Felvidékre kerül az idei Lőrincz Csaba-díj!
Ma adták át Budapesten a 2020-as évi Lőrincz Csaba-díjat, amelyet Tokár Géza felvidéki közéleti aktivista, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője kapott. A díjat immár tizenkettedik alkalommal osztotta ki a budapesti Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, idén a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében került sor az eseményre.
A fiatalon, 2008-ban elhunyt kisebbség- és külpolitikai szakértő, Lőrincz Csaba munkáját nem a látványos közszereplés, viszont annál inkább a látványos megoldások jellemezték.
„Fiatal erdélyi magyar értelmiségiként a Limes Körben folytatott ellenzéki tevékenységet. 1986-ban települt át Magyarországra. A magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának főtanácsadójaként, a Külügyminisztérium helyettes államtitkáraként, illetve 20 éven át a Fidesz kisebbségi és külügyi szakértőjeként, egyetemi oktatóként, valamint publicistaként meghatározó módon formálta Magyarország külkapcsolatait és nemzetpolitikáját. Legfontosabb alkotása a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való megmaradását célzó Kedvezménytörvény volt, amelyet az Országgyűlés 2001. június 19-én fogadott el“ – írja róla megemlékezésében Tárnok Mária, a Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Az idei díjazottat Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke méltatta, aki beszédében kiemelte, öröm számára, hogy Tokár Géza eddigi munkásságáról szólhat a mai ünnepségen.
Elmondta,
Tokár már az egyetemi évei alatt aktívan bekapcsolódott a diákság közéleti munkájába, akár mint a Diákhálózat külügyi alelnök, akár mint a pozsonyi József Attila Klub (JAIK) egyik újjászervezője.
Már ekkor a pártpolitika, s azon belül is a szlovákiai magyar pártpolitika elemzésével foglalkozott. Ez a tevékenysége mind a mai napig meghatározza munkáját.
2012-től a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivőjeként dolgozik, s ebbéli minőségében oroszlánrészt vállalt az MKP, a Most-Híd párt és a Kerekasztal közti megegyezésben a magyar kisebbségi minimum memorandumát illetően.
Ugyanígy aktívan részt vesz a szlovákiai magyar kisiskolák bezárása elleni tiltakozás megszervezésében, s egyik kezdeményezője a Malina Hedviggel való bánásmód elleni tüntetésnek.
Bárdos továbbá méltatta, hogy 2014-ben az első magyar köztársasági elnökjelölti kampányban jelentős mozgósító szerepet vállalt, s ugyanígy kivette a részét a vasúti nyelvhasználat megváltoztatására irányuló törekvésekből.
Bárdos beszédében részletesen szólt a díjazott politológiai témájú elemzői munkásságáról. Beszéde végén Bárdos kifejezte abbéli meggyőződését, hogy „a munkáját halálosan komolyan vevő Lőrincz Csaba is megelégedéssel nyugtázná a bíráló bizottság döntését, hogy az idei díjat Tokár Géza kapja!“
Tokár Géza a díjátadás kapcsán rövid interjút adott a ma7-nek.
Az ön életrajza nagyban hasonlít akár Lőrincz Csaba munkásságára, akár az önt méltató Bárdos Gyula indulására. Egyben viszont különbözik, ön nem kötelezte el magát egyetlen párt mellett sem. Fenntartható ez az állapot egy közéleti aktivistánál?
Nehéz a pártsemlegesség útja és könnyű is róla letérni, s nyilván engem sem tart mindenki semlegesnek e téren. Inkább csak az a kérdés, hogy éppen hova sorolnak be. Jó értelemben persze sokkal könnyebb, ha egy párt színeiben politizál valaki, hiszen így jóval nagyobb az esélye, hogy szintet lépjen, és kiterjessze a hatásköreit. Nekem nem voltak ilyen ambícióim, inkább a szakértői pályát tekintem az életcélomnak, s próbálok minél jobb háttéranyagokat előállítani.
A mai díjátadón nemcsak egy díjat kap, hanem ön is bemutat valamit az egybegyűlteknek. Mit tudhatunk erről?
A Fórum Szemle számára készült tanulmányomat, a Passzív Társadalom? – Aktivista tendenciák a Felvidéken mutatom be, amelyben a társadalmi aktivizmus egyes mintázatait vizsgáltam 2008 – 2019 között. Egyik toposzunk például, hogy társadalmilag passzívak vagyunk. Ezt én úgy látom, vannak aktívabb, illetve passzívabb időszakaink, s azt vizsgáltam, hogy mi a kiváltó oka az egyes időszakoknak, s hogy ezek miként kapcsolódnak a politikához, vagy esetleg függetlenek-e attól.
S mi az elemzés végkicsengése, aktívak vagy passzívak vagyunk?
A civil társadalom egy állandóan pulzáló képződmény, különböző időszakokkal. A mostanira nem mondanám, hogy passzív szakasz lenne, az utóbbi évek érdekessége, hogy a hagyományosan inkább passzívnak tartott szlovák társadalom mutat több kezdeményezést, kezdve a Ján Kucia tragédia utáni tüntetésekkel. A szlovákiai magyar közélet, amelyik mindig inkább a progresszió vonalán állt, ismeri azt a jelenséget, hogy a civil szféra kezdeményez valamit, amit aztán a politikusok átvesznek. Bár talán fennhéjazónak tűnik a kijelentés, de elmondható, hogy a szlovák közélet jutott most abba az helyzetbe, amely a szlovákiai magyarra már 8-9 éve jellemző volt.
Ha a jövőt nézzük, az ön tevékenysége milyen irányba fordul, mit lát a legfontosabb feladatának?
A tanulmányaimon kívül ez egyértelműen a népszámlálás lesz, hiszen 2021 februárjától megkezdődik annak érdemi, gyakorlati fázisa. Nagyon sok tervezés van mögöttünk – s ide nemcsak a Kerekasztalt, hanem az egész szlovákiai magyar politikai szektort is értem –, viszont a koronavírus jelentősen átírta azokat a forgatókönyveket, amelyeket elterveztünk. Ennek ellenére a népszámlálás kapcsán szeretnénk egy hatékony kampányt elvégezni! Itt jegyezném még meg, hogy a hasonló okokból késő, de már korábban eltervezett Magyar Tanáccsal kapcsolatos további lépéseket is meg kell határoznunk.
Tokár Gézának, a Nagy János felvidéki képzőművész által készített, a Lőrincz Csaba-díjat megtestesítő kisplasztikát Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és Tárnok Mária, a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány kuratóriumának elnöke adták át.
