Emberek a számlák mögött – Energiaválság a hétköznapokban
Bezár a Csallóközben egy halászcsárda, egy pizzéria Gömörben, pékség a Szepességben, az ország egyetlen alumíniumgyára, a Garam mentén. Néhol öt ember kerül az utcára, máskor ötven vagy ötszáz. A forgatókönyv kísértetiesen hasonló. Az energiaválság csavarról csavarra, fogaskerékről fogaskerékre haladva szétveri a szebb napokat látott tátrai tigris gépezetét.
Olvassunk a neten, halljuk a híradóban, pedig már azt hittük, túl vagyunk a nehezén. Az őszi riogatások ellenére működik az ország, van fűtés, áram, élelmiszer. Minden kicsit drágább, de „kiköhögjük”. Talán a rezsiszámla sem lesz sokkal magasabb, a kormány maximalizálta az energiaárakat. Megússzuk valahogy. Csakhogy az új év hozza az első aggasztó beszámolókat. Vendéglátósok, pékek, kertészek, de még az ambuláns orvosok is panaszkodnak, nem győzik fizetni a rezsit. Drágul a kenyér, nagyobb költségű az éttermi menü, februártól két euróba kerülhet a benzin, extra „vizitdíjat” fizetünk az orvosi rendelőben. Ha a fűtés és a meleg víz ára nem nő is számottevően (bár a lakossági gáznál a 15%-os áremelkedés nem kevés), nincs olyan területe az életünknek, amelyre ne hatna az energiaválság.
Számtalan szakember állítja, látni lehetett, mi következik. Nem ősszel, jóval korábban. Európa a zöldítés jegyében az elmúlt években sorra leállította a környezetszennyező(nek tartott) erőműveket, a németek még az atomenergiáról is lemondtak. Amíg az olcsó orosz földgáz pótolni tudta a kiesést, a terv működött. 2021 utolsó negyedévében azonban már nyilvánvaló volt, Európának több energiára van szüksége, mint amennyit előállítani vagy importálni képes. A háború és a részben ebből adódó energiaválság aztán megadta a kegyelemdöfést. Pedig voltak figyelmeztetések! A kassai vasmű, a sellyei Duslo, vagy a pár napja végleg bezárt garamszentkereszti Slovalco illetékesei évek óta mondják, nem tudnak versenyezni a nyugat-európai állami dotációk miatt versenyelőnyben lévő külföldi konkurenciával. Az energiaválság csak felerősítette a létező problémákat. Az OľaNO-kormány alatt is felmerült, hogy a környezetvédelmi alap pénzeinek egy részét fordítsák a szlovákiai nagyvállalatok megsegítésére, de hol a pénzügyön, hol az ökotárcán bukott el a kezdeményezés. Most ott tartunk, hogy a megnövekedett energiaárak miatt 70 év után bezárt az ország utolsó nagy alumíniumgyártója, a Slovalco. Háromszázötven ember kereshet új munkát. A Duslo és a vasmű tartja magát, kérdés, meddig. Az előbbiben mintegy kétezren dolgoznak, az utóbbiban nagyjából kilencezren. A U.S. Steel tavaly ősszel már elküldött 600 embert. Mi lesz idén?!
Amikor októberben interjút készítettünk dr. Élesztős Pállal, az energetikai szakember azt jósolta, a kormány előbb-utóbb megoldja majd a lakossági fogyasztókat fenyegető energiakrízist, de a kis- és középvállalkozások, valamint a piaci áron energiát vásároló nagyvállalatok problémáira nem fordítanak kellő figyelmet. Élesztősnek sajnos igaza lett! Igor Matovič távozásával ugyan lehetővé tette a 2023-as költségvetés elfogadását, így elvileg a lakossági árplafon már ott van a fejünk felett. A vállalkozásokra viszont senki nem figyelt, csak, amikor már késő volt! – mondja Élesztős most január közepén.
– teszi hozzá. A szakembert októberben sokan túl pesszimistának tartották, amikor arról beszélt, ötszörös áremelkedés sem kizárt az alapján, hogy augusztusban hol jegyzik a januári gázárakat. Ebben is igaza lett!
Nézi az ember a szlovák híradót, az egyik bejátszásban egy pozsonyi kozmetikai szalon tulajdonosa panaszkodik, a másikban egy homonnai pizzériáé. Mindenki egyetért abban, emelni kell az árakon. A villanyszámla átlagosan 4,6-szorosa az egy évvel korábbinak.
Ekkora áremelkedést egyszerűen képtelenség átruházni a vásárlókra, de nagyjából az összes megkérdezett kisvállalkozó egyetért, 15-20-25%-kal biztosan emelniük kell.
De lássunk egy megfogható példát! Dunaszerdahely és környékének méltán kedvelt étterme a nyékvárkonyi Flórián, amely úgy tud kiemelkedő minőségű ételt kínálni, hogy közben normális árakkal dolgozik. Straka Márta tíz éve vezeti a helyet, de ahogy érdeklődésünkre elmondta, ennyire kilátástalan helyzetben még sosem találta magát több évtizedes vendéglátós pályafutása alatt, pedig már az előző év sem volt könnyű.
A korábbi ezereurós villanyszámla már a nyáron kétezerre emelkedett, az idei árakról pedig beszélni is kár – legyint lemondóan. Hogy érzékeltessük a kiadási oldalt, a bérleti díjat, az anyag-, rezsi- és bérköltséget összegezve minden egyes hónapot immár mínusz tízezer euróval kezd az étterem.
– jegyzi meg, amikor arról kérdezem, milyennek látja az előttünk álló időszakot.
A nyékvárkonyi Flórián étterem egy a sok száz vállalkozás közül, amelyet kilátástalan helyzetbe sodort az energiaválság és a kormány tétlensége. Akár azt is mondhatnánk, tipikus történet az övék, csakhogy minden egyes ilyen történet mögött életek munkája van. Ez az, amiről a döntéshozatali oldalon gyakran elfeledkeznek. A szlovákiai munkavállalók több mint fele a KKV-szektorban dolgozik. Ha ezek a cégek bajba kerülnek, az ország kerül bajba!
Miközben a kisvállalkozók azon aggódnak, miből állják 2023-ban energiaköltségeiket, a parlamenti képviselők horizontja nem terjed tovább saját érdekeiknél. Mindegy, hogy az energiaszámlát teátrálisan összetépő ellenzéki pártelnökről van-e szó, vagy a saját kollégáit a kerekek alá lökő bukott miniszterről. A szlovák politikum felelőssége, hogy idáig jutottunk. A végére egy tipikus apróság! A hírek szerint hétfőn, lapzártánk után a kormányülésen végre rendezik az úgynevezett előlegszámlák ügyét. Ahogy azt hetek óta hallani, számos kis- és középvállalkozó kapott négy-ötszörös, minden állami kompenzációt nélkülöző energiaszámlát a szolgáltatójától. A kormányfő szerint semmi probléma, nem kell befizetni. Hegernek igaza van, nem is lehet!
