Elnökválasztás: Dél-Szlovákia igenis „koronáz”
Március 23-án köztársasági elnököt választunk. Az első fordulóban lesz magyar jelölt. A felmérések szerint a második fordulóban Ivan Korčok és Peter Pellegrini összecsapása várható. De mit szól ehhez a déli országrész?
Cikkünkben az államfőválasztások számai mögé nézünk, különös tekintettel a legutóbbi háromra. A három választás 15 évet fog át, a fiatal szlovák demokrácia létének mintegy felét. Mindhárom választás idején más volt a társadalom helyzete, ugyanakkor olyan veszély nem fenyegetett, mint az első vagy a második közvetlen elnökválasztás idején.
A szervezett bűnözés soha nem látott módon fonódott össze az államhatalommal, politikai ellenfelei elhallgattatására is maffiamódszereket használt a kormányzat. 1998-ban, széles társadalmi összefogással sikerült alternatívát kínálni, de az ország több mint negyedének támogatását bíró Mečiart nem olyan fából faragták, hogy ebbe beletörődjön. Az internet előtti világ hagyományos eszközeivel mobilizálta támogatóit, de így tett az ellenoldal is. Az országos részvétel a köztársaságielnök-választás második fordulójában 73,89 százalékos volt. Valószínű, hogy ez nem a debütáló közvetlen választás feletti örömérzetnek volt tulajdonítható. A magyarlakta járásokban a részvétel mindenhol az országos átlagot megközelítő volt, sőt, volt, ahol meg is haladta, a Dunaszerdahelyi járásban 77,34, az Érsekújvári járásban 76,49, a Kassa-környéki járásban 77,78 százalékos volt. Rudolf Schuster a második fordulóban magabiztos győzelmet aratott.
Ezt a lakosság is így gondolta, így aztán a választási részvétel az előzőhöz képest harminc százalékot esett, 43,50 százalékos volt. A legalacsonyabb választási részvétel – 11,67% – a Dunaszerdahelyi járásban volt, de a Komáromi járás lakosságának is csak 16%-a akart e remek lehetőségek közül választani. Talán a tömbmagyarság érzéketlen volna a köz ügyei iránt? Valószínűleg nem, csak érezhették, ez nem az ő harcuk.
A magyarokhoz pozitívan viszonyult František Mikloško, a KDH politikusa is, aki azonban az első fordulót 5,41 százalékos támogatottsággal fejezte be, a magyarlakta járásokban nem sikerült szignifikáns támogatottságra szert tennie. Dél-Szlovákiában Iveta Radičovának állt a zászló. Az első fordulóban a magyarok által is lakott járások közül csak a Nagymihályi, Tőketerebesi, Losonci és Nagykürtösi járásokban nem sikerült nyernie. A második fordulóban aztán behúzta Nagykürtöst és Tőketerebest is, azonban a győzelemhez ez sem volt elegendő. A második fordulóban a részvétel 51,67%-os volt.
Az urnákhoz járuló 2 223 595 választópolgár közül 245 979-cel többen akarták, hogy Ivan Gašparovič legyen az ország első embere, százalékban kifejezve: 11,07 százalékkal több embert tudott megmozgatni. Még tíz évig kellett érnie a társadalomnak, hogy meg tudjanak választani egy nőt államfőnek. Emiatt nem kell pironkodnia a három évtizedes szlovákiai demokráciának, hisz a minden demokráciák példájaként elénk állított Amerikai Egyesült Államoknak ezt három évszázad alatt nem sikerült összehoznia.
E sorok írója nem szereti a „fekete hasonlatot”, hisz az Amerikai Egyesült Államokban élő afroamerikaiak és a felvidéki magyarok helyzetének összehasonlítása sántít: bennünket nem hurcoltak ide egy távoli kontinensről hajókon, hanem az országot változtatták meg erőszakosan és megkérdezésünk nélkül a fejünk felett. Rabszolgák is „csak” egy-két évig voltunk, csehországi deportáltként. Tehát Obama amerikai, és egy felvidéki magyar szlovákiai megválaszthatóságáról csak akkor lehet összehasonlító módon beszélni, ha vállaljuk: bizonyos társadalomtörténeti körülményeket „széles ecsetvonásokkal” kezelünk. Barack Obamát 2008-ban választották meg először az Amerikai Egyesült Államok elnökévé. Az első afroamerikai elnökjelölt viszont nem ő volt, hanem Frederick Douglass 1848-ban. Az amerikai társadalomnak tehát – nem számítva a Douglass jelöltségéig vezető utat – jó másfél évszázadig kellett „érzékenyednie”, hogy elfogadja, nem csak fehérek költözhetnek a Fehér Házba.
A magyarlakta járások közül a Szenci, Galántai, Vágsellyei, Lévai, Rozsnyói, Kassa-környéki és Kassai járásban Andrej Kiska, a Nyitrai, Nagykürtösi, Losonci, Rimaszombati, Tőketerebesi és Nagymihályi járásban viszont Robert Fico nyert, a fővárost pedig Milan Kňažkónak sikerült vinnie. Azt nyilván Bárdos Gyula is tudta: nem neki fog szalutálni a palotaőrség az elkövetkező öt évben. Azonban nagyon fontos „nevelő munkát” végzett, legalább a biztos pártválasztókat meggyőzve: lehet magyar elnökjelölt is.
A második fordulóban aztán Andrej Kiska kiütéses győzelmet aratott Robert Fico felett, közel 20%-kal sikerült több voksot szereznie. A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának térképén piros szín jelöli azokat a járásokat, ahol az átlagnál magasabb volt az Andrej Kiskára leadott szavazatok száma. Míg országosan a szavazatok 59,38%-át szerezte meg, láthatjuk, a magyar dominanciájú, vagy magyarok által is lakott járásokban magasan az átlag felett teljesített. Támogatásából a magyar kisebbség az elkövetkező öt évben vajmi keveset tudott profitálni.
Čaputová a második fordulóban meggyőző módon, több mint 300 ezer szavazatot vert rá a Smer jelöltjére. A mellékelt térképből kitetszik, a magyarlakta járások közül csak a Tőketerebesi és a Nagymihályi járásban nem Čaputovát választotta a többség, bár a Tőketerebesi járásban 50:49 volt az állás, tehát ez nem sokon múlott. Čaputová nem Pozsonyban, nem Kassán, nem Besztercebányán, hanem a Dunaszerdahelyi járásban kapta országosan a legnagyobb arányú támogatást, igaz, csak 30%-os részvétel mellett. A legmagyarabb járás szavazóinak 83,94%-a karikázta őt. Hát mi lett volna, ha mindenki elmegy? S bár a magyarlakta megyékben az országos, 41,79 százalékos részvételnél mindenhol alacsonyabb volt a választói kedv – a Komáromi járásban például csak 24,44%-os –, a felvidéki magyarok rohantak Čaputovára szavazni, aki ezt győzelmi beszédében meg is „keszente”.
A magyarlakta járások, bár olykor passzívabbak az északiaknál, ha kell, királycsinálók is lehetnek, ahogy ezt legutóbb, vagy 2014-ben, vagy éppen 1999-ben láthattuk.
Megjelent a Magyar7 2024/9. számában.
