Esterházy János unokája nagyapjáról: Akinek oly tiszta a lelke, mint az övé, nem tud kompromisszumot kötni a gonosszal
Akinek oly tiszta a lelke, mint az övé volt, képtelen kompromisszumot kötni a gonosszal, mondja Giovanni Malfatti, aki ritkán és nem szívesen nyilatkozik a sajtónak. Ám amikor az emlékszám ötletével megkerestük, örömmel mondott igent a kérésünkre. Interjú gróf Esterházy János unokájával.
Ön szerint mi az oka annak, hogy Esterházy János ma ekkora tiszteletnek örvend?
Édesanyám gyakran mesélte, hogy a nagyapám olyan magyar ember volt, aki szerette a hazáját, a népét, a szülőföldjét és az Istenét. Mélyen vallásos emberként képes volt komoly áldozatokat hozni a hitéért.
Visszatekintve nagyon könnyű kritizálni, okoskodni, relativizálni a múlt döntéseit. De Esterházy Jánosról elmondható, hogy míg mások letértek a helyes útról, ő kitartóan követte azt. Ezt jelzi az is, hogy néhány éve az amerikai Rágalmazásellenes Liga díjjal adózott nagyapám emlékének. Ők is elismerték, hogy azokban az időkben, amikor mindenki elfordította a fejét, benne volt emberi nagyság ahhoz, hogy kiálljon a saját értékrendje mellett. Akár az élete árán is! Szerintem ez egy egyetemes erény. Emléke nemcsak a magyaroknak, az egész világnak példát mutat. Ezért tisztelik őt annyira.
Esterházy leszármazottjaként mit jelent önnek a gróf személye?
Tudja, elég furcsa dolog ez. Sosem találkozhattam a nagyapámmal, anyám történeteiből, emlékeiből ismerem. Ő mesélte, apja mennyire szerette az életet, mennyire magyar volt! Szerette a táncot, a cigányzenét, s a szép nőket is! (nevet) Ezek a történetek sokkal közelebb hozták őt, hétköznapivá tették, eltörölték a köztünk lévő távolságot. Ő számomra nemcsak egy idea. Az első tapasztalataimat tehát anyámon keresztül kaptam, de talán ezeknél is fontosabb, hogy
Egészen megdöbbentő érzés volt, hogy a katolikus egyház boldoggá avatná nagyapámat. Más dimenzióba helyezi őt számomra, már nem csak egy nagyapa. Anyám mindig mondta, imáin keresztül mennyit beszélget az apjával, s most, évtizedekkel később én is ezt teszem. Erősebb lett a hitem általa.
Mit gondol, miért vállalta Esterházy János ezt a szenvedést? Miért nem a könnyebb utat választotta?
Őszintén hiszem, hogy keresztény értékrendje, hazaszeretete és népe iránt érzett felelőssége vezette a döntéseit. Nem véletlenül nem hagyta magára az övéit, amikor lehetősége lett volna rá. Sem a náci, sem a kommunista diktatúra alatt. Talán éppen emiatt tisztelem őt leginkább. Sosem árulta el ezeket az értékeket! Az ő történetének legfontosabb üzenete szerintem éppen az, hogy ne féljünk kiállni az értékeinkért!
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2021/11. számában)
