Férj és feleség Isten előtti felelősségvállalásban
A házasság hetének záróakkordjaként a vágfarkasdi református lelkészházaspárral, Erdélyi Anitával és Erdélyi Pállal beszélgettünk. Mint mondják, az ő házasságuk a legszebb ajándék Istentől. Mély és megható gondolatok két olyan embertől, akik a szürke mindennapokban rendületlenül fogják egymás kezét.
Erdélyi Anita tiszteletes asszony és Erdélyi Pál tiszteletes úr a vágfarkasdi református gyülekezet lelkészei. A gyülekezet mellett segítői és alapítói voltak a Kárpát-medencei Óvodaprogram által létrehozott Életke Óvodának. Házasságukat három gyermekkel áldották meg odaföntről. Minden nap hálát adnak egymásért, kapcsolatukat az egymás iránti legmélyebb tisztelet és szeretet jellemzi.
Milyen egy református lelkész házaspár élete? Mennyiben tudják kiegészíteni egymás munkásságát?
A mi házasságunk a legszebb ajándék Istentől. Igazán úgy éljük meg, ahogyan azt a Szentírás megírja. Ketten vagyunk egyek. Ismerjük egymás gondolatait, együtt sírunk, együtt nevetünk, közösen hordozzuk a terheket, szeretjük és tiszteljük egymást. Mi nagyon harmonikusnak érezzük a kapcsolatunkat, hálát is adunk érte minden nap. De naponként erőt is kérünk hozzá Istentől és áldást, hogy ilyen is maradjon mindig. A farkasdi templomban ismerkedtünk meg. Nagyon szépen, lassan bontakozott ki a mi szerelmünk, úgy, ahogyan egy rózsa fokozatosan bontja ki a szirmait. Ezt fiataljainknak is mindig hangsúlyozzuk, hogy nincs szebb annál, mint amikor egy alakuló kapcsolatnak minden fokozatát a maga teljességében megélhetjük, amikor az udvarlásnak, első kézfogásnak, csóknak a jelentősége mélyen meg tudja érinteni a szívünket. Olyan nagy kár, ha valaki ezt elsieti, agyoncsapja azzal, hogy mindennek a közepébe vág. Mi az első hónapokban még magázódtunk is, néhány frázis meg is maradt mind a mai napig ebből az időszakból, de a tisztelet is. Sok házasságban éppen az a baj, hogy a tisztelet hiányzik belőle. Mi nagyon tiszteljük egymást. Soha nem tudnánk semmi sértőt a másiknak mondani, nem tudnánk a másik véleményét figyelmen kívül hagyni, nem tudnánk semmibe venni a másikat. Isten ajándékaként tekintünk egymásra, kincsként, amiért felelősséggel is tartozunk Isten előtt, és mindenben a másik javát keressük, egymás sikereinek pedig a sajátunkként örülünk.
Gyönyörű gondolatok. Biztosan sok kedves emlékük van.
2004. május 8-a óta alkotunk egy párt. Ezen a napon mindketten egy szülinapi buliba voltunk hivatalosak a faluban, mi azonban kettesben elmentünk Komáromba, a Jókai borozóba. Itt fogtuk meg először egymás kezét, és itt mondtuk el egymásnak, hogy úgy érezzük, egymáshoz fűződő viszonyunk már több a barátságnál.
Olyan eleven az emléke, mintha csak a múlt héten történt volna. Egyáltalán nem érezzük az idő múlását. Sokszor rá is csodálkozunk arra, hogy már lassan 20 éve együtt vagyunk. Ugyanúgy szeretjük egymást, mint akkor, csak még mélyebben. 2010-ben kötöttünk házasságot, amelyben megpecsételtük a mi szerelemünket Isten és az emberek előtt. Az élő Istenre esküdtünk meg, hogy szeretjük egymást, és mindig mindenben ott leszünk egymás számára. Ez az esküvés szent, felbonthatatlan, szerelmünk koronája és védelmezője, amely örökre egybezárt bennünket.
Mit mond a házasságról a református egyház?
A református egyházban csak két szentség van: a keresztelés és az úri szent vacsora. E kettőt rendelte el Jézus, és fűzte hozzá az üdvösség ígéretét. A házasság nem szentség a reformátusoknál, jelentősége viszont legalább olyan fontos, mint a legszentebb dolgoké. Az ember a bűneset után a paradicsomból hozta magával, mint édeni ajándékot és áldást: a házasság tényét. A Szentírás első lapjain, a világ megteremtésénél rögtön a férfi és a nő örökre szóló egyedülálló kapcsolatáról olvasunk. Isten az embert férfivá és nővé teremtette, akik ketten alkotnak egy egészet: az embert. Olyan egység ez, amelyet semmi mással, csak egymással tudnak kiegészíteni és megélni.
A Szentírás az Ószövetségben Isten és népe kapcsolatát, később az Újszövetségben pedig Jézus és az egyház viszonyát is a házassághoz hasonlítja, sőt a Tízparancsolatban a 7. parancsolat is védi: „Ne törj házasságot!” Ez is mutatja a házasság rendkívüli jelentőségét. A házasság férfi és nő szerelmének esküvel elpecsételt szövetsége, egy örökre szóló elköteleződés egymás iránt, amelyet nem lehet következmények nélkül felbontani.
Fontos még a közösségükben a házasság szentsége, vagy egyre inkább kezdi átvenni a trendet a modernkori együttélés divatja?
Hála az Úrnak, gyülekezetünkben nem ment ki a divatból a házasságkötés! Fontos és elvárt eseménynek számít a családok életében, és a fiatal párok, úgy érezzük a házasságra felkészítő alkalmakon, mélyen átélik a házasság jelentőségét. Talán ez a jellemmel is összefügg, hogy valaki elvből ragaszkodik a klasszikus keresztyén vagy ősi családi értékekhez, és hogy el tudja magát kötelezni életre szólóan a társa mellett, hogy felvállalja a másikat, és felelősséget vállal érte. Örülünk neki, hogy Farkasdon sok fiatal van, aki szilárd, karakán jellemmel rendelkeznek. Lelkigondozói szolgálatunk során mi is igyekszünk a házasság és a tiszta szerelem megélése felé terelgetni a fiatalokat.
Mi a jó házasság titka?
A ketten hármasban. Férj és feleség Isten előtti felelősségvállalásban és számadásban, és az Ő áldásaiban és oltalmában, így együtt. Továbbá annak naponkénti felismerése, hogy Isten vezette össze útjainkat, Tőle kaptuk egymást, ezért a legnagyobb áldás lehetünk egymás számára. Házasságunk imában fogant és imából él, és az Istennel való szoros közösségből táplálkozik. Ez az alap. A másik kulcsa pedig a tisztelet. De a gyakorlatban is tudatosan tenni kell azért, hogy egy házasság jól működjön.
Melyek azok a veszélyek napjainkban, amik fenyegetik a házasságokat?
A legnagyobb baj talán az a nagy szabadosság, amely a nyugati liberális társadalmakból gyűrűzik be mind jobban hozzánk. Az a világszemlélet, amelyben semmi sem szent, amelyben mindent szabad, amelyben semminek sincs értéke, amely az embert állati szintre degradálja, ami csak az élvezeteknek és ösztöneinek él. Egy szabadelvű társadalomban egy fiatal nem tud mihez igazodni, magára van hagyva értékítéletének a fejlődésében, míg végül semmi sem tud neki igazi örömöt adni, nem tud semmit becsülni, semminek sem lesz értéke a számára, amiért lelkesedni tudna. Nagyon sok az életunt, minden iránt közömbös fiatal napjainkban.
Mivel lehet/ne motiválni az embereket a házasságkötésre?
Sok pozitív példával. A házasságban élő embereknek kellene megmutatni a szent és tiszta házasság áldásait. Jó lenne, ha kevesebb lenne a válás, sokak számára ez is elrettentő példa. Egyházi szinten a meglévő házasságok gondozásával, segítésével lehetne a legtöbbet elérni. Hosszútávon sok boldog házasság hozna igazi reklámot a házasságnak, de minden házasságot népszerűsítő kampány, mint a „Házasság hete” is rendkívül hasznos kezdeményezés a házasság előtt álló fiatalok számára.
