, bár Fiala-Butora szerint a téma ennél sokkal tágabb és sokrétűbb, amit egy gyorsleltárral igazol is. Felsorolva
- a választási rendszert
- a nyelvtörvényeket
- a közigazgatási felosztást
- a magyar oktatás specifikus problémáit
- a déli régió gazdasági elhanyagoltságát
- vagy a jelképhasználatot.
Ezeket példaként felhozva láthatjuk, nagyon sok olyan kérdés van, amely nemzetiségellenes és politikai választ kíván. Ebben az értelemben az etnikai kérdések felvetése, vagy az etnikai politizálás távolról sem nevezhető meghaladottnak, hiszen ezekre a kérdésekre nemzetiségi alapú válaszokat kell adni – emeli ki, majd emlékeztet, hogy ezt a feladatot mostanáig egy vagy két, magyarok alkotta és magyarok által választott párt vállalta fel, ami viszont nem törvényszerű és hozzáteszi, hogy másképpen is el lehet képzelni az etnikai politizálást. A lényeg viszont, hogy tágabb értelemben realitás az etnikai politizálás, s ebből a megközelítésből van jövője!
Nem azért, mert nem tartanák ezeket a témákat fontosnak figyelmeztet a jogász, hanem azért, mert nem látják a siker lehetőségét, illetve annak reményét. Ehhez szükség lenne például arra is, hogy a szlovák partnerek is felfogják, hogy ezek továbbra is megoldandó feladatok, amiben nekik is szerepük van. Fiala-Butora szerint viszont a Magyar Szövetség (MSz) vezetését viszont már nem a fentebb vázolt problémák megoldása vezeti. Ehhez ugyanis az kellene, hogy az etnikai politizálás mentén szólítsa meg a választókat, akik között viszont vannak konzervatívok, liberálisok, baloldaliak, azaz sokféle ember.
Ha kifejezetten csak rájuk akar valaki politikai koncepciót építeni, akkor annak nincs jövője. Van viszont tágabb értelemben vett 9%-nyi szavazó, akik az etnikai célokat továbbra is fontosnak tartják. Meg kell említeni azt is, mondja Fiala-Butora, hogy szlovák részről van egyfajta képmutatás, hogy aki a liberális értékek mellett kiáll, az például a nyelvtörvényben a büntetéseket továbbra is meghagyja. Tény viszont, hogy akik érdekeltek az etnikai kisebbségi kérdések megoldásában, azok többen vannak, mint azok, akik irányába az MSz vezetősége az utóbbi időben kormányozta a pártot, azzal, hogy a konzervatív ideológiának alá is rendelte az etnikai problémákat.
A nemzeti szuverenista politika viszont éppen ellentétes ezzel, s emellé állt be az MSz is az európai parlamenti kampányban. Mint ahogy a Smernek sem érdeke, hogy egy kisebbségbarát fordulatban gondolkodjanak – bár ezt mások sem tették meg előttük! A Smerrel elköteleződve ennek viszont most sincs tere. A gyakorlatban az történik, mintha a szlovák pártok meghaladottnak éreznék a nemzeti kisebbségi közösségek problémáit, miközben a kisebbségi jogok továbbra sem érvényesülnek Szlovákiában. És éppen ez lenne az etnikai politizálás legnagyobb feladata, hogy erre az ellentmondásra rámutasson! Fiala-Butora úgy látja, hogy itt van potenciálja az előrelépésnek. Hozzáteszi, hogy a Smer esetében, természetéből adódóan nem várható az ilyen előrelépés, míg a liberális pártoknak az alapvetésük szerint nyitottaknak kellene lenniük ezekre a témákra.
A lényeget abban látja, hogy az etnikai politizálás jövőjét tágabb értelemben úgy kell felfogni, hogy annak indokoltságát a tényleges kisebbségi jogi problémák megléte és megoldása jelentse.
Ennek a formája már többféle lehet, például hogy a MSz gyűjtőpártként megpróbálja becsatornázni az ideológiailag máshol álló, magyar elköteleződésű szavazókat. A másik megoldás, hogy a MSz szlovák partnert keres. A harmadik pedig az, hogy a MSz ugyanazt folytatja, amit eddig, és hozza az egyre kevesebb szavazatot. Van negyedik lehetőség is – mondja a jogász, mégpedig az, hogy szlovák pártokon belüli magyar szereplők vállalnák fel ezeket a célokat. Azt azonban hangsúlyozza, hogy mindegyik változat magában hordoz jelentős hátrányokat és gátló tényezőket is, bár tudatában van annak, hogy sokan csak a gyűjtőpárti megoldást értik az etnikai politizálás fogalma alatt.
Zárszóként beszélgetőpartnerünk megismételte, hogy a tágabb értelemben vett etnikai politizálás nem fog eltűnni, de ha szűkebben véve csak az MSz sorsa a kérdés, akkor szeptemberig arra kell választ adniuk az elnökjelölteknek, hogy hajlandóak-e nyitni a többi magyar szavazó felé és gyűjtőpárttá alakulni, ami a belső struktúra átalakítását is jelenti és sokkal nagyvonalúbbnak kell lenni a többi magyar szavazó képviselőivel szemben! Vagy ennek az alternatívájaként cserébe azokért a forrásokért, amelyekhez a mostani állapotban is hozzájutnak, lemondanak arról, hogy megvalósítsák az etnikai politizálást, azaz lemondanak a releváns etnikai célok eléréséről és megmarad például a parlamenten kívüli közvetítői szerep a magyar kormány és a szlovákiai partnerei között, amire idővel egyre kisebb szükség lesz. Aki emellé odaáll, arra úgy gondolom, nyugodtan mondhatjuk, hogy az etnikai politizálás leépítésén dolgozik, zárja gondolatait a kisebbségi jogok területén sokéves tapasztalatokkal rendelkező jogász.
